Ha a gyermek depressziós!

A depresszió olyan fogalom, amelyet hétköznapi értelemben szinte minden nap használunk. Mondjuk, ha rossz a kedvünk, ha sírósak vagyunk, ha nincs kedvünk semmihez, ha rosszul alszunk, ha nincs étvágyunk. Mindez a gyermekeknél is előfordul, sőt! Azonban meg kell tudnunk különböztetni a természetes, alkalmi rosszkedvet, nyűgösséget, a gyermekkori depressziótól.

A gyermek és serdülőkorban előforduló depresszív zavarok a leggyakoribb betegségek a 10-18 éves korosztályban.

 

A depresszió hivatalos fogalma szerint: a páciens szenved a hangulat esésétől, energiájának csökkenésétől, örömtelenségtől, a figyelem és az érdeklődés zavarától. Csökkenhet, vagy éppen növekedhet az étvágy, felléphet alvászavar, rossz álmokkal, gyakori ébredésekkel. Csökken az önértékelés, kifejezett értéktelenség és feleslegesség érzés kerekedhet felül. Előtérbe kerül a bűntudat és gyakran a szégyen. Fokozódhat a szorongás és a félelem, melynek következtében megjelennek a pszichoszomatikus tünetek, vagyis a lelki problémák testi tünetekben való jelentkezése. Fejfájás, hányinger, hasi panaszok, együttesen vagy külön-külön.

A depressziónak életkoroktól függően különféle súlyossági fokozatai lehetnek. A gyerekkori depresszióban gyakori a lehangoltság, a sírás, a kedvetlenség, a teljesítmény csökkenése, amely hamar eredményez tanulási zavarokat és iskolai eredményromlást. Gyakori az étvágytalanság, az étel elutasítása, félelem a lefekvéstől, az elalvástól. A depresszió felismerését nehezíti, hogy viselkedés és magatartászavarok, szorongásos betegségek, alkohol vagy drog kihágások fedik le a képet. Ez különösen a kamaszkorban gyakori. Gyakran hozzák összefüggésbe a rossz hangulatot a családban bekövetkezett krízisekkel: lakóhely vagy iskolaváltás, nagyszülők halála, kistestvér születése, szülők válása, családi tragédia stb. A nevelési problémák, vagy a betegség családi anamnézise is sokáig rejtve maradhatnak. A leggyakoribb jelentkezési formát a háziorvos ismerheti fel, hiszen a gyermek állandóan megbetegszik, testi tünetei jelentkeznek, amelyek mögött az ismételt labor és egyéb vizsgálatok se mutatnak ki kóros eltérést. A betegségeket extrém hangulati leromlás, ingadozás kísérheti.

Mivel a leletek negatívak, de a tünetek fennállnak, a környezet elfásul és megszüntetve az állandó orvoshoz járást, a tünetek rögzülhetnek. A depresszió legveszélyesebb és legtragikusabb következménye az öngyilkosság. Ha a gyermek azt érzi, hogy a környezete nem tud rajta segíteni, és ezért önmagát teszi felelőssé, küzd a bűntudattal és a kilátástalanmagánnyal. Amikor arra az elhatározásra jut, hogy nem akar tovább élni, önmagával együtt a problémát véli megszüntetni. A kísérletek száma mindig jóval több, mint a befejezett öngyilkosságok száma.

Szinte minden kísérlet előtt a gyermek ún. „segélykiáltás”-t ad a környezete felé. Azonban nagyon gyakran a környezetnek nincs is tudomása a kétségbeesésnek erről a fokáról. Az öngyilkossági veszélyre több rejtett kijelentés is utalhat. Ezek mind segélykiáltások. Az angol így nevezi: "cry for help" (sírás a segítségért, segélykiáltás), vagyis a gyermek nem meghalni akar - gyakran attól fél leginkább - hanem segítségért kiált. Nem elsődleges célja a halál, a létezés megszűnése, hanem a benne felgyülemlő lelki problémák levezetése, egy támasz, egy segítő kéz, egy menedék találása. Amennyiben ezt nem találja meg, úgy sodródik lassan az öngyilkosság, mint végső lehetőség, gondolatához.

 

A súlyos önértékelési és önkifejezési zavarban szenvedő gyermek kommunikációs lehetőségei is beszűkülnek. Figyelmeztető jel, ha magába zárkózik, ha csak negatív élményekről számol be, ha hirtelen megbocsát azoknak, akikre korábban haragudott. Gyakorivá válik, hogy a halállal kezd foglalkozni. Érdekelni kezdi hirtelen egy meghalt rokon, vagy kérdezgeti, hogy ha ő nem lenne, milyen lenne az élet nélküle. A patológiás (nem egyensúlyban levő) családi háttér elterelheti a figyelmet a gyermekben zajló veszélyes állapotról. Szakértőhöz kell fordulni.

 

Mik a lehetséges tünetei és hogyan kezelhető?

