10 ok amiért az emberek feladják az álmaikat

Néha csak egy kis kitartás vagy plusz energia kéne a sikerhez, de mégis feladjuk az álmainkat. Mi lehet az oka, hogy nem érjük el a céljainkat? Íme néhány tipp, ami segíthet az előrejutásban.

Szinte mindenki elköveti ezeket a hibákat, amik a sikerünk útjában állnak. Próbáljunk óvakodni az alábbi lépésektől!

1. Gyors eredményt várunk

2. Mindig mindenért köszönetet várunk

3. A gyengeségeinkben hiszünk

4. Feladjuk az energiánkat

5. Ellenállunk a változásnak

5. Félünk a jövőtől

6. Őrlődünk a hibáinkon

7. Nem engedjük el a múltat

8. Nem hiszünk magunkban

9. Sosem képzeljük el, mi az ami lehetséges

10. Sajnáljuk magunkat

loading...

Tippek egy 90 éves asszonytól a sikeres élethez - Érdemes elgondolkozni rajtuk!

Regina Brett 90 éves rákos beteg 45 éves korában lett diagnosztizálva mellrákkal. Azóta is életben van és leírta nekünk a helyes élethez vezető kulcsot. Tudd meg te is mi a hosszú, boldog élet titka!

Az emberek gyakran mondják Regina Brettnek, hogy a korához képest fiatalnak néz ki. 45 éves korában állapították meg nála a mellrákot és azóta ezek szerint az életleckék szerint él.

Egy kis emlékeztető mindenkinek, hogy mit fontos az életben szem előtt tartani.

1. Az élet nem mindig igazságos, de ennek ellenére még mindig jó.

2. Ha kétségeid vannak, akkor mindig csak egy kis lépést tegyél meg előre.

3. Az élet túl rövid ahhoz, hogy utálatra pazarold az idődet.

4. Ne vedd magadat túl komolyan, senki sem teszi.

5. Minden hónapban fizesd a számláid.

6. Nem kell minden vitát megnyerned, fogadd el ha valaki nem ért veled egyet.

7. Sírj együtt valakivel, sokkal többet segít, mintha egyedül sírnál.

8. Ha csokoládéról van szó, a mértéktelenség nem bűn.

9. Békélj meg a múltaddal, így nem ronthatja el a jelened.

10. Rendben van, ha a gyerekeid néha látnak sírni.

11. Ne hasonlítsd magadat másokhoz, nem tudod milyen út áll mögöttük.

12. Ha egy kapcsolatot titokban kell tartani, akkor valószínűleg nem kéne a részének lenned.

13. Egy író ír. Ha író akarsz lenni, hát írj.

14. Égesd el a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, viseld a drága fehérneműd, ne tartogasd különleges alkalomra. Ez a nap különleges.

15. A legfontosabb szexuális szerv az agy.

16. Senki sem felelős a boldogságodért, csakis te magad.

17. Mielőtt botrányt csapnál valami miatt, kérdezd meg magadtól: "Vajon 5 év múlva számít ez bármit is?"

18. Bocsáss meg mindenkinek.

19. Az hogy más mit gondol rólad, nem a te dolgod.

20. Az idő mindent meggyógyít, adj neki időt.

21. Akár jó, akár rossz egy szituáció, a dolgok mindig változnak.

22. A munkád nem fog ápolni amikor beteg vagy, a barátaid és a családod fog.

23. Higgy a csodákban!

24. Ami nem öl meg az megerősít.

25. A gyerekeidnek csak egyszer van gyerekkoruk, tedd emlékezetessé.

26. Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy élvezetes.

27. A végén csak az számít majd, amit szerettél.

28. A féltékenység időpocsékolás. Már meg van mindened amire igazán szükséged van.

29. Nem számít hogyan érzed magad, kelj fel, öltözz fel szépen és indulj el.

30. Vegyél egy mély levegőt, megnyugtatja az elméd.

31. Ha nem kérsz, nem kapsz.

32. Az élet nincs szalaggal átkötve, de mégis egy ajándék.

Forrás: http://www.popsugar.com/

 

loading...

