Egészségbe beszivárgó egyéni akarat

Az ember, aki keresi az élet összefüggéseit, sokszor szembekerülhet az akarat és az egészség ok-okozat kapcsolatával. Egy kis elmetréning keretein belül tegyük fel a következő kérdéseket: mi az akarat/szándék; mi az egyén; mi a csoport; mi az egyéni akarat és mi az csoportos akarat? Sokszor a fogalmak puszta tisztázása választ adhat számos kérdésünkre.

A kérdések feltevése után igyekezzünk azokat szisztematikusan megválaszolni. Az akarat vagy szándék egy személy bizonyos cél elérésére irányuló késztetése, mely a cél eléréséig megnyilvánul testi, lelki és szellemi szinteken is. Ez az egyéni akarat kérdésére is választ adhat. A csoportos akarat vagy szándék hasonló, ám itt a csoportot alkotó egyének mind ugyanazon cél felé törekednek, s hozzák létre ezzel a csoportszándékot.

A két közbenső kérdésre is látszólag egyszerűen válaszolhatunk. Ugyanis egyénnek nevezzük minden embert, feltételezve hogy minden ember más, illetve hogy az egyén mindenki mástól különböző egyéniséggel bír. Csoportnak pedig ezen egyének különböző okokból történő szerveződését értjük.

A bökkenő a fenti meghatározásokkal a következő: az embert/az egyént egységes akarattal/szándékkal bíró személyként írja le. A későbbiekből kitűnik majd, hogy ez nem rossz (nem is káros), csupán aktualitását tekintve hibás feltevés. Hisz gondolkozzunk csak el, milyen alkotórészekből áll az ember? A mindenki által ismert testi alkotók: sejtek, szövetek, szervek, testrészek, stb. Ezeken túl az elme különböző gondolatai, meglátásai, véleményei, valamint a lélek érzései, vágyai, félelmei és reményei (a teljesség igénye nélkül). Mind-mind az ember, az egyén alkotórészei, melyek különböző feladatot látnak el és sokszor különböző célokat jelölnek ki. A mindennapokban nem is tudatosult csoda az, hogy ezek az alkotórészek mind egységes egészként működnek (egy darabig), és közös akaratuk annak létrehozása, fenntartása, akit mi egyénnek (vagy önmagunknak) nevezünk.

A fentiek ismeretében komolyan gondoljuk-e még azt, hogy bármely egyén egységes akarattal bír? Kis merészséggel kijelenthetjük, hogy az egyének állandóan különböző akaratok/szándékok kereszttüzében állnak, melyek hol ide, hol oda rángatják őket, és az egységesség (egészség) abban nyilvánul meg, hogy a szándékok következményeit ugyanazon személy rovására írjuk (és nem mondjuk azt, hogy ezért pl. a karja a felelős). Az ilyen szándékokat általában „szükségleteknek” nevezzük, de lényegüket tekintve ezek is valamilyen cél elérésére irányuló törekvések. Ilyenek a test szándékai/szükségletei, mint az evés/ivás, az alvás, a mozgás, ilyenek az elme szükségletei, a tanulás, a beszéd, a dolgok megismerése, valamint a lélek különböző vágyai, legyen az szeretet vagy elhatárolódás. Felfoghatjuk ezeket a szándékokat más és más irányba mutató vektorokként, melyek kezdőpontja mindig az egyén. Vannak, amik erre húzzák, vannak, amik arra, és ha megnézzük, az életben bizony vannak szándékok/késztetések/vágyak az egyéneken belül, melyek útjába állnak egymásnak (ellenkező irányba húzzák).

És akkor csodálkozunk, ha ez a tulajdonképpeni csoport/szerveződés, melyet egyénnek nevezünk, egy idő után elveszíti közös célját/szándékát és egyszerűen szétesik? A bökkenő a jelenlegi kollektív felfogással nem az, hogy egyénnek (különálló és oszthatatlan egésznek) nyilvánít ki egy csoportot (sejtek, szervek, gondolatok, vágyak, stb. csoportját), hanem az, hogy miután ezt megtette, nem következetesen eszerint él. Itt egy percre sokak ledöbbenhetnek, tehát ha jól esik, olvassák el a fenti sorokat újra.

A történelem folyamán különböző vallási, szellemi csoportok tekintették céljuknak az emberen (önmagukon) belüli egység megteremtését, mely valóban következetes, melyben az alkotók harmóniában, valódi egységben működnek együtt, mely ellentmondásoktól és összeférhetetlenségektől mentes (a bölcsek kövének megalkotására történő törekvések is erre irányultak - az arany hasonlat volt csupán). Ezek a törekvések viszont (hogyhogy nem) nagyrészt kudarcba fulladtak, mások köré pedig (előző cikkemben már talán említett módon) vallások szerveződtek, melyek szándékosan, vagy akaratlanul a titokzatosság és elérhetetlenség ködébe burkolták a tapasztalatokat.

A buddhizmus, mely a Megvilágosult tanításaira oktat, azt vallja, hogy az ember szenvedéseiért a vágyak okolhatóak, és tulajdonképpen mindegy a vágyak minősége, azok mind elvetendők. A kereszténység már szortíroz, azaz a jó és a rossz kategóriáiba sorol be dolgokat és azt vallja, hogy az ember szenvedéseiért a rossz (bűnös) dolgok felelősek. A kínai taoizmus egyik fő jelképe is dualista jelkép (jin-jang), viszont a taoisták a feketét és a fehéret is a világ mozgatórugójának tartják (azaz nem vetik el egyiket sem). A taoizmus is, mint a buddhizmus (igaz majdnem ellentétes jelleggel), a harmóniára alapoz. Figyeljük meg, mely földrészeken, milyen vallási keretek között és filozófiai rendszerben élnek azok az emberek, akik életkora jóval meghaladja saját kultúránk (kialakult) átlagéletkorát. A válasz érdekes lesz.

loading...