Vezetési stílusok, avagy milyen a jó főnök?

Életünk fontos részét a munkánk tölti ki, napjaink, heteink jelentős óráit munkahelyünkön éljük. Jelentős hangsúllyal bír így hát mindennapjainkra a munkavezető, koordináló hozzáállása, vezetési stílusa. A főnök általában nem az alkalmazottak szíve csücske, ám érdemes foglalkozni a dologgal és a megfelelő vezetési stílus elsajátításán igyekezni.

Életünk fontos részét a munkánk tölti ki, napjaink, heteink jelentős óráit munkahelyünkön éljük. Nem mindegy ezért, hogy az ott töltött idő kellemes vagy frusztrált környezetben telik-e. Természetesen ennek több befolyásoló tényezője is van, mint például személyes közérzetünk, az adott munka iránti elköteleződésünk, érdeklődésünk, munkatársakkal való kapcsolat és a munkakörülmények minősége illetve jelentős hangsúllyal bír minderre a munkavezető, koordináló hozzáállása, vezetési stílusa. A főnök általában nem az alkalmazottak szíve csücske, ám érdemes foglalkozni a dologgal és a megfelelő vezetési stílus elsajátításán igyekezni.

 

Mindenki tisztában van azzal, hogy a vezetés nem könnyű feladat, már csak abból adódóan sem, hogy a szervezet összetétele befolyásolja annak módját, módszereit és elveit. Nem léteznek olyan átfogóelméletek, amelyek alkalmazásával bármelyik szervezetnél eredményt érhetünk el, ezért egy jól működő vezetés függvénye egy, az emberek személyiségéhez igazodó, jól megválasztott vezetési stratégia.

A vezető legfontosabb feladata, hogy a rá bízott felelősségnek megfeleljen, a kitűzött célok megvalósítását hatékonyan segítseelő. Adminisztratív feladatokkal, dolgozók irányításával, igazgatásával, munkájuk összehangolásával.

 

Néhány alaptétel, a jó vezető személyéhez:

 

  • jó kommunikációs készség
  • határozott, magabiztos fellépés
  • jó szervezőkészség
  • motiváló erő
  • kompetencia, szakmai hozzáértés, példamutatás

 

Ahhoz, hogy valaki képes legyen az irányításra, ki kell alakítania viselkedésmintáját, azaz vezetői stílusát. Ez mutatja meg nekünk, hogy a környezetünkben mások milyennek érzékelnek minket. A vezetői stílus mindenképpen hatást gyakorol a dolgozókra, ahol a cél természetesen a többiek ösztönzése.

Az alábbiakban olvashatjuk, melyek a legjellegzetesebb vezetői attitűdök:

 

a.) A tekintélyelvű (autokratikus) vezetési stílus

Az autokratikus vezető leginkább egyedül hozza döntéseit, a döntés-előkészítés folyamatába ritkán enged be más kollégákat. Ritkán mutat hajlandóságot kompromisszumra, engedményekre, irányítási módszerei az utasítás és a parancsolás fogalmában nyilvánulnak meg. Fontosnak tartja a tervezést, szervezést, ellenőrzést, ebből kifolyólag világosan megfogalmazza az elvárásait a beosztottjaival szemben, pontosan kiadja feladataikat. Tárgyilagos, inkább barátságtalan, távolságtartó attitűd jellemzi. Ebben a vezetési stílusban dolgozó munkatársak között éles a versenyszellem, s a minőség a legfőbb érték. Általában kellemetlen, stresszes, feszült hangulat uralkodik a munkahelyen.

 

b.) A demokratikus vezetői stílus

A demokratikus vezető konszenzuson alapuló döntéseket hoz, már a döntés-előkészítő folyamatba is bevonja a kollégákat. Előtérbe helyezi a csoportos igényeket, kollégáinak érdekeiért kiáll.

Módszere a kompromisszum-keresés, szavazás, a többség akaratának érvényesítése. Pozitív, megértő, humánus attitűd jellemzi, barátságos légkört szeretne kialakítani, ezért a beosztottak jólétével, kényelmével foglalkozik. Munkatársaira egyenrangú félként tekint és nem kíván többet, mint ami teljesíthető. A demokratikus vezetésben részesülők esetében a rendelkezésre álló idő 50%-át tette ki a munkavégzés, de nem csak a munka iránti érdeklődés volt magasabb, hanem a kreativitás és eredetiség is nagyfokú volt, illetve kimagasló ennél a vezetési stílus alatt dolgozó egyéneknél a csapatszellem is.

 

c.) A „laissez faire” (mindent ráhagyó, anarchikus) vezetési stílus

Az anarchikus vezetés lényege, hogy a csoporton belüli a nem informális vezetők, vagyis a hivatalosan nem kijelölt vezetők, hozzák meg a döntéseket. Ezek az egyének rendszerint a társaságok középpontjai, harsány, nagyhangú emberek, akik olyan kisugárzással rendelkeznek, amely magával ragadó, képesek irányítani a kisebb-nagyobb csoportokat. A hivatalos vezető pedig ráhagyó, túl engedékeny attitűddel szavak nélkül átadja így a vezetést. Ilyen szervezetnél lehetetlen stratégiailag fontos és szakmailag megalapozott döntéseket hozni. A kutatási eredmények azt mutatták, hogy a „laissez faire” alatt dolgoztak a legkevesebbet. Ahol ezt a vezetői stílust alkalmazták rossz volt a végzett munka minősége is, az érdeklődés minimálisra csökkent, és a foglalkozások játékba, beszélgetésekbe fulladtak.

 

Habár sokan a demokratikus vezetési módot látják a leghatékonyabb elvnek, véleményem szerint nincsen helyes és helytelen vezetési stílus a gyakorlati életben. Egyrészt azért, mert külön-külön, ilyen tisztán senki sem tudja megvalósítani őket. Van, akire az egyes stílusjellemzők (például autokratikus: nem kompromisszum kész, önkényes vezetés) gyakoriabbak, mégis előfordul, hogy egy másik stílus eszközeivel (mondjuk lazább baráti megnyilvánulásokkal) próbálja hatékonyabb munkára ösztönözni a dolgozókat. Másrészt pedig a vezetőknek a szituációkhoz, emberekhez kell igazodniuk, mivel minden személyiségre más beállítódás van hatással. Egy rugalmas irányítási mód megalkotására kell törekedni, ahol a vezetési stílusok „keverednek” (nem zárják ki egymást), és iránytűként utat mutatnak a dolgozók viselkedésének megfejtésében.

loading...
Ajánló
Kommentek
  1. Én