A fagyhaláltól megmentett kölyökcica

Lazarus új élete

Hálaadás napján bukkant a Bingham család az élettelen kölyökcicára akit szinte teljesen eltemetett a frissen hullott hó. A teste már kihűlt és merev volt. Ennek ellenére a család mégis megpróbálta megmenteni az árva cicát.
Bevitték a lakásba és próbálták felmelegíteni a kis csöppséget. Pár perc elteltével hirtelen megrezdült és újra elkezdett dobogni a szíve.

A család mérhetetlen szeretete és a kandalló melege megmentette az elhagyott cicát akit be is fogadtak és  Lazarus-nak neveztek el.

boredpanda.com

loading...

Nevetéselmélet

Kezdetben nevetés volt az Élet. Egyfajta önirónia, játék. Amit ma játékoknak nevezünk, azok az ősi játékot, az Életet igyekeznek másolni. Az Élet játéka pedig a Létből nyer inspirációt. A Lét játékának kezdeti lépései pedig kacagással voltak teli.

Kezdetben minden Egy volt. Minden vallás, és minden filozófia gyökere ide nyúlik vissza. Kezdetben minden egy volt, nem volt kint és bent, fent és lent, Én vagy Te. Ez a kezdeti állapot azonban megbomlott. Ez a Teremtés pillanata, innen kezdődnek a Szent könyvek és ezt a pillanatot vizsgálja oly engesztelhetetlenül a kvantumfizika. A kezdeti állapotra úgy hivatkozik a hagyomány, mint a Teremtőre, hisz belőle és általa bontakozott ki a Lét és az Élet, melynek részesei vagyunk.

“A dolgok az időben és a térben – szól a Kabala – azáltal keletkeznek, hogy az isteni dicsőségről leválnak. A levált dolgok aztán lassan elsüllyednek; eleinte még emlékeznek eredetükre, de aztán mindig nehezebbek és áthatolhatatlanabbak lesznek; végül az anyagban teljesen elmerülnek.”

Mint a fenti idézet is mutatja, a teremtett dolgok fokozatosan vesztik el az eredetükre vonatkozó tudatosságukat. Erre vonatkozik az őskor nagy korszakainak képe, hisz az aranykortól a vaskorig más nem változik, mint az eredetre, a Teremtőre vonatkozó tudatosság és éberség. A hagyomány úgy tartja, hogy az éberség fokozatos elvesztése az oka a betegségeknek, a háborúknak, az ínségnek és szenvedésnek.

Kezdetben minden nevetett. Hisz a nevetés alapvető kelléke a játékoknak, és annak tudatából fakad, hogy maga a játék nem valós, csupán "szimuláció". Tükörkép, maja. A belső lélek - mely mása a kezdeti Teremtőnek - kacagott az Élet sokszínűségén, jól tudta: káprázat csupán. Egyetlen komoly dolog volt, amit az ősi Lét őrzött, az pedig az Egység tudata.

A harc és a küzdelem a kábaságból adódik, vagyis abból az állapotból, mikor az ember nincs tisztában a Teremtő és a közte fennálló analógiával. Ebben az állapotban megfordulnak a dolgok, ami eddig fontos és magától értetődő volt, az feledésbe merül, s az ember, hogy önmaga szikráját megőrizze, elkezdi komolyan venni a játékot. Az Életet. Ez az ellenségeskedés alapja - amikor a jobb kéz a ballal vitázik és saját igazát szajkózza.

Ám még ebben a korban is: a nevetés valamiféle átjárót nyit az Egység és az emberi lét között. Rámutat az Élet káprázatára, kicsúfolja azt, és teszi mindezt a legnagyobb örömmel. Világosságot hoz a sötétségbe. A nevetésben és a viccelődésben épp az a szép, hogy mindenkin és mindenen lehet kacagni, legyen az akármilyen komoly, morbid, vagy esetleges. A viccelődés nem válogat - legegészségesebb formája pedig az, mikor az ember önmagán nevet.