Ahhoz, hogy kiderüljön, valóban depresszióról van-e szó, mindenképpen orvoshoz, vagy gyermek-szakpszichológushoz kell fordulni. Sokat segíthet a gyermeket és a családot jól ismerő háziorvos, aki eldöntheti, hova irányítja őt tovább. Szükség lehet gyógyszeres és/ vagy pszichoterápiára is. Utóbbinak több változata is lehetséges, melynek tartalmáról a szakember dönt. A szakvizsgálat fényt deríthet a személyiségvizsgálat segítségével a személyre jellemző depressziós vonásokra, kóros családi, kapcsolati és környezeti problémákra és a depresszióra jellemző kóros gondolkodásmódra, melyek átdolgozása a gyógyulás és a terápia alapja.

loading...

Tegyük tisztába magunkat!

Egy önismereti-önértékelési gyakorlatot hoztam Neked, ami segít felmérned hol vagy most az önfejlődés útján, és irányt mutat, hogy merre haladj tovább.

Mivel minden boldogság és lelki siker alapja a megfelelő önismeret, így nagyon fontos, hogy tisztába tegyük gondolatainkat a külvilágról, környezetünkről és mindenekelőtt saját magunkról.
Egy önismereti-önértékelési gyakorlatot hoztam Neked, ami segít felmérned hol vagy most az önfejlődés útján, és irányt mutat, hogy merre haladj tovább.

Mi a teendőd?

Vegyél elő egy papírlapot, és oszd fel 6 oszlopra, majd töltsd ki azokat a következő módon!

Az 1-es oszlopba sorold fel azokat a tulajdonságokat, képességeket és  személyiségvonásokat, amelyeket értékelsz, amelyek tetszenek másokban, a világban.

A 2.oszlopba azok a tulajdonságok, képességek, személyiségvonások kerüljenek, amelyeket kritizálni szoktál másokban, amelyek idegesítenek, bosszantanak mások viselkedésében.

A 3. oszlopba írd le, hogy mi az, amit mások szeretnek, értékelnek benned.

A 4. oszlopba az kerüljön, amit mások kritizálnak, nem szeretnek benned, amiben igyekeznek megváltoztatni, vagy változásra bírni.

Az 5. oszlopba sorold fel mindazt, amit szeretsz, értékelsz önmagadban,amiben szerinted jó vagy.

A 6.oszlopban azok a tulajdonságok, viselkedésformák stb. szerepeljenek, amiket nem szeretsz magadban, rendszeresen amiért kritizálod magadat, és amiről úgy véled, hogy változtatnod kellene.


Értékelés:

Mind a hat oszlop egy-egy önismereti tükör, ami rólad, vágyaidról, félelmeidről, kapcsolataidról árulkodik. Fontos, hogy tudatosítsd magadban, hogy mivel van dolgod és mi az, amivel nem vagy csak kevésbé kell foglalkoznod.

Az 5. oszlopban leírtad mindazt, amire máris támaszkodhatsz, mert becsülsz önmagadban.
Tipp: Ha
ide alig írtál valamit, akkor érdemes erősítened az önbizalomadat. Amit máris megtehetsz azzal, hogy újragondolod a kérdést, és fel nem kelsz addig, amíg legalább 20 dolgot le nem írsz ide, amit egy picit is szeretsz magadon. Lehetnek akár olyan apróságok is, hogy pl.:„szép hosszú a szempillám”, „finom húslevest tudok főzni” stb.

Mindaz, ami az 1-es oszlopban szerepel, vagyis amit másokban szeretsz, az már benned is megvan, vagy afelé haladsz, hiszen felismerted magadat a másik személyében.

A 2. és a 6. oszlopban szereplő dolgok sok esetben az „árnyékszemélyiségedre” utalnak. Arra, ami megvan benned, de nem akarod vagy nem tudod elfogadni, ezért kizárod magadból.
A 2. oszlop, a „más szemében a gerendát” kategória. Az itt felsoroltak is megvannak benned, de azokat önmagadon kívülre helyezed, "kivetítetted másra", mert nem vagy hajlandó felismerni azok lehetséges létezését önmagadban.
A 6-os oszlopban leírtakkal kapcsolatban valamivel jobb a helyzet, hiszen azok létezését már valamennyire tudatosítottad magadban, így könnyebb velük az önismereti munka.

A 3-as és 4-es oszlop tartalma rólad szól, de közvetett módon, mivel a másoktól kapott visszajelzések a másik ember értékrendszerét, gondolatvilágát, hozzád kapcsolódó érzésvilágát is tartalmazzák.
Vagyis ezek révén a kapcsolatotokról és a másik személyiségéről is információt szerezhetsz.
A 3. oszlopban felsoroltak lehet, hogy megvannak benned, ugyanakkor azt is jelzik, hogy az másik ember számára is fontos, értékes, őbenne is megvan, illetve szeretné, ha meglenne…
A 4. oszlop tartalma nem kizárt, hogy megvan benned, de arról is árulkodik, hogy mivel van problémája a társadnak, mi az, amit ő a saját tökéletlensége, önelfogadási hiánya miatt kivetít rád, mert önmagában nem mer szembenézni vele.

Amennyiben téged a másik kritizálása nem érint, nem bánt, nem sért, akkor az, teljesen az ő problémája. Ha azonban sért, bánt, amit a másik kritizál benned, akkor azzal még neked is van dolgod, különben nem érintene kellemetlenül.
S aztán gondolataink rendszerezése után, nézzük meg egy gyors, könnyű tesztben, mi jellemző ránk életünk rendezése kapcsán? Minden perced betáblázod, vagy csak ahogy esik, úgy puffan? Várod a sült galambot vagy a kezedbe veszed életed irányítását? Végezd el az alábbi önismereti tesztet és minden kiderül!
Sokan emlékeztető cédulákat, személyes tárgyakat tűznek a falitáblára, tartanak az íróasztalukon vagy hordanak a kis táskájukba. Ezek az első pillantásra jelentéktelennek tűnő apróságok, sokat elárulnak a személyiségedről, és arról, hogyan rendezed be, szervezed az életedet.

