Így nevetnek a világ különböző pontjain az emberek

Érdekes, hogy nem csak a nyelv, hanem a nevetés is eltérő országonként. Némelyiktől fogtuk a fejünket!

Spanyolország

Kína

Thaiföld

Olaszország

Görögország

Dánia

Jamaika

Perzsa nyelv

Japán

Izland

Amerika

Héber nyelv

Forrás: http://9gag.com/

loading...

Nevetéselmélet

Kezdetben nevetés volt az Élet. Egyfajta önirónia, játék. Amit ma játékoknak nevezünk, azok az ősi játékot, az Életet igyekeznek másolni. Az Élet játéka pedig a Létből nyer inspirációt. A Lét játékának kezdeti lépései pedig kacagással voltak teli.

Kezdetben minden Egy volt. Minden vallás, és minden filozófia gyökere ide nyúlik vissza. Kezdetben minden egy volt, nem volt kint és bent, fent és lent, Én vagy Te. Ez a kezdeti állapot azonban megbomlott. Ez a Teremtés pillanata, innen kezdődnek a Szent könyvek és ezt a pillanatot vizsgálja oly engesztelhetetlenül a kvantumfizika. A kezdeti állapotra úgy hivatkozik a hagyomány, mint a Teremtőre, hisz belőle és általa bontakozott ki a Lét és az Élet, melynek részesei vagyunk.

“A dolgok az időben és a térben – szól a Kabala – azáltal keletkeznek, hogy az isteni dicsőségről leválnak. A levált dolgok aztán lassan elsüllyednek; eleinte még emlékeznek eredetükre, de aztán mindig nehezebbek és áthatolhatatlanabbak lesznek; végül az anyagban teljesen elmerülnek.”

Mint a fenti idézet is mutatja, a teremtett dolgok fokozatosan vesztik el az eredetükre vonatkozó tudatosságukat. Erre vonatkozik az őskor nagy korszakainak képe, hisz az aranykortól a vaskorig más nem változik, mint az eredetre, a Teremtőre vonatkozó tudatosság és éberség. A hagyomány úgy tartja, hogy az éberség fokozatos elvesztése az oka a betegségeknek, a háborúknak, az ínségnek és szenvedésnek.

Kezdetben minden nevetett. Hisz a nevetés alapvető kelléke a játékoknak, és annak tudatából fakad, hogy maga a játék nem valós, csupán "szimuláció". Tükörkép, maja. A belső lélek - mely mása a kezdeti Teremtőnek - kacagott az Élet sokszínűségén, jól tudta: káprázat csupán. Egyetlen komoly dolog volt, amit az ősi Lét őrzött, az pedig az Egység tudata.

A harc és a küzdelem a kábaságból adódik, vagyis abból az állapotból, mikor az ember nincs tisztában a Teremtő és a közte fennálló analógiával. Ebben az állapotban megfordulnak a dolgok, ami eddig fontos és magától értetődő volt, az feledésbe merül, s az ember, hogy önmaga szikráját megőrizze, elkezdi komolyan venni a játékot. Az Életet. Ez az ellenségeskedés alapja - amikor a jobb kéz a ballal vitázik és saját igazát szajkózza.

Ám még ebben a korban is: a nevetés valamiféle átjárót nyit az Egység és az emberi lét között. Rámutat az Élet káprázatára, kicsúfolja azt, és teszi mindezt a legnagyobb örömmel. Világosságot hoz a sötétségbe. A nevetésben és a viccelődésben épp az a szép, hogy mindenkin és mindenen lehet kacagni, legyen az akármilyen komoly, morbid, vagy esetleges. A viccelődés nem válogat - legegészségesebb formája pedig az, mikor az ember önmagán nevet.

Nevetni önmagunkon annyi, mint felismerni egyéni lényünk káprázatát, a hírnév, a siker, a pénz, az ego, az életfelfogások és életképek, a bonyodalmak, a sikerélmények és nehézségek káprázatát. Önmagunkon nevetni annyi, mint ráébredni: minden Egy, és ez az Egy épp játékot űz önmagával.

loading...

A Humor filozófiája

Mitől vicces ami vicces? Meglepő módon Freud elmélete a humorról, a Coloradói Egyetem pszichoanalitikusainak a véleménye és a modern humor-felfogás szoros szálakkal kötődnek Michael Talbot Holografikus Univerzum elméletéhez, illetve a legnagyobbrészt az indai Védákból ránk maradt teremtésteóriához, vagy Istenképhez.

Talán itt az elején még úgymond "húzós" lenne a vicc lényege és a Védák között fennálló kapcsolatot elemezni, így kezdjük inkább a mai modern Holografikus Univerzum elméletének rövid ismertetésével.

