Ok-okozat - a Karma tava

Az utóbbi évtizedekben nagyon felkapott téma karma, az újjászületés, illetve ezek vélt ellentéte a mennyországról alkotott képpel. Számos olyan hitrendszer, illetve filozófiai irányzat (de akár tudományos nézet is) napvilágot látott, melyek az ellentéteket kibékítendő magukhoz ölelték azokat, és egy közös nagy rendszerben szándékozták elhelyezni a különböző nézetek mozaikdarabkáit. A dolgok természetéből adódóan: több-kevesebb sikerrel.

Az átlag mindennapi halandó is tisztában van azzal, hogy létezik ok-okozati összefüggés az egyes történések között. Azonban nagyon elvetemült forgatókönyvírónak kell lennünk ahhoz, hogy magából a tudományos ok-okozatból karmikus összefüggéseket kreáljunk, és ezeket emészthetően tálaljuk a nagyközönségnek. Most eltekintek attól, hogy az átlag IQ-t, és EQ-t szapuljam a nagyvilág vonatkozásában, egyrészt azért, mert az IQ és az EQ „csupán” az IQ- és EQ-tesztek megoldási képességeit méri/mutatja, másrészt nem hiszem, hogy maga a szapulás jelen esetben pozitív következményekkel járna.

Mint a fenti sorokban már sejtetni engedtem, a tudományos ok-okozat és a karma közötti legfőbb különbség (számunkra), hogy míg az ok-okozati összefüggések nagy része átlag értelemmel is felfogható, addig a karma legegyszerűbb összefüggései is próbára teszik még a legpallérozottabb elméjű gondolkodóinkat is. És többek között saját hiúságunknak tudható be, hogy a rajtunk túlmutató eseményeket egyszerűen nem vagyunk hajlandóak figyelembe venni. Legyen szó a karmáról, legyen szó a csillagok emberre gyakorolt hatásáról, vagy akár saját érzéseinkről, álmainkról, stb.

De maradjunk csak az ok-okozatnál. Fordítsuk a figyelmünket most a különböző fizikai halmazállapotokra, melyek a szilárd, folyékony, gáz és plazma (nagyrészt hő- és fényhatás) halmazállapotok. A kvantumfizika állítása szerint az anyag nem kicsi, billiárdgolyó szerű atomokból épül fel, hanem minden létező dolog tulajdonképpen hullámforma. A különböző halmazállapotok különböző hullámformáknak (és azok kölcsönhatásainak) feleltethetőek meg, s ezek egyre „finomabbak” a szilárdtól a plazmáig, és bizony azon is túl. Olyan ez, mintha elképzelnénk egy egyenest (vagy félegyenest), mely kiindulópontja a szilárd halmazállapot, onnan távolodva pedig a hullámformák/halmazállapotok egyre finomabb választéka tárul fel előttünk, majd beleolvad az ismeretlen sötét anyagba, sötét energiába. A fenti sorokra azért van szükség, mert amennyiben elfogadjuk, hogy kezünkkel (szilárd) lehet pancsolni a tó vizében (folyékony), ezzel hatást gyakorolva rá, amit megéreznek többek között a halak (szilárd) is, így elmenekülve a horgászbotunk elől, akkor ennyi erővel a karma magasabb összefüggéseit is elfogadhatjuk, még ha nem is értjük azokat.

Ugyanis mi, mint hullámformák hatást gyakorlunk más, különböző hullámformákra, legyenek azok szilárd dolgok, légneműek, legyen az a fény, de akár a sötét anyag és energia is. Ezek a hatások úgy fodrozódnak a térben, időben és egyéb dimenziókban, mint tó felszínén a hullámok, s ahogy a tó partjáról is visszaverődnek a középpont felé, úgy verődnek vissza felénk is a lényünk keltette hatások. Elég csak pusztán léteznünk, hatást gyakorlunk a környezetünkre. Hatása van kinézetünknek, tartásunknak, mozdulatainknak, beszédünknek, modorunknak, jellemünknek, komplex cselekvéseinknek, egy-egy pillantásnak, egy elsuttogott szónak, egy akaratlan mozdulatnak, vagyis mindennek, ami létezik.

Tulajdonképpen ez a karma. A tó széléről visszaverődött hullám (okozat), mely rálel a középpontra (ok). És e tekintetben mindegy, hogy milyen messze van a tó széle. Lehet olyan közel hozzánk, mint a vízben ficánkoló hal, de lehet olyan távol is (természetesen csak metaforikusan), mint a kvantumfizika sötét anyaga.

loading...
Ajánló
Kommentek
  1. Én