Mi a feladat?

Olvasd el az alábbi három listát, és válaszd ki azokat a tárgyakat, amelyek nálad is előfordulnak. Minden tárgy egy pontot ér.

“A” lista:
fénykép rólad és a párodról, egy kedves üzenet, régi belépőjegyek, szép madártoll, divatékszerek, sminkszerek, neked címzett képeslap, gyermeked rajzai, kedvenc kabalád, marcipánszív, meghívó egy rendezvényre, ahova el akarsz menni

“B” lista:
színház- vagy kondi bérlet, naptár, fontos telefonszámok, elintézendők listája, bevásárló lista, kulcs, olló, tű és cérna, receptek, kalóriatáblázat, sebtapasz,

“C” lista:
befizetendő számlák, múlt évi naptár, érvényes menetjegyek, vidám fotók, telefonszámok cetliken, előhívatlan negatívok, leszakadt gomb, szemüveg, találkozók időpontja, érdekes újságkivágások, vázlatrajzok vagy ötletfüzet

Eredmények:

Amelyik listán a legtöbb pontod van, annak az eredménye jellemző rád. Ha hasonló pontjaid vannak a listákon, akkor kevert típus vagy. Nem kell figyelembe venni azt a listát, ahol a legkevesebb pontot értél el, illetve ha a legalacsonyabb pontszám nem éri el a legmagasabb pontszám felét.

Legtöbb pont az A listán:
Alapvetően romantikus, szentimentális és érzelmes ember vagy. aki szíveses merül el és idézi fel a múlt szép emlékeit. A jelent kissé kiábrándítónak találod, a jövőtől pedig egyszerűen félsz. Szereted, ha gondoskodnak rólad, ha kitalálják a gondolataidat, és leveszik válladról az intézkedés terhét. Kerülöd a konfliktusokat és a kellemetlen helyzeteket, ám ha belekerülsz, akkor megdöbbenve, értetlenül és bizonytalanul állsz a helyzet előtt. A boldogságot és a helyzetek megoldását mindig mástól várod, rendszerint a szerelmedtől vagy a családodtól. Az önismeret fejlesztés, és a személyes felelősségvállalás segít, hogy tanulj a hibáidból.

Legtöbb pont a B listán:
Józan, tudatos és felelősségteljes ember vagy. Fontos számodra a biztonság, és úgy érzed, hogy az a legjobb, ha magad veszed kezedbe életed irányítását. Pontos napirendet készítesz és azt be is tartod. Tudsz és akarsz javítani az életeden. Meggyőződésed, ha keményen és céltudatosan dolgozol a jelenben, akkor a jövőd szebb és boldogabb lesz. Ez az állandó előrefigyelés olyan hűvössé és célorientálttá tehet, hogy nemcsak az elért eredményeidnek nem tudsz örülni, hanem a pillanat szépségének sem. Pedig jót tenne, ha kicsit élveznéd is az életet, és odafigyelnél másokra.

Legtöbb pont a C listán:
Spontán, kalandvágyó ember vagy, aki vidáman, de kissé meggondolatlanul él bele a világba, „ahogy esik, úgy puffan”. Szerinted a dolgok alakulása a szerencsétől függ, ami egyben mentség is arra, ha nem éred el azt, amit szerettél volna. Nyitott és könnyed vagy, hamar kiszúrod a jó lehetőségeket, de nem tudod kiaknázni azokat, mert ritkán tervezel és menekülsz a kötöttségektől, szabályoktól. Társaságban alkalmazkodó és ötletgazdag vagy, de a megvalósításban gyengébb, így előfordul, hogy mások aratják le a babérokat. Vedd jobban kezedbe a sorsodat, és fejleszted személyiséged gyakorlatias oldalát.

Ugyanannyi pont az A és B-ben:
Érzelmes és tudatos is vagy. Fontos számodra a boldogság, de ezt nem feltétlenül egy másik embertől várod, képes vagy a kezedben tartani a dolgaidat. Az izgalmas kalandokkal szemben előnyben részesíted a kiszámíthatóságot, a biztonságot, így mindig előre tervezel. Gyakorlatias vagy, de megzavarhatnak a váratlan események, vagy ha nem az képzeléseid szerint alakultak a dolgok. Kell egy kis idő, amíg magadhoz térsz és újratervezed a dolgokat. Légy egy kicsit lazább, és a változásokban ne csak a kényelmetlenséget lásd meg, hanem a pozitív lehetőségeket is.

Ugyanannyi pont az A és C-ben:
Egyszerre vagy érzelmes és ösztönös, romantikus és idealista. Melegszívű, de kissé kiszámíthatatlan vagy. Az egyik pillanatban a múltban szép emlékeiben időzöl, a másikban már a fényes jövőt tervezd. A jelen körülményeit és korlátait nem veszed figyelembe, emiatt terveid sem reálisak, és gyakran ér csalódás. A kudarcok okát nem a saját hibádnak tartod, hanem a kedvezőtlen körülményeknek, a balszerencsének tudod be. Légy kicsit reálisabb és szervezettebb, meglátod, sokkal eredményesebb leszel.