Nevetni önmagunkon annyi, mint felismerni egyéni lényünk káprázatát, a hírnév, a siker, a pénz, az ego, az életfelfogások és életképek, a bonyodalmak, a sikerélmények és nehézségek káprázatát. Önmagunkon nevetni annyi, mint ráébredni: minden Egy, és ez az Egy épp játékot űz önmagával.

loading...

A Humor filozófiája

Mitől vicces ami vicces? Meglepő módon Freud elmélete a humorról, a Coloradói Egyetem pszichoanalitikusainak a véleménye és a modern humor-felfogás szoros szálakkal kötődnek Michael Talbot Holografikus Univerzum elméletéhez, illetve a legnagyobbrészt az indai Védákból ránk maradt teremtésteóriához, vagy Istenképhez.

Talán itt az elején még úgymond "húzós" lenne a vicc lényege és a Védák között fennálló kapcsolatot elemezni, így kezdjük inkább a mai modern Holografikus Univerzum elméletének rövid ismertetésével.

Először is mi a hologram? A hologram szó szerint "teljes-egész kép, vagy írás". A holográfia segítségével ugyanis sokkal több információkat lehet eltárolni, mint amit az írás, vagy a fényképezés, de még a filmrögzítés is lehetővé tesz. Ha ma hologramokról van szó, az átlag ember háromdimenziós képekre gondol, és részben igaza is van. A holográfia segítségével egy tárgyról olyan "filmet" készíthetünk, mely segítségével kivetíthetjük a térbe a tárgy holografikus képét. E film érdekessége, hogy rajta semmiféle felismerhető mintát nem érzékelünk, rajta csupán a rögzítési eljárás során keletkező hullám interferencia-mintát látjuk. Egy másik érdekesség, hogy ha a tárgyról készített eredeti filmet félbe vágjuk, és csupán az egyik feléből próbáljuk meg kivetíteni a képet, nem a rögzített tárgy félbevágott képe jelenik meg előttünk, hanem az egész tárgy képe, csupán feleakkorában, azaz rosszabb minőségben. Ezt a félbevágós eljárást akármeddig ismételhetjük, a tárgy képe minden alkalommal kivetíthető, viszont a kép minősége egyre romlik.

Tehát egy hologram legapróbb részlete is tartalmazza az egész képet. Ugyanakkor a legapróbb részlet is csak imitációja az egész képnek, ahogyan az egész kép is csak imitációja a rögzített tárgynak. Michael Talbot ennél is tovább ment. Feltette a kérdést: ha a hologram egy kis részlete csak imitációja az egész hologramnak, és az egész hologram csak imitációja a tárgynak, lehetséges-e, hogy a tárgy is csupán imitációja valami másnak? Elmélete szerint az egész fizikális Világegyetemünk csupán egy hologram, a kérdés már csak az: minek a hologramja?

Ez ugye nem is áll olyan messze az indiai Védák tanításához, miszerint az anyagi világ csupán maja - káprázat?

"A vicc hallgatójában feszültség keletkezik (amely feszültség valójában a saját elfojtásainak megjelenése), és ez a feszültség oldódik fel a csattanóval, amikor az elfojtott tartalom a tudattalanból ismét a tudatba kerül."

"A Coloradói Egyetem pszichoanalitikusai szerint viszont a humor a világ normális működésének ártalmatlan megsértéséből fakad."

"A vicc mindig rendszert alkot. [...] A poén kimondásával minden esetben ez a felépített a rendszer sérül meg. A viccek sokfélesége a sérülés okának sokféleségében rejlik."

Wikipédia - Vicc

Ha a Védákat vesszük szemügyre, illetve az általuk őrzött Hagyományt - ahogy Hamvas Béla fogalmaz -, akkor visszahaladva a tér és az idő kezdetére azt találjuk, hogy kezdetben minden Egy volt. Olyan értelemben volt minden egy, hogy egyetlen létező létezett, nem volt kint és bent, fent és lent, értelmetlen lett volna abban az időben pontokról, vonalakról, térről és időről beszélni, de még beszélni is, ugyanis minden információ egy helyen, egy időben létezett. Ezt az állapotot nevezi Hamvas Béla Létnek, és ezt nