Tévénézés és globalizáció

Modern kultúránk jelentős technológiai vívmánya a televízió. A nyugati világban (keleten is nagymértékben) mondhatni élni sem lehet nélküle (soroljuk most a tévé kategóriája alá a többi mozgóképest médiát, mint a webvideók, illetve az újabb eszközöket, mint okos-telefonok), életünknek annyira szerves részévé vált egyéni és globális szinten, hogy egyszeri hirtelen eltűnése komoly problémákat vonna maga után.

Nem akarom sorra venni a televízió fejlődésének állomásait még nagy vonalakban sem, mivel rengeteg forrás van, ahol ezeknek utána lehet nézni. Ezzel ellentétben viszonylag kevés az a netes tartalom, ami a tv elterjedésének okait és társadalmunkban betöltött szerepét vizsgálja.

Először is mi a televízió szerepe? Elsődlegesen természetesen a hírközlés, másod sorban a szórakoztatás, vághatnánk rá csípőből a választ, és igazunk is lenne. Viszont mik a televízió nézés hatásai az egyénre és a globális világra vonatkozóan? A válaszok igen sokrétűek, mint minden olyan folyamat elemzése, ami a globális társadalmi hatások függvényében történik.

Vegyük sorra a folyamat lépéseit. A huszadik század első felében lépett be a köztudatba, a második felében pedig már a legtöbb család tulajdonában volt egy. Első körben a hírcsatornák voltak elterjedtek, így az elsődleges az volt a szolgáltatókat tekintve (anyagi haszon), hogy az egyes csatornák milyen minőségű (hiteles és aktuális) hírekkel tudtak szolgálni. Persze már ekkor is kritérium volt az „érdekesség”, vagyis az, hogy az egyes hírek minél több ember figyelmét felkeltsék. A szórakoztató csatornák elterjedésével a hírcsatornák kezdtek háttérbe szorulni, a mai fiatalság pedig (fogalmazhatunk így) már teljesen ezek „rabja”. Ma már megfigyelhető, hogy a szórakoztató csatornák bizonyos műsorai is bírnak hírértékkel. E hírek minőségét persze most ne firtassuk.

A tv elterjedésével létrejött tehát egy olyan hálózat, ami összekötötte a tévénéző embereket. Hírek, filmek, reklámok kerültek adásba, és a világ másik felén élő ember is megtudhatta, milyen király dolog is a külföldi mosószer. Mára felnőtt egy generáció, aminek a szellemi alapjait ezek a reklámok, filmek, sorozatok, műsorok raktál le. És teljesen mindegy, hogy az illető magyar, amerikai, japán vagy indiai. Olyan ez, mint mikor egy nép saját népmeséin nő fel, és azok a népmesék kapcsolódási pontokat jelentenek az emberek között érzelmi és szellemi területen egyaránt. A televíziózás elterjedésével ugyanez a folyamat játszódott le globális szinten.

Mondhatjuk, hogy kialakulóban van egy globális társadalom, és ez a tévének köszönhető (vagy épp ezért a tévé okolható). Ugyanakkor a folyamat alapjait (és nem a jelenleg fennálló szisztémát) nézve mindez hozzájárul ahhoz, hogy az egyes emberek, kultúrák (amik egyébként szöges ellentétben állnak egymással) közelebb kerüljenek egymáshoz.

Viszont! És itt sötétíti el a viharfelhő ezt az álomképet: a televízió nem a világ összes szemléletrendszeréből táplálkozik. A mostani felállás az, hogy a sugárzott műsorok nagy része amerikai (Hollywood), így a tévénéző közönség nagyon jól ismeri mára az amerikai pop-kultúrát, viszont teszem azt, nem sokat tud az indiairól. Tehát a legtöbb adat, amit például mi magyarok a világ nagy részéről tudunk, átmegy egy amerikai szűrőn, egyszóval olyan képet kapunk például az indiaiakról, ahogy az USA-ban látják őket. Ez természetesen a filmek és sorozatok terén érhető tetten leginkább. Az is igaz, hogy vannak olyan autentikus személyek Amerikában is, akik nagy százalékban hitelesen képesek visszaadni egy-egy különböző kultúrkör valós életmódját, gondolatait, érzelemvilágát.

A dolgokat összevetve a tv általi globalizáció mai formája igencsak manipulatív és öncélú. Nem mondom azt, hogy nincs haszna, hiszen mindennek van haszna, épp csak jó helyre kell állni, viszont ez a haszon a társadalom számára a lehetségeshez képest olyan, mint a morzsányi falatok a terített asztalhoz képest.

A tv általi hírközlés is kommunikáció, a kommunikáció célja pedig komplex adatok átadása a legkevesebb adatvesztés nélkül. Gondoljunk itt pl. arra, mikor valaki ír egy romantikus regényt. A regény maga a szerelemről szól, de nem akármilyen szerelemről, az írónő lényében kibontakozó szerelemről és érzésekről. És ezt az érzést, mint komplex adathalmazt igyekszik átadni összefüggő írott sorok formájában, ami sokszor több száz oldalt vesz igénybe. Az egyszerű érzelmek összetettsége is olyan nagy, hogy leírásuk, magyarázásuk önmagában száz és száz oldalt töltene meg (és ez egyénenként változó).

Többek között itt az a kérdés, hogy megengedjük e, hogy a tv általi, sokszor torz információkból építsük fel világképünket, illetve hogy ha már befogadjuk ezeket a hiányos információkat, akkor képesek vagyunk e a valósághoz mérhető módon kiegészíteni és kijavítani őket? Hiszen nem véletlenül vannak a műsorok alatt a karikák, hogy „csak szülői felügyelet mellett”, mivel a gyermekek nem képesek még összetettségében érzékelni a világot, és egyes műsorok (ha nem magyarázzák el őket a szülők) bizony sokszor hibás képet festenek. E hibás képek festése sokszor nem is tudatos, egyszerűen a film, illetve a sorozat gyártóknak vagy egyetlen másfél-két órás filmbe, vagy átlag negyven perces epizódokba kell beletömöríteniük igen nagy volumenű mondanivalókat. Számítástechnikai fogalomhasználattal: a tömörítés bizony adatvesztéssel jár.

Ezeket számításba véve jelenleg a televíziózás következménye, hogy sokunknak igen téves elképzelése van különböző idegen (nem földönkívüli) kultúrákról, és ez inkább vezet konfliktushelyzetekhez, mint az a televíziózás kezdetén előre látható lett volna. Hiszen emlékezzünk, az alapvető cél a hírek közvetítése és az emberek összehozása, szórakoztatása volt.

loading...
Ajánló
Kommentek
  1. Én