Ugyanannyi pont az B és C-ben:
A múlttal nem sokat foglalkozol, inkább a jelenből próbálod kihozni a legtöbbet, de kellően szervezett vagy ahhoz, hogy ne hagyd sodortatni magad az eseményekkel. Vállalkozó kedvű vagy, a kudarcok nem törik le kedved, mert mindjárt azt nézed, hogy mit lehet kihozni a dologból, hogyan fordíthatod a javadra az eseményeket, vagy egyszerűen új kihívások után nézel. Határozott és egyenes vagy, rögtön megmondod, ha valami nem tetszik. Lélekben elkötelezett vagy, de néha nem árt, ha ennek érzelmi jeleit is adod.

Hasonló pontok az A-B-C listán:
Gratulálok, sikerült összehangolnod személyiséged ösztönös, érzelmes és tudatos oldalát, megtaláltad az egyensúlyt a céltudatosság és a kreativitás, a tervezés és spontaneitás között. Tudod, mit akarsz, és azt is, hogyan érheted azt el. Fontos számodra a jövő, de képes vagy megélni a jelen örömeit is. Előre tervezel, de nem ragaszkodsz mereven az elképzelésidhez, és nem esel kétségbe a váratlan helyzetek felbukkanásakor. Újragondolod a lehetőségeidet és rugalmasan alkalmazkodsz az új körülményekhez, így mindig a legjobbat tudod kihozni az életből.



Önismeretben gazdag, derűs hetet!
loading...

Extrovertált vagy introvertált típus vagy?

Befelé figyelő vagy kifelé forduló személyiség vagy? Ennek ismerete nem csak önismereti, hanem pályaválasztási, pályaalkalmassági, illetve párválasztási szempontból is segítségünkre lehet.

Az introverzió –extroverzió polaritás olyan tipológiai dimenzió, amely tükrözi alapvető személyiségjegyeinket, magatartásunkat és beállítottságunkat.

Az introverzió-extroverzió fogalmát Carl Gustav Jung vezette be a pszichológiában. A fogalompár arra utal, hogy figyelmünk milyen mértékben irányul befelé, önmagunk felé, vagy kifelé, a külvilág felé.
Az introverzió: befelé fordulást, az extroverzió: kifelé fordulást jelent.

Az, hogy személyiségünk a kettő közül melyik irányba mozdul el jobban, illetve milyen mértékben, az befolyásolja emberi kapcsolatainkat, munkastílusunkat, érdeklődésünk irányultságát. Így tehát ennek ismerete nem csak önismereti, hanem pályaválasztási, pályaalkalmassági, illetve párválasztási szempontból is segítségünkre lehet.

Mivel a személyiségünk folyamatosan alakul, ezért az évek során változhat introvertáltságunk vagy extrovertáltságunk mértéke, erőssége, de általában az alapszínezet megmarad.

A következő két csoport meghatározásai közül, válaszd ki, melyik oszlopból igazabbak rád az állítások.

"A" blokk:

 

  • Szeretem magam gyakran sok emberrel körülvenni.
  • Könnyű engem eltéríteni.
  • Könnyen megközelítem az embereket és teremtek új kapcsolatokat.
  • Gyakran hozok impulzívan döntéseket.
  • Azt szeretem a legjobban, ha a történések központjában vagyok; sok barátom van, kedvelem a mozgalmasságot és a társaságot.
  • Szívesen alakítom a szabadidőmet aktívan, mások társaságában.
  • Sosem hagyok másokban kétséget afelől, hogy mire gondolok és mi az álláspontom.
  • Érzéseim élénkek és spontánok, akárcsak én magam.
  • Számomra a legmegfelelőbb egy klubban eltöltött szabadság vagy egy jó barátaimmal közös csoportos utazás.
  • A problémáimat szívesen beszélem meg másokkal.

 

"B" blokk:

  • Fontos, hogy sok időt tudjak egyedül tölteni.
  • Jól tudok koncentrálni.
  • Elég visszafogott vagyok, és csak óvatosan építek új kapcsolatokat.
  • Alaposan átgondolok mindent, mielőtt cselekszem.
  • A nagy partik nem igazán nekem valók. Több örömet jelent számomra egy néhány jó baráttal töltött nyugodt este.
  • Szívesen töltöm a szabadidőmet egyedül, ábrándozással.
  • Nagyon kevés ember tudja, hogy mit gondolok valójában.
  • Semmi sem tud könnyen kibillenteni a nyugalmamból.
  • Az ideális szabadság számomra egy egyszemélyes utazás – talán egy magányos szigetre – vagy a túrázás a hegyekben.
  • Ha valami nyomaszt, azt inkább magamban rendezem el.

Az "A" blokk tartalma az extrovertált, míg a "B" blokk tartalma az introvertált személyiségtípus jegyeit mutatja. Amelyik blokkból több a Rád igaz állítás, abba a típuscsoportba tartozol.

 

Mi jellemzi a két személyiségtípust?

