Különös kapcsolat

A baba és a bulldog varázslatos kapcsolata

Yvette Evans gyermeke és a cuki francia bulldog egy napon születtek. Yvette úgy döntött, hogy ez egy jel ezért befogadták a családba az aprócska kutyust akit Farleynek neveztek el.
Dylen és Farley elválaszthatatlanok és mint a képeken is látszik szinte minden idejüket együtt töltik.

picturescollections.com

loading...

Így buktatta le magát a csalfa férjem

A szeretőjének címzett SMS-t véletlenül én kaptam meg.

Egy internetes alkalmazáson keresztül társalogtunk a férjemmel, így egyszerűbb volt, mint telefonálgatni. Mint később kiderült a szeretőjével is ezen a portálon keresztül kommunikált a férjem. Egy napon üzentem neki, hogy menjen el a srácokért az iskolába. A válasza erre az volt, hogy mégse várjam meg a munka után, nem tölthetjük együtt az estét. Egyből tudtam az üzenetből, hogy nem nekem szól, hiszen mindig késő éjszakáig dolgozott állítása szerint. Biztosan összekeverte a két chatablakot. 

 

Korábban is gyanítottam, hogy viszonya van. Sokszor nem értem el a telefonon és a szexuális életünk is kiüresedett. A házasságunk nem volt tökéletes, gyakran veszekedtünk, de nem volt ez a lépés indokolt részéről. Mivel rájött, hogy üzenetéből fény derült a titkos kapcsolatára, még aznap elköltözött tőlem és a gyerekektől.

Próbált magyarázkodni, másnap szakított is a hölggyel. Fűt fát ígért nekem és esküdözött, hogy megváltozik, állította hogy csakis engem szeret. Próbáltam higgadtan kezelni a dolgot, mivel gyerekeink vannak, de nem tudtam neki megbocsátani. Sosem tudhatja az ember.

loading...

Személytelen világháló és valós elzárkózás

Internetezés: építő tevékenység, vagy káros szokás? Igaz-e, hogy napjaink fiataljai nehezebben nyílnak meg egymásnak, valamint nehezebben alakítanak ki társas kapcsolatokat? Mennyi szerepe van az elzárkózás folyamatában a világhálónak, valamint e károsnak vélt hatás kiküszöbölhető-e tudatos figyelem-ráfordítással?

Lényegét tekintve ez a kérdéskör mára nagyon elterjedt lett, és mélyen beszivárgott mindennapjainkba, ezt kár lenne részletesebben taglalni. Viszont maga a folyamat, hogy hogyan képes az internet ilyen mértékben beszippantani a fejlődő (sokszor már rég kifejlett) elmét, az izgalmas lehet. Több okra is vissza lehet vezetni ezt a szívó hatást: szerepet játszik a rejtélyek, rejtélyesség és titkok izgalma; az önkifejezés olyan formája, melyben úgy nyilváníthatjuk ki önmagunkat, hogy közben nem kell félnünk a negatív kritikáktól; valamint (a teljesség igénye nélkül) a szabadságvágy, mely olyan területekre hajszol minket, ahol úgymond teljes egyenlőség uralkodik.

Az előbbi sorokat szemügyre véve egy olyan közeg képe rajzolódik ki előttünk, melyben csekély, avagy semmilyen szerepe nincsen a valós felelősségvállalásnak. A felelősségvállalás ugyanis egy olyan folyamat, melyben a részek szoros kapcsolatban állnak egymással, és e szoros kapcsolat révén nem kerülhetőek meg az „okozatok”, vagyis mindenki azt eszi meg, amit főzött.

Az előbbi csábító okokra visszatérve, nézzük csak meg őket tüzetesebben. Természetesen az internet titkos, ugyebár. Nem úgy értem, hogy valóban visszakereshetetlen, hogy ki is ül a háló másik pontján, de a köztudatban igen erőteljesen ez a kép él. Az interneten aszott vénasszonyokból csini tinilány lehet, éretlen fruskákból pedig bölcs nagymama (már persze ha ez akar lenni), az igazság kiderítése nem lehetetlen, de valljuk be őszintén, senkit nem érdekel igazán a dolog, a fontos az (a klaviatúra előtt görnyedve, rejtélyre és rejtélyességre vágyva), hogy milyen kép lebeg a szemünk előtt.