Először is mi a hologram? A hologram szó szerint "teljes-egész kép, vagy írás". A holográfia segítségével ugyanis sokkal több információkat lehet eltárolni, mint amit az írás, vagy a fényképezés, de még a filmrögzítés is lehetővé tesz. Ha ma hologramokról van szó, az átlag ember háromdimenziós képekre gondol, és részben igaza is van. A holográfia segítségével egy tárgyról olyan "filmet" készíthetünk, mely segítségével kivetíthetjük a térbe a tárgy holografikus képét. E film érdekessége, hogy rajta semmiféle felismerhető mintát nem érzékelünk, rajta csupán a rögzítési eljárás során keletkező hullám interferencia-mintát látjuk. Egy másik érdekesség, hogy ha a tárgyról készített eredeti filmet félbe vágjuk, és csupán az egyik feléből próbáljuk meg kivetíteni a képet, nem a rögzített tárgy félbevágott képe jelenik meg előttünk, hanem az egész tárgy képe, csupán feleakkorában, azaz rosszabb minőségben. Ezt a félbevágós eljárást akármeddig ismételhetjük, a tárgy képe minden alkalommal kivetíthető, viszont a kép minősége egyre romlik.

Tehát egy hologram legapróbb részlete is tartalmazza az egész képet. Ugyanakkor a legapróbb részlet is csak imitációja az egész képnek, ahogyan az egész kép is csak imitációja a rögzített tárgynak. Michael Talbot ennél is tovább ment. Feltette a kérdést: ha a hologram egy kis részlete csak imitációja az egész hologramnak, és az egész hologram csak imitációja a tárgynak, lehetséges-e, hogy a tárgy is csupán imitációja valami másnak? Elmélete szerint az egész fizikális Világegyetemünk csupán egy hologram, a kérdés már csak az: minek a hologramja?

Ez ugye nem is áll olyan messze az indiai Védák tanításához, miszerint az anyagi világ csupán maja - káprázat?

"A vicc hallgatójában feszültség keletkezik (amely feszültség valójában a saját elfojtásainak megjelenése), és ez a feszültség oldódik fel a csattanóval, amikor az elfojtott tartalom a tudattalanból ismét a tudatba kerül."

"A Coloradói Egyetem pszichoanalitikusai szerint viszont a humor a világ normális működésének ártalmatlan megsértéséből fakad."

"A vicc mindig rendszert alkot. [...] A poén kimondásával minden esetben ez a felépített a rendszer sérül meg. A viccek sokfélesége a sérülés okának sokféleségében rejlik."

Wikipédia - Vicc

Ha a Védákat vesszük szemügyre, illetve az általuk őrzött Hagyományt - ahogy Hamvas Béla fogalmaz -, akkor visszahaladva a tér és az idő kezdetére azt találjuk, hogy kezdetben minden Egy volt. Olyan értelemben volt minden egy, hogy egyetlen létező létezett, nem volt kint és bent, fent és lent, értelmetlen lett volna abban az időben pontokról, vonalakról, térről és időről beszélni, de még beszélni is, ugyanis minden információ egy helyen, egy időben létezett. Ezt az állapotot nevezi Hamvas Béla Létnek, és ezt nevezik a Védák Teremtőnek. Ebbe az állapotba akarnak a keleti szent emberek visszatérni, maguk mögött hagyva az élet káprázatát.

Most feltehetjük a kérdés: ez mind szép és jó, de hogy jön mindez a vicc témaköréhez? A kérdés megválaszolásához előbb fel kell vázolnunk a teremtés folyamatát - illetve a buddhisták célkitűzéseit. A tanítások szerint a teremtés pillanatában az Örökké Létező Egy - a Teremtő - részekre osztotta önmagát. Az indíttatása még a Védákban is kérdéses, vannak olyan ősi feljegyzések, miszerint egyszerűen "magányos volt".

Node... ez a részekre osztódás nem változtatta meg a Lét alapvető természetét, vagyis még ekkor is minden Egy volt. Ez az egység azonban már nem abban nyilvánult meg, hogy a Lét úgy tekintett önmagára, mint egyre, hanem abban, hogy a megalkotott részek teljes tudatában voltak annak, hogy ők egyek, és hogy szétosztottságuk csak amolyan hóbort - vicc -, vagyis maja - káprázat. A teremtésbeli bukás ott kezdődött, mikor a részek egyike elkezdte komolyan venni önmagát.

A vicc alapvető természete - a Holografikus Univerzum és a Védák tükrében - az, hogy nem veszi komolyan azt, amit komolyan kellene venni, és komolyan veszi azt, amit nem kellene - így mutatva rá a társadalom (a mindenkori rendszer) és az individuális Én illuzórikus voltára.