Gondolkodás, világnézet kapcsán:

Az introvertált embert a belső élményeik foglalkoztatják. Figyelmét és energiáit a saját belső világára irányítja, míg az extrovertált típus minden figyelmét és érdeklődését a környező világ, az emberek az események és a külső élmények kötik le, és életét az őt körülvevő világgal való kapcsolata tölti ki.

Az extrovertált ember a valóság tárgyaira alapoz, aszerint tájékozódik. Gondolatait, cselekedeteit és erkölcsi törvényeit a környező társadalom szokásai befolyásolják, határozzák meg.

Az introvertált fenntartással fordul a külvilág felé, mindent megkérdőjelez és elméleteket vet fel. Szerinte a világ nemcsak olyan, amilyen, hanem olyan is, amilyennek látszik, ezért sokszor szubjektív módon tájékozódik. Saját értékítélete szerint hoz döntést.

Emberi kapcsolatok tekintetében:

Az extrovertált ember közvetlen, nyitott barátkozó természetű. Könnyen és jól alkalmazkodik, kiterjedt társasági köre van. Kedveli az új helyzeteket, kalandokat, nyitott az új ötletekre. Élvezi a pörgést, ha egyszerre több izgalmas esemény zajlik körülötte. Mottója: „Minél több, annál jobb!”

Az introvertált típus csendes, megfontolt, zárkózott, visszahúzódó. Nagy társaságban, idegen közegben feszélyezetten mozog, a tömeg idegessé, feszültté teszi. Távolságtartó, nehezebben alkalmazkodik és teremt új kapcsolatokat. Jól elvan egyedül is. Általában kevés, de tartós és mély barátságok, viszonyok kialakítására törekszik. Mottója: „A kevesebb, néha több”.

Munka szerint:

Az extrovertáltak azokat a munkahelyeket kedvelik, ahol közvetlenül emberekkel dolgozhatnak, ami nem hosszú távú tervezgetést, hanem azonnal tetteket kíván. Tele van tetterővel, gyakran úgy érzi, szétveti az energia, és azonnal csinálnia kell valamit. A lassú vezetők, kollégák idegesítik.

Az introvertáltak inkább egyedül szeretnek dolgozni, amikor is átadhatják magukat gondolatainak, és alaposabban elmélyedhetnek néhány érdekes témában. Szívesen elmélkednek és keresik a válaszokat az élet nagy kérdéseire.

Reagálás az érzelmi stresszre és konfliktusra

Az introvertált személy érzelmi stressz vagy konfliktus esetén bezárul, visszahúzódik a csigaházába, és csendes szomorúságba burkolózik. Pesszimista és aggodalmas beállítottsága miatt könnyen depresszióssá válhat, és úgy érzi képtelen a cselekvésre.

Ha az extrovertált embert éri konfliktus vagy stressz, akkor társaságot keres, akivel kibeszélheti magát, vagy valamilyen tevékenységgel, mozgással vezeti le a feszültségét.

loading...

Téged vajon mi motivál?

Pénz, hiúság, hatalom, baráti kapcsolatok, tudásvágy? Kit ez, kit az lelkesít és motivál a továbblépésre.

Minden embernek van egy alapindítéka, ami leginkább vezérli a cselekedeteit. Pénz, hiúság, hatalom, baráti kapcsolatok, tudásvágy?

Pszichológiai kutatások szerint ez az alapmotívum a párkapcsolatban és a pályaválasztásban is tükröződik.

Természetesen az, hogy ki melyikben látja önmagát, sok tényezőtől függ. Neveltetés, környezeti hatások, eddigi tapasztalatok stb. Azért nagyjából, ha áttekintjük életünket, tetteinket, és annak okát, miértjét próbáljuk megragadni, valamely kategóriában találjuk magunkat. Valamely hajtóerő lök bennünket, belülről. Minden lépésnek kell egy ok, egy indíték.

A különböző indítékok öt fő témakör köré rendezhetők. Figyeld meg, hogy az alábbiak közül melyik motívum játssza a főszerepet az életedben? Miben látod az önmegvalósítást?

A teljesítmény centrikus

A teljesítmény centrikus ember legfőbb vágya, hogy jól, sőt tökéletesen végezze a feladatait. Örömmel tölti el, ha legyőzheti az akadályokat, ha a versenyben győzedelmeskedhet, ha önmagának és másoknak is megmutathatja és bizonyíthatja képességeit. Számára a munka és a produktivitás különösen nagy érték, szorgalmas és kitartó. Aktív, kezdeményező ember, Szereti a kihívásokat. Komoly követelményeket támaszt maga elé, de általában a képességeihez mérten választja meg a feladatait, ami garantálja a sikert. Nagy energia és vitalitás jellemi, teher- és munkabírása kiemelkedő.
Gyakoriak köztük a sportolók, kutatók, gazdasági üzleti életben dolgozok, ahol számszerűen bizonyíthatók az eredmények.

