Tedd, vagy ne tedd - de ne próbáld

Sokan sokféleképpen magyarázták már ezt a nagyrészt a Csillagok Háborújából elhíresült szállóigét. E cikk most Eckhart Tolle "Most" gyakorlatán, illetve a korai buddhizmus tanain keresztül közelíti meg e filozofikus feladványt.

A zen buddhisták körében nagyon elterjedtek a "koan"-nak nevezett rövid kis fejtörők, melyek célja lerombolni a megszokott gondolkodást, és rávezetni a tanítványt a megvilágosodás ösvényére. A koanok általában olyan rövid kis párbeszédek, eszmefuttatások, történetek, melyek megbotránkoztatóak és... és kimondottan őrültek. Ez az őrültség elengedhetetlen ahhoz, hogy a tanítvány addigi világképe teljesen összezavarodjon, gondolati folyamatai elcsendesüljenek, és elérje tudatának legbelső forrását.

Szállóigénk is felfogható egyfajta koannak, hisz amint logikus elménk nekilát az értelmezésének, erőteljes falba ütközik. Mai nyugati szemmel (illetve elmével) nekiveselkedve nem is nagyon lehet mélyére hatolni ennek a feladványnak. Hiszen az aktuális tettet mindig egyfajta próbálkozás előzi meg, mely próbálkozás elengedhetetlen következménye a szándéknak. Felfogásunk szerint az út a szándéknál kezdődik, a próbálkozáson halad keresztül és a tettben nyilvánul meg. Ez a fajta linearitás, egy láncra való felfűzöttség logikus elménk sajátja, és éppen ez a logikus elme az, amit a buddhizmus oly engesztelhetetlenül igyekszik összezavarni.

"Egyszer Nanszen templomában a keleti és a nyugati zen csarnok szerzetesei vitatkoztak egy macskáról. Amint Nanszen meglátta ezt, feltartotta a macskát és így szólt: "Ti szerzetesek! Ha közületek valaki tud egy szót szólni, nem ölöm meg a macskát." Senki nem tudott válaszolni. Nanszen kettévágta a macskát."

mokushozen.hu

 

A mindennapi logikától kissé eltérve, és Eckhart Tolle tanításait előtérbe helyezve nézzük meg, mit mond nekünk a "Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!". Mint előzőleg kifejtettem, a próbálkozás egyfajta összekötő kapocs a szándék és a tett között. A fenti idézet épp ezt az összekötő kapcsot akarja elvágni... Tegyük fel a kérdést: mi is a szándék valójában? A szándék a jövőre irányuló akarat. A befolyásolás akarata. A hatalom akarata. A cselekvőképesség akarata, de sohasem az aktuális mostban, hanem mindig a mindenkori jövőben. Ezáltal a szándék épp annyira valós, akár a szó. Vagy célba talál, vagy nem.

Ezzel szemben mi a tett? A tett maga a jelen pillanatban való létezés, melyet elménk beszorít a múlt és a jövő acélrácsai közé. Láncra fűzi fel, hisz "így logikus". E logikusság azonban, mind a buddhizmus, mind Tolle tanításait figyelembe véve, illúzió.

"Tapasztaltál-e, tettél-e, gondoltál-e vagy éreztél-e bármikor bármit is a moston kívüli időpontban? Gondolod, hogy valaha is fogsz? Történhet-e vagy létezhet-e bármi a moston kívüli időpontban? A válasz nyilvánvaló, ugye?"

"Ha figyelmedet maximálisan a testedben tartod, lehorgonyzódsz a most-ban. Nem veszíted el magad sem a külső világban, sem az elmédben. (...) Ez majdnem olyan, mintha az egész testeddel figyelnél vagy olvasnál."

Eckhart Tolle - A Most hatalma

 

Így kedvenc szállóigénk - ahogy azt a jó szállóigéktől elvárjuk - túlmutat önmagán. Túlmutat magán a filmen, túlmutat a kellékek keltette illúzión, és olyan ezeréves bölcsességgel ajándékoz meg, melyből maga a buddhizmus is táplálkozott. Tanítása, miszerint ne vesszünk el a szándékok kacskaringós útvesztőjében, egyszerűen koncentráljunk a jelen pillanatra, hisz csakis abban tudjuk megoldani a problémákat, történelmi korokon és vallásokon átívelő bölcselet, nem pedig egyszerű filmes kellék.

loading...
Ajánló
Kommentek
  1. Én