Vallás és tudomány a szentség útján

Amikor vallásról és tudományról esik szó egy mondaton belül, akaratlanul is ellentétekre, párharcra és véglegesen csitulni nem akaró viszályra gondolunk. Mégis, ha az ember kicsit jobban belemélyed a témába, feltűnhet, hogy e párharc több mint színtiszta hatalmi kérdés, és a két felet képviselő egyének személyén túl az ember legalapvetőbb aspektusai folytatnak (sokszor cseppet sem sportszerű) párbeszédet egymással.

Felvetődik a kérdés: mit vizsgál tulajdonképpen a tudomány? A válasz a materialista elme számára kézenfekvő, azaz az anyagi világot. A valóság ennél kicsit árnyaltabb, ugyanis akár ki is jelenthetem, a tudomány képes a világon mindent lefedni, vizsgálni és megismerni. És mégsem teszi. Ennek nagyon egyszerű oka az, hogy a köztudatban elhintett téveszme szerint nem létezik a világon más, mint az anyag. Ez a téveszme még mindig él, habár nem ilyen sarkalatos megfogalmazásban. Megkérdezve egy fizikust biztos húzná a száját, és azt felelné, hogy igen-igen, az anyagon túl is vannak létező dolgok (sötét anyag és energia), viszont mivel azokat nem vagyunk képesek vizsgálni, így az ismert anyag összefüggéseiben határozzuk meg a dolgokat. Ezzel le van tudva a dolog, várjuk meg azt a pár ezer évet, míg a technológiánk képes lesz a sötét anyag vizsgálatára is. Nincs is ezzel nagyobb gond, a Világmindenség ilyen bődületes baromságok mellett is képes zökkenőmentesen működni.

A tudomány témakörről ideiglenesen leszakadva nézzük meg, mi is a vallás, mint fogalom? A vallás tulajdonképpen egy hitrendszer, melynek alapvető tétele általában ugyanaz: nem csak „ennyik” vagyunk, vagy nem csak „ennyi” az élet. Különböző vallások különböző úgynevezett Szentekre alapozzák ezen állításukat, akik saját maguk tapasztalták meg az úgynevezett szentséget. Mi is a szentség? A szentség a profán ellentéte, a profán pedig a mindennapi anyagi világot jelenti. Tehát a Szentek, akik megtapasztalták azt, ami a mindennapi világunktól gyökeresen eltérő, ami az átlag ember számára nem látható és nem tudatos, elkezdték a megtapasztalás útján elért eredményeiket, módszereiket megosztani másokkal, és később köréjük vallások épültek. Érdekes megjegyezni, hogy e vallások jelenlegi magas méltóságú vezetői nem szentek, azaz ők nem tapasztalták meg a szentséget. Mégis feladatuknak tekintik (hivatalosan) a Szentek által leírt elvek, módszerek és tanulságok terjesztését, hogy segítsék az emberiséget felnőni a szentséghez (vagy a szentséget leereszkedni az emberiséget, nézőpont kérdése). Ehhez pedig bizony (mivel nincs meg számukra a szentségről a kellő tapasztalat) a világ profán dolgait hozzák fel példának, abból indulnak ki, és ebben az összefüggésben ez bizony egyezik a tudomány jelenlegi álláspontjával, azaz: az anyagi világ szűrőjén keresztül megismerni a nem anyagi világot.

Leszögezhetjük, hogy mind a vallás, mind a tudomány képes a szentről (nem anyagiról, nem mindennapiról) képet alkotni, ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy nem szándékuk átadni a tudást. Illetve szebben fogalmazva: nem képesek átadni a tudást. A hivatalos tudomány azét nem, mert saját személyes „mikroszkópja” alatt csak az anyagot hajlandó vizsgálni, a vallások pedig azért, mert szintén anyagi szűrőkön keresztül adják át a tudásnak nevezett morzsákat.

A fenti sorok hiába festenek sötét képet, végkicsengésük mégis felemelően pozitív. Ugyanis amit a vallások évezredek óta hangoztatnak, a modern tudományunk most kezdi alátámasztani. Elképzelhető, hogy a réges-régi korok vallásai még régebben múltbéli tudományok voltak, melyek fejlettségi szintje oly magas lett, fogalmai és definíciói olyan összetettek, hogy a köznépnek sűrítve, leegyszerűsítve adták át, ezekből pedig igen gyorsan vallási dogmák alakulhattak ki. Ez persze csak feltevés, ami viszont tény, hogy van más is az anyagon túl. Ennek megismerését szolgálja például a meditáció.

Nézzünk pár gondolatot a meditációról. Ma a meditáció egyfajta trend, mert milyen jó már meditálni, kipihentek leszünk tőle, a vérkeringésnek is jót tesz, stb. Na meg a jóga… az is milyen egészséges, az izmok, az ízületek „hű meg ha”. Ha nem egy komolynak szánt cikket írnék, most sok-sok nagy D-betűs „szmájlit” szórnék e sorok végére. Ugyanis a jógának és a meditációnak nem közvetlen célja az anyagi test egészségének megtartása, egyszerűen csak következménye. A cél a nem anyagi világ megismerése, a tudat kiterjesztése. Meditáció közben nem gondolunk szép és kellemes dolgokra (ez az Silva agykontrollnak nevezett módszer), hanem igyekszünk egyetlen dologra összpontosítani, és azt sem azért, hogy koncentrációképességünk javuljon (ez szintén nem cél, hanem következmény). Meditáció közben olyan anyagi dolgokra összpontosítunk, melyek eltávolítanak minket az anyagi világtól. Ilyen módszer az emberi test bomlásán meditálni, hisz az ember életében a legerősebb a testéhez való ragaszkodás, illetve a nemi vágy. Többek között ennek levetkőzését segíti elő a meditáció, s a cél az, hogy ne gondoljunk semmi anyagira. A kezdetekkor az emberi agy egyszerűen kikapcsol (elalszunk), ha eléri azt az állapotot, melyben nem merül fel az elmében semmi anyagi. Sok-sok gyakorlás után viszont, mikor az elme hozzászokott ahhoz, hogy az anyagon túli területeket pásztázza, egyre kevesebbszer alszunk el, szendergünk, vagy veszítjük el egy pillanatra is tudatosságunkat. A többi már egyéni tapasztalat.

Megjegyzendő, hogy az ima is hasonló a meditációhoz abban az értelemben, hogy ima közben nem az anyagon, hanem a Teremtő létén elmélkedünk (illetve vele kommunikálunk), ami szintén egyik módja az anyagon túli megismerésének. Erre szolgált az a titokzatosság, ami a keresztény Isten személyét lengte körül. A Teremtő megnyilvánulása: „Vagyok, aki vagyok. / Voltam, aki leszek. / Leszek, aki voltam. / Vagyok, aki voltam. / Vagyok, aki leszek. Stb.” Egy olyan istenkép, ami anyagi fogalmakkal nem behatárolható, nagy szolgálatot tehet az anyagon túli megismerésére. Keleten pedig, ahol az istenek emberi formát öltenek és az emberek közt járnak, járható útként a meditáció volt az, ami szóba jöhetett.

loading...
Ajánló
Kommentek
  1. Én