A hatalomvágyó

Akit a hatalomvágy hajt, az vezérszerepre törekszik, szeret másokat irányítani. A fölérendelt, befolyásos helyzeteket keresi, ahol kiélheti dominanciaigényét és szereplési vágyát. Aktív, magabiztos, önálló és független személyiség, aki mindig döntési helyzetben akar lenni, és akaratát másokra is rákényszeríti. Kissé narcisztikus és önző. Párkapcsolatban és baráti társaságban is rendszerint övé az utolsó szó. Előszeretettel barátkozik a nem különösebben népszerű és befolyásos emberekkel, és kevésbé törekvő párt választ magának, hogy elkerülje a két dudás egy csárdában problémát. Fontos számára a társadalmi elismerés, a rang, a pozíció. Szívesen veszi körül magát az erőt, a presztízst és a tekintélyt szimbolizáló tárgyakkal (hitelkártyák, luxusautó, luxus villa stb.)

A közösségi ember

A közösségi emberben nagy az affiliációs vagy társas szükséglet, a valahova tartozás igénye. Örömmel vesz részt a társas eseményekben, különböző csoportok, klubok aktívan tagja. Az ilyen személyiség barátságos, nyitott és oldott. Párkapcsolatban a hozzá hasonló magas társas motívummal rendelkező partnerrel jön ki legjobban. Jól kommunikál, szeretetre és elismerésre vágyik. Érzékenyen reagál, ha mások személyes vonzerejét vagy társas képességeit bírálják. Együttműködő, és kevésbé tud vagy akar ellenállni a csoportnyomásnak, kedveli a közösségi döntéseket. A konfliktusok megelőzésére, áthidalására és a feszültség oldására törekszik.
Pályaválasztása révén gyakran a szociális szférában tűnik fel. Szívesen karolja fel és támogatja a különböző társadalmi rétegek vagy csoportok ügyeit.

A tudásszomjas

A tudásszomjas személyiséget a kíváncsiság és a megismerési vágy hajtja. Ennek iránya lehet akár a szellemi ismeretszerzés, vagy akár a fizikai tapasztalatszerzés a kalandok, utazások megélése révén. Folyamatosan lelkesítik az új kihívások, a változatosság, szívesen jár még ismeretlen, kipróbált utakon. Nem hiányzik belőle a kreativitás és az ötletesség, az egyhangúság, a monotonitás, a rutin viszont megöli – a munkában éppúgy, mint a párkapcsolatban. Ezért gyakran olyan foglalkozást és partnert részesít előnyben, ami érdekes és kielégíti kíváncsiságát, vagy ahol kellő érdeklődést kap, hiszen tudását szívesen osztja meg mással.

Az intimitásvágyó

A magas intimitásszükséglettel bíró személy érzelmi melegséget sugárzó, szoros kapcsolatra törekszik másokkal. A nagy társasági élettel szemben, a személyes kommunikációt, a négyszemközti beszélgetést részesíti előnyben, ahol bátrabban megnyílik és feltárja gondolatait, félelmeit, elképzeléseit. Jobban odafigyel a másikra és meghallgatja partnerét.
A magas intimitásigénnyel rendelkező emberek sikeresek az egészségügy és a segítő, támogató foglalkozásokban.

loading...

A félárva családokban zajló gyermeknevelés

A haláleset minden ember számára megterhelő, komoly krízishelyzet, trauma. Különösen, ha mindez egy gyermeket ér. Alig- vagy egyáltalán nem feldolgozható esemény, amely jelentős következményeket idéz a gyermek személyiségfejlődésében. Ehhez társul az is, hogy a magára maradt szülő sok esetben alig képes megbirkózni a gyermeknevelés feladatával, nem minden esetben képesek a megfelelő nevelési módozatokat alkalmazni. Vajon melyek a leggyakoribb hibák?

Félárva az a gyermek, akinek vagy az anyja vagy az apja elhunyt, s az életben maradt szülő neveli őt tovább.

A haláleset minden ember számára megterhelő, komoly krízishelyzet, trauma. Különösen, ha mindez egy gyermeket ér. Alig- vagy egyáltalán nem feldolgozható esemény, amely jelentős következményeket idéz a gyermek személyiségfejlődésében. Ehhez társul az is, hogy a magára maradt szülő sok esetben alig képes megbirkózni a gyermeknevelés feladatával, nem minden esetben képesek a megfelelő nevelési módozatokat alkalmazni.

 

A leggyakrabban elkövetett nevelési hibák:

  • következetlenség
  • túlzott engedékenység/túlzott szigor
  • a gyermek elhanyagolása/túlvédése

 

A gyermekek a halált a felnőttektől eltérő módon értelmezik, amely életkoruktól függően, folyamatosan változik. Öt éves korukig nem képesek a halál visszafordíthatatlanságát felfogni, mintegy átmeneti állapotnak tekintik az elvesztett személy távollétét. Ez az animista felfogás. Öt és kilenc éves koruk között kezdik megérteni, hogy mi a különbség a halál és a halott ember között. Kilenc éves korukra nagyjából képessé válnak a reális felfogásra, a halált testi folyamatában is képes elképzelni, s tudatában vannak annak véglegesen, hogy a halott ember nem jön már többé haza.

 

 

 

Bowlby (pszichológus) klinikai megfigyelései következtében olyan tényezők megállapításáról számol be, miszerint a szülő korai elvesztését átélő gyermekek, később, felnőttkorukban hajlamosabbak a pszichés problémákra, depresszióra és az öngyilkosságon való gondolkodásra.

