Elemi gondolat - Tűz

Sokakat foglalkoztat az elemek kérdése, szerepük különböző vallásokban és hiedelmekben. Vajon mi bújhat meg a szertartások fátyla mögött? Az érdeklődők számára rövid időn belül világossá válhat, hogy ennek és az ehhez hasonló témáknak hosszú-hosszú és nagyon ködös irodalma van.

Tekintsünk most el ezektől a ködös és zavaros irodalmaktól, és tegyünk helyre néhány dolgot. Foglalkozzunk a tűzzel, mivel logikailag és érzelmileg ez az első az elemek sorában. A teremtéstörténetek a hőt és a fényt említik első helyen, ami magához a teremtéshez kapcsolódik. A fény előtt csupán a sötétség honolt a világban, mely nem is nagyon nevezhető világnak, tekintve hogy a dolgoknak a fény ad formát és lényeget.

A hő maga mozgás, a fény pedig a meghatározás (és meghatározottság) alapja, és a kettő azon egyszerű oknál fogva fonódik oly elszakíthatatlanul egymásba, hogy a mozgás lehetetlen, ha nincs mihez viszonyítanunk, azaz ha nincsenek a dolgok egymástól elhatárolódva és megkülönböztetve.

Gondoljunk példának okáért egy tó felszínére. Vannak napok, mikor a víztükör sima, nyugodt, szinte mozdulatlan. Ha ekkor rátekintünk, a tavat teljes egészként fogjuk fel, és sokunk fejében meg se fordul, hogy a látszólag nyugodt vízfelszín alatt milyen sokszínű élet és mozgás húzódik meg. Ha viszont a tavat, mint kisebb dolgok (növények, állatok, rovarok, víz) alkotta szerveződésként fogjuk fel, meg sem fordul a fejünkben, hogy akár egy percig is teljesen nyugodt és mozdulatlan tudna lenni.

Tehát a meghatározottság és a mozgás kéz a kézben járnak, a fény és a hő. A tűz pedig nem más, mint szellemi jelkép, a fény és a hő, azaz a meghatározottság és a mozgás egybeoltása.

Amikor teremtésről beszélünk, megjelennek képek a fejünkben, és nagy részük eddigi műveltségünk és élettapasztalataink hozadéka. Különböző vallások különböző nézettekkel állnak elő arra nézve, hogyan is jött létre a világ (nem csak a Föld, maga az Univerzum illetve mostanában inkább azt mondjuk, hogy Multiverzum), és ez alól a tudomány sem kivétel. Ami a kezdeteket illeti, sok közös vonás van vallás és vallás között. A tudomány azt mondja, hogy kezdetben volt a Nagy Bumm, a kereszténység azt, hogy kezdetben mondá az Úr, „Legyen világosság!”, az egyiptomi hit a Napgyermek születésére (megteremtésére) teszi a világ keletkezését. A legtöbb vallás e pillanat elé a sötétséget helyezi. Nevezik ősvíznek is. És ahogy a tűz jelképesen a mozgást és meghatározottságot testesíti meg, a víz ezek ellentétét. Ebből kiindulva az általunk teremtésnek nevezett pillanat előtt a világ egy volt és mozdulatlan. Azonban nem lehetett a mai értelemben vett nyugalomról, harmóniáról vagy akár mozdulatlanságról beszélni, mivel ezek a fogalmak csak akkor nyernek értelmet, ha rendelkezésünkre áll egy meghatározott (részekre osztott) vonatkoztatási rendszer.

Most kezdhet érthetővé válni, hogy a fény maga miért az elme szinonimája is. Az elme ugyanis nem tesz mást, mint meghatároz, vagyis teljesen szétszedi a létező világot egészen apró darabokra, hogy aztán más ezekből az apró darabokból valami újat építsen föl. Elménk és felfogóképességünk azonban határos. A teremtésbeli fény volt az, ami a világot olyan aprólékosan szétosztotta egymástól különálló, egymással mégis kapcsolatot tartó formákká, az emberi elme fénye pedig igyekszik lekövetni ezt a fogalomalkotással (mivel a meghatározás, részekre bontás megfelel annak, amit mi fogalomalkotásnak nevezünk).

A tűz, mint elem, valláshoz/szertartásokhoz fűződő mélyebb gyökerei valahol itt keresendők. Kicsit félretéve a fizikai (szemmel látható) világot, az anyagi haszonszerzést vagy a szemfényvesztést és a megtévesztést, elénk tárulhat egy olyan kép, egy olyan felfogás, egy olyan logika, vagy érzelmi töltet, ami túlmutat az előbbieken. És nem azért érdemes figyelmet fordítani rá, mert a vallások ezt tanítják. Nem is azért, mert akárki ezt mondja. Egyszerűen azért, mert létezik (ez a felfogás), létezésénél fogva pedig jelentéstartalommal bír. Hogy e jelentéstartalom mértéke mekkora, annak meghatározását mindenkire önmagára bízom.

loading...
Ajánló
Kommentek
  1. Én