A Kelet szerzetesei is ezt teszik: nem veszik komolyan azt, amit szerintünk (a Nyugat szerint) komolyan kellene. Jó példa erre az egykori LSD kutatások egy kis részlete. A korai LSD kísérletek arra irányultak, hogy vajon mennyire és milyen módon tágítja, vagy változtatja meg a tudatot és az érzékelést a szer. Az egyik legfigyelemreméltóbb beszámoló Richard Alpert-ről szól:

"Számos, a drog kipróbálására hajlandó jelentkezőt talált, és érdekes módon különböző visszajelzéseket kapott. Egy pandit (bölcs) azt mondta neki, hogy jó, de nem olyan jó, mint a meditáció. Egy másik, egy tibeti láma arra panaszkodott, hogy csak megfájdult tőle a feje. Azonban az Alpertet leginkább megdöbbentő visszajelzés egy összetöpörödött kis szentembertől jött, aki a Himalája előhegységében élt. Mivel a férfi már hatvanon felül volt, Alpert először egy ötven és hetvenöt mikrogramm közti gyengéd adagot szeretett volna beadni. De a férfi sokkal nagyobb érdeklődést mutatott az Alpert által hozott egyik 305 mikrogrammos tabletta iránt, ez pedig egy viszonylag jókora adag. Vonakodva Alpert átnyújtott egyet e tabletták közül, de férfi még mindig nem volt megelégedve. Csillogó szemekkel kért még egyet, majd még egyet, és összesen 915 mikrogramm LSD-t tett a nyelvére, és nyelt le, ez pedig bármilyen mérce szerint igen kemény adag (összehasonlításképp az átlag adag, amit Gróf használt a kísérleteiben 200 mikrogramm körül volt). Alpert megdöbbenve, figyelmesen szemlélte, arra számítva, hogy a férfi elkezdi lóbálni a kezeit, és szirénaként sikoltozni, de e helyett úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. A nap hátralévő részében nem változott a viselkedése, ugyanolyan derűs és nyugodt maradt, mint mindig, leszámítva a néha Alpert-re vetett csillogó tekintetet. Úgy tűnt, az LSD csekély vagy egyáltalán semmilyen hatással nem volt rá. Alpertet annyira megrázta ez a tapasztalat, hogy felhagyott az LSD-vel, Ram Dass-ra változtatta a nevét, és áttért a miszticizmusra."

Michael Talbot - Holografikus Univerzum

A vicc önmagában az élet kicsúfolása - hisz bármire irányulhat. Jóra, rosszra, szépre, csúnyára, lényege ugyanaz: megrendíteni a fennálló rendszert, az énképet, a világszemléletet. És e mozgás, e megrendítés az, mely során a nevetés öröme felszabadul, mert egyetlen szűk pillanatra bevillan a Lét valós képe: minden emberi fogalom, kép, vélemény, tudás megrendíthető és lerombolható. Ami pedig marad, az a Lét egysége, a Valóság.

A nevetés a legjobb csodaszer, szokták mondani. Nevetéssel el lehet venni a sérelmek élét, viszálykodó feleket lehet kibékíteni, és könnyebb, boldogabb életet lehet élni. A humor alapvető tanítása pedig: nem komolyan venni. Leginkább önmagunkat - félelmeinket nem komolyan venni. Hisz minden maja, vagyis káprázat - a káprázatok tengerében pedig mi lehet felemelőbb, mint a nevetés?

loading...

A jókedv forrása: a kőkorszaki életmód?

A lényeg tehát: viselkedj úgy, mint egy aktív, egészséges ember, és végül az is leszel!

Hangulatunk kétségtelenül összefügg az agyunkban zajló kémiai folyamatokkal. De maguk ezek a folyamatok messze nem csak kémiai úton – azaz gyógyszerekkel – befolyásolhatók! Korábban is bizonyították már a mozgás hangulatjavító hatását. Újabban egy merész kutató a kőkorszaki életmód előnyeit fedezte fel és alkalmazta, átütő sikerrel. 

Az alapgondolat hasonlít arra, mint amikor azt mondják:

Mosolyogj, nevess, és attól majd jókedvű leszel! Ezt fordított pszichológiának nevezzük. Hiszen  úgy tartjuk, miszerinti az ok-okozati viszony, a jókedv-nevetés együttes. Tehát az ok a jókedv, a következmény pedig ennek hatására a mosoly és a nevetés. Itt éppen hogy az utóbbiak lesznek okai – előidézői – a jókedvnek! Az ilyen gyakorlat maga is mosolyogtatónak tűnhet, de már William James (1898) óta komoly elméleti hátteret tudhat magáénak. James azt állítja, hogy érzelmeinket testi állapotainkból merítjük, aszerint, amilyen visszajelzést agyunk a testünktől, vagy arcunktól kap. 