Számos esettanulmány és blogírás szól arról, hogy leginkább negatív irányú személyiségjegyek erősödnek el a félárva személyben, mint például: bizalmatlanság, reménytelenség, hitevesztettség, az érzelmi kötődéstől való félelem vagy éppen a túlzott ragaszkodás, naiv kitartás személyekhez, szervezetekhez, eszményhez stb. Jellemző vonás tehát, hogy a félárva egyén, kevésbé vagy egyáltalán nem képes az arany középúton haladni, vonzódik a szélsőségekhez, ellentmondásokhoz. Nem találja békéjét sehol, mert folyton az egyik szülő elvesztésének tragikuma üldözi. Hiányérzetét igyekszik különféle dolgokkal pótolni, ezért ők hajlamosabbak szenvedélybetegségekre is.

Azonban ez, hogy hogyan viselkedik a gyermek a későbbiekben az egyik szülőjének halála után, erős befolyásban bír a megmaradt családtagjainak, környezetében élőknek hozzáállásán. Kedvezőtlen családi életben élve ezután, a gyermekben agresszió, szorongás, önvád, bűntudat, naivitás, és/vagy abnormális értékű vidámság figyelhető meg.

Előfordul, hogy az életben maradt szülő oly mértékben képtelen feldolgozni társa elvesztését, hogy alkalmatlanná válik továbbá a gyermeknevelésre. Alkoholba, drogokba menekülhet, igyekszik csillapítani lelki fájdalmát, s közben megfeledkezik az ottmaradt csemetéről is, aki a világnak teljesen kiszolgáltatva érzi magát, de az is gyakori, hogy az ott maradt szülő nem képes egyedül fenntartani anyagilag a háztartást, a gyermekeket. Ezekben az esetekben a gyermek a családból kiemelésre kerül, ahonnan állami gondozásba vagy nevelőszülőkhöz jut. Szociális, mentális épsége talán biztonságosabb közegbe került, de érzelmi egészsége korán sem biztos, hogy gyógyításra, ápolásra lel.

Egy kutatási pályázat keretében, Hodosán Róza és Rácz Andrea által készített Gyermekvédelmi szakellátásban élő, 15-18 éves, szakmai képzésben részesülő fiatalok iskolai pályafutásának vizsgálata című záró-tanulmányban a következő interjúkat készítették:

  • Egy 18 éves lány, aki három évesen elveszítette az édesanyját, így emlékezett vissza: „...anyu meghalt mikor három éves voltam. Apukámtól elvettek, mert nem nevelt, alkoholizált, szóval utcán voltunk. Utána a nagynéném kivett, ott voltam öt évet, onnan eljöttem, mert nem voltam velük jóba. Nem jöttem ki velük. Én akartam eljönni. Úgy vertek, meg minden.”
  • Egy 17 éves interjúalanynak 6 hónapos korában halt meg édesapja, s 5 éves korától gyermekotthonban élt: „És akkor anyukánk, még úgy kettőnkkel elbírt nagyjából, aztán találkozott egy bácsival, lett egy élettársa, de nem hosszútávon, addig, amíg megszületett az öcsém. ...Aztán utána ő is elhagyott minket, és akkor történt az, hogy hát így kikapcsolták a gázt, minden, szóval semmink nem volt, és akkor valaki felajánlotta neki, hogy igen van az, az átmeneti gondnok otthon, hogyha oda berakod, és majd utána elintézed a dolgaidat, akkor utána ki tudod őket venni. Na most az történt, hogy de mi maradtunk, és azóta is benn vagyunk.”

 

 

loading...

Tanulási zavarok kezelése az iskolában

A másság iskolai kezelésének régi dilemmája az, hogy az átlagosan fejlődőkkel együtt vagy elkülönítve kezeljük, oktassuk és neveljük-e a valamily okból eltérően fejlődő, fejleszthető tanulókat.

 

 

A másság iskolai kezelésének régi dilemmája az, hogy az átlagosan fejlődőkkel együtt vagy elkülönítve kezeljük, oktassuk és neveljük-e a valamily okból eltérően fejlődő, fejleszthető tanulókat.

Az ókori Kínában amikor férjhez ment a faluban egy lány, akkor az volt a szokás, hogy, az apa kiállította a menyegzői asztalt az udvar közepére, rajta sok-sok étel-ital, a falu összes lakosának meghívásával. Mindenkinek, aki eljött, egy korsó bort kellett hoznia magával, amit beleöntöttek a vendégfogadó ház kerítése elé kitett nagy hordóba. Amikor sor került a lakomázásra, ebből a hordóból merített mindenki. Történt egyszer azonban, hogy egy ilyen nagy lakodalom közepette, mikor a bormerítésre került a sor, mindenki megdöbbenten tapasztalta, hogy az bizony víz. A hordóban nincs bor, csak víz. Ugyanis mindenki azt gondolta, hogy az az egy korsó, amit ő visz, olyan jelentéktelen, hogy nem is fog feltűnni, ha vizet önt bele. Hogyan kapcsolódik ez a történet témánk lényegéhez? Úgy, hogy mindenkinek a korsó bora számít. Tehát annak a gyereknek a korsó bora is számít, akit mi tanulási vagy viselkedési zavarral küzdő gyereknek nevezünk. Éppen úgy számít, mint annak a gyereknek a korsó bora, akinek semmilyen feltűnőbb tanulási problémája nem akad, úgymond, semmi bajunk nincs. Vagyis, mindannyiunk korsó bora kell ahhoz, hogy abban a nagy hordóban, majd minőségi és valódi bor legyen.

