Fogalmi bonyodalmak

„Én nem így értettem.” „Nem ezt mondtam.” „Rosszul fogalmaztam.” Kinek ne lett volna hasonló szituációkban része? Az emberi élet során (legalábbis az írott történelem folyamán) rengeteg olyan élethelyzet adódik, ahol egy egyszerű félreértés miatt távolodnak el emberek egymástól, vesznek össze, vagy épp mennek ölre egymással.

Egyfajta Bábel-tornya szindróma ez, mivel a legtöbb esetben nem az egymással szemben tanúsított rossz szándék a bonyodalmak kiinduló oka, hanem a félreértés. Először is tisztában kell lennünk vele, hogy ez egy ilyen világ, bábeli világ, ahol az összhang és egyetértés építménye egykor megrepedt, darabjaira hullott, és most is azon munkálkodik, hogy ezt a törést begyógyítsa.

Másodszor tudnunk kell, hogy saját világképünk, életfelfogásunk, fogalmi rendszerünk nem azonos a mások által használt fogalmi rendszerrel, stb. Még ha úgy is tűnik, hogy egy nyelvet beszélünk, ezernyi apró fogalmi eltérés adódhat egyénenként. Egyszerűen akárhogy kutatunk, keresünk a világban, két azonos véleményű, felfogású embert, egyszerűen nem találunk. Az egyik más véleménnyel van a politikáról, mint a másik; a másiknak mások a gazdasági nézetei mint a harmadiknak; a harmadiknak más a véleménye a popsztárokról, mint a negyediknek; a negyediket pedig se a politika, se a gazdaság, se a popsztárok nem érdeklik. A világon jelen lévő ekkora mértékű diszharmónia láttán akár rettegve a sarokba is húzódhatnánk, hogy hátralévő életünket egyedül, saját magunk egybehangzó véleménye mellett töltsük el, míg utol nem ér minket a halál. Vagy épp hadba is szállhatunk, és meggyőzhetjük a világon létező összes más egyént, hogy bizony a mi véleményünk a helyes, az eredeti, a legjobb. Persze e kettő lehetőség mellett még akármi mást is tehetnénk.

Harmadszor pedig mindennél jobban tudatosítani kell magunkban, hogy az, amit Én-nek nevezünk, egyetlen kis mozaikdarabja az egész képnek, s ez a kis mozaikdarab is még kisebb mozaikokból áll. A különböző vélemények, szándékok, felfogások, hitrendszerek és fogalomhasználatok semmiképp nem állnak a legkisebb ellentétben sem egymással, csupán a kép eltérő részein helyezkednek el. Ez alatt azt értem, hogy minden létező ember része a nagy egésznek, ugyanúgy megvan minden ember helye és rendeltetése a világegyetemben, mint egy festményen az összes színárnyalatnak.

Ezt a három alap dolgot ajánlatos tudatosítanunk magunkban. Tudnunk kell azt is, hogy a beszéd (a beszélgetés) az egyik legalapvetőbb és legkiterjedtebb kommunikációs forma, amin keresztül meg tudjuk magunkat értetni a másikkal. Viszont mai (a közhelyet fuvolázva) rohanó világunkban nincs időnk ráérősen, személyesen beszélgetni, sokszor megelégszünk a félmondatokkal vagy az odavetett szavakkal. A fentiek tudatában viszont láthatjuk, hogy egymás megértésének alapja a megértésre irányuló szándék, ez pedig lehetetlen félmondatokon keresztül. A beszélgetés ritkán fajul veszekedéssé, ha elhangzanak benne a „Én úgy értettem...”, „Hogyan is értetted ezt tulajdonképpen?”, „kifejtenéd bővebben, hogy...”, „Látom nem fogalmaztam elég pontosan.” típusú mondatok.

A nyelv és a fogalmi rendszer az, ami tulajdonképpen összeköti, és nemzetté kovácsolja az embereket. Mégis, hiába beszélünk közös nyelvről, mikor az egyes fogalmak és kifejezések egyénenként újabb és újabb értelmet nyernek, melyek egyszerűen nem férnek bele a lexikonokba és szómagyarázókba. Ezek alapján az intelligencia legjobb fokmérője maga a megértés, és az információ (gondolat, érzelem, esemény) pontos átadásának képessége. Bár hozzáteszem, hogy a mennyiség az, ami az intelligencia mértékét általában meghatározza (IQ tesztek), az előbb említett minőség inkább már a bölcsesség fokmérője.

loading...
Ajánló
Kommentek
  1. Én