Az úttörő kutató, Steve Ilardi (Kansas Egyetem) által összeállított életmód-program valószínűleg ezért is eredményes. Ilardi a módszert depresszió ellen dolgozta ki, ám tanácsait azoknak is érdemes megfogadnia, akik soha nem voltak depressziósak, csupán szeretnének testileg és lelkileg is fittebbek lenni, jobban ellenállni a hétköznapi stresszeknek, és a maximumot kihozni magukból. 

A modern embert munkája és sokféle kedvenc elfoglaltsága is könnyen bent tartja a szobában, és lassan már a vásárláshoz és a kapcsolattartáshoz sem kell kimennie az utcára. Főként azok maradnak szívesen otthon, akiknek rossz a kedvük, vagy úgy érzik, nincsenek kirobbanó formában. Ilardi azonban éppen nekik tanácsolja leginkább, hogy menjenek ki a szabadba, akár még az őszi-téli időszakban is, és gyalogoljanak, vagy fussanak. 

A legjobb, ha társaságban teszik. Egy korábbi kutatás ugyanis kimutatta, hogy az agyra sokkal jobb hatást gyakorol, ha többen futnak együtt, mint ha valaki egyedül rója a köröket. Az edzővel, vagy edzőtársakkal való edzés serkenti az agy emlékezetért felelős részét, a hippokampuszt, sőt még új idegsejtek születését is elősegítheti ezen a területen.

Az edzés továbbá egy egész sereg kémiai hírvivő termelését is fokozza: például a dopaminét és az endorfinokét. A dopamin újabb tanulmányok szerint nemcsak jutalmazó, hanem általános motiváltságunkat is fokozza; az endorfinok hatása pedig többek közt az a kellemes ellazulás és jó hangulat, amelyet az edzés hatására érzünk.

Hasonló módon hatnak az agyi hírvivőkre egyes élelmiszeripari termékek is, tehát z étkezés szintén lényeges momentum. Vannak egyéni eltérések, de a leggyakrabban a kávé, a csokoládé, a sajt, illetve mindaz, ami nátrium-glutamátot tartalmaz (például a kínai ételek többsége), vagy amiben cukor rejlik. Vajon javasolja-e valamelyiket Ilardi a jókedv fokozására? Nem, mivel ezek az ételek, italok rövid távon javítják csak hangulatunkat, hosszú távon függőséghez is vezethetnek. Bár ezek a függőségek erősségükben és következményeikben nem mérhetők a káros szenvedélyekhez, hosszú távon alááshatják egészségünket. Egyszóval ne adagoljuk túl magunkat kedvenc ételeinkből. A fejlett ipari társadalmakban az emberek átlag 40 kilogramm cukrot fogyasztanak el egy évben. Ez óriási mennyiség ahhoz képest, hogy néhány száz éve még nem is létezett cukor (csak a jóval egészségesebb méz), és hogy az emberek még évtizedekkel ezelőtt is csak évente 5 kilogramm cukrot ettek. A következményeket pedig ismerjük: tömeges elhízás, cukorbetegség, szív- és érrendszeri problémák stb. 

Ilardi életmód-programjához a kiadós alvás is hozzá tartozik, így elmondható, hogy teljes mértékben megfelel a fitnesz-alapelveknek. Ő azonban egészen más irányból, az emberiség őstörténetéből indult. Fő eredménye pedig annak bizonyítása, hogy megfelelő életmóddal sokkal inkább megelőzhető és gyógyítható korunk népbetegsége, a depresszió, mint az egyre gyakrabban adott gyógyszerekkel. 

A gondolat szerint, jókedvűnek és kiegyensúlyozottnak lenni, önmagunkban megtalálható. Minden cselekvéseinktől és hozzáállásunktól függ. Igyekezzünk tehát a következőkre figyelni: étkezés, testmozgás, pihenés és a mosolygás!

Megoldás: a kőkorszaki életstílus 

A lényeg tehát: viselkedj úgy, mint egy aktív, egészséges ember, és végül az is leszel! 

Ezt azonban Ilardi szellemében így kell kiegészítenünk:

Viselkedj úgy, mint egy kőkorszaki ember… nem azért, hogy végül azzá válj, hanem, hogy elűzd a fellegeket! Azoknál ugyanis, akik ma sem élnek másként, mint a kőkorszakiak, szinte egyáltalán nem fordul elő a mélabú.

loading...