Az önkifejezés nagyon szép dolog, és fontossága sokat hangoztatott. Mégis, az önkifejezés konkrét válaszreakció nélkül üresen lebeg a levegőben, és teljesen kizárja a tanulás és a fejlődés lehetőségét is. Felvetődik a kérdés, hogy miért is írom ezt, hiszen az internet a hivatásos „trollok”, vagyis a megmondóemberek birodalma, így a kritika létezik és jelen van. Ez természetesen igaz, a kritika létezik az internet szintjén is, viszont a kritikára való nyitottságot (a fejlődési vágyat) erősen keresnünk kell. Az interneten a trollok letilthatóak, a hozzászólások szűrhetőek, az ismeretségi kör egy kattintással megválogatható. A különböző internetes profilok olyan virtuális tükörképek, mint amilyen a létező, fizikai, szellemi, lelki ember is, azonban míg az utóbbira hat a konfrontáció kényszere, addig az előbbire nem.

A szabadság, és az arra való törekvés egy igazán behatárolhatatlan fogalom. Az egyén, a család, a város, az ország és a társadalom mind-mind korlátok között mozog, így az internet nyújtotta, egyenlőség alapú szabadság (a világhálón mindenki egyenlő, ugyanazt a weblap elérhető Indiából is, mint Amerikából) egyszerűen nem létezik. A való világban a szabadság a korlátok közötti választás szabadságában nyilvánul meg, ugyanakkor az egyenlőségre természetesen lehet törekedni. Ám az egyenlőségre való törekvés sohasem adott, hisz az egyenlőség az egy komoly tettekkel elérendő (eszmei) állapot. Ha egy családban egyenlőségről akarunk beszélni, akkor ott a legkisebb gyermeknek is ugyanolyan jól kell főzni, mosni, takarítani, mint az anyának, és ugyanolyan jól szántani, vetni, gazdálkodni, ahogyan az apának. Ez pedig (az idő nyújtotta tapasztalatmennyiség okán) csak egyfajta eszmei cél lehet, sohasem elért állapot.

A mostani generáció a világhálón él. Természetesen vannak kivételek, olyanok is, akik helyén tudják kezelni az internetet annak ellenére is, hogy iskolájuk, munkájuk, hobbyjuk oda köti őket. Azonban ezzel együtt is megfigyelhető egy olyan viselkedésminta, ami nagyrészt a kényelemre épül, ezáltal kevéssé van tisztában saját egyéni és társadalmi felelősségével. Elzárkózik a valós kapcsolatoktól, hiszen azokba sokkal több energiát kell fektetni, mint a virtuálisakra, így egy idő után egy olyan kép alakul ki benne, melyben nincs hely a szemtől szembeni kapcsolattartásnak, csak kifejezetten indokolt esetekben talán, mint a párkapcsolat.

Nem mondom, hogy minden az internet hibája, hisz a sakkfigura ritkán okolható a parti elvesztéséért. Nem mondom, hogy ez káros, hisz mint minden döntés, ez is jár bizonyos előnyökkel és bizonyos hátrányokkal, ugyanakkor az emberi lét alapja a döntéshozatal, és az életben létező dolgok közötti választás képessége. E képesség pedig nem alkalmazható, hacsak nem tudja az ember, mik közül lehet választani. A tudáshoz pedig szemlélés és tapasztalás szükséges. E rövid gondolatmenet talán elég lehet arra, hogy asztalunk napsütötte kétdimenziós hátteréről kitekintsünk a sokszor zord, sokdimenziós valóságba.

(Az ajtó nyitva áll az ember előtt. Az ajtó nyitva is állt az ember előtt. Az ember azonban lusta volt, és megalkotott egy virtuális házat, virtuális szobával és ajtóval, majd virtuális önmagát. Az embernek ezek után gerincre nehezedő lépések helyett csupán kisujjának mozdítására volt szüksége ahhoz, hogy kilépjen az ajtón. A kisujj erős maradt, a többi testrész sorvadása miatt azonban egy idő után őt is utolérte a vég.)

loading...