Ez a történet szeretné érzékeltetni, mennyire fontos, hogy az iskolában mi történik ezekkel a gyerekekkel.

Sokszor halljuk a pedagógusoktól, hogy nem érnek rá foglalkozni a lassabban haladóval, a sérülttel, a másféle módon tanulóval, mert akkor az épekre nem jut elég idő. Sokkal jobban menne a napi ritmus, ha nem volna olyan gyenge képességű ő és ő és ő… Pedig a gyereket önmaga lehetőségein belül olyanná kell tenni, amilyenné lehet - ez az iskola feladata. Csupán kellő szakértelem szükséges ahhoz, hogy lássa az ember, milyen lehetőségek rejlenek a gyermekben. Ezért például nem szerencsés, hogy az iskolák felzárkóztató osztályokat szerveznek. Mihez, kihez zárkózhatunk fel, mi az az etalon, amelyhez felzárkóztatunk, miért pont őket, miért nem mást, vagy hol van ennek a felzárkóztatásnak a plafonja, ki állapítja meg? Eredményesebb lenne, ha egyrészt nem egy elképzelt átlaghoz, mércéhez "igazítanánk" a gyerekeket, hanem önmagukhoz. A lényeg az kellene, hogy legyen, mi az, ami belőle előhívható és építhető. Másrészt a viselkedési vagy tanulási zavarokban vagy mindkettőben szenvedő gyerekekkel való bánásmód kulcsa lehet, hogy a deficitet kerülő úton is megcélozhatjuk. Megkeressük azt, ami jó, és a gyerek saját lehetőségeihez képest próbáljuk kiépíteni a személyiségét, vagy segítünk neki, hogy önmaga építhesse ki a személyiségét a legjobb képességeihez viszonyítva. Ezért talán, azok a felmérések, amelyeket az általános iskola 1. osztálya előtt végzünk, nem méltányosak a hat-hét éves gyerekekkel, mert sokszor azt mutatják fel, hogy mi az, ami hiányzik, és ami miatt nem felel meg ebben az osztályban. Ha nem felel meg, mehet máshová, és már oda jutottunk, hogy az általános tantervű osztályok a pedagógiai hierarchia alján vannak. Erről a témáról csak úgy lenne szabad és érdemes beszélni, hogy a mércét elfelejtjük, csak a gyereket nézzük, aki lehet gyenge képességű, lehet lassabban haladó, mindenféle lehet, de ő a gyerek, akivel a pedagógiának kapcsolata van, ami a kölcsönösséget jelenti pedagógus és gyerek, pedagógia és gyerek között.

 

Napjainkban az integrált, összevont iskolai oktatás és nevelés működik jellemzően. A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeknek pedig heti rendszerességgel fejlesztő oktatást tartanak, elkülönítve. Tehát a gyerekek ott ülnek az osztályban, és bizonyos fejlesztő foglalkozásra kiemelik őket. Itt az a probléma, hogy a gyerek kiesik egy nagyon fontos szocializációs közegből, és amíg vele valamilyen különleges foglalkozás, fejlesztés történik, addig elveszíti a fonalat, a kapcsolatot azzal a közeggel, amelyikben élnie kellene.

Pedig nagyon jól lehet differenciált foglalkozást szervezni, ha a pedagógus tudja, hogyan kell ezt csinálni, és milyen eredmények érdekében lehet ezeket a speciális differenciáló eljárásokat alkalmazni a tanítási órán. A nemzetközi tapasztalat az, hogy ha a pedagógus ért ahhoz, hogy mit kell tennie a speciális szükségletű gyerekekkel, akkor az osztályban tudja a legeredményesebben fejleszteni, illetve segíteni őket, hogy építkezni tudjanak belül. Ez azonban nagyon komoly feltételrendszerhez kötött tevékenység. A tárgyi feltételek pénzigényesek, a személyi feltételek még inkább. Nem szerencsés, ha a pedagógusnak semmilyen feltételt nem biztosítunk ehhez a feladathoz, mert ezzel csak azt érjük el, hogy a pedagógus kénytelen úgy magyarázni saját kudarcát, hogy ezekkel a gyerekekkel nem is lehet semmit kezdeni. Pedig ez nem igaz! A feltételrendszert kell megteremteni. Csak nagyon alapos módszertani felkészültség és tantárgyi ismeretek birtokában képes a pedagógus arra, hogy szükség szerint pici egységekre lebontsa a tananyagot. A differenciálás szervezésének az ismerete szükséges ahhoz, hogy a differenciálást úgy oldjuk meg, hogy az osztály egésze profitáljon belőle.

 

Ha a társadalomban a különleges igényű gyerekekkel foglalkozó pedagógusokat elismerik, akkor könnyebb lesz egy iskolának ezeket a feltételeket megteremtenie. A legkiválóbb pedagógusok, akik befogadnak és elfogadnak, és képesek arra, hogy nagyon sokat megtanuljanak a gyerek érdekében a gyerekről és önmagukról, ők csinálják a fejlesztésnek ezt a nagyon speciális és nagyon szép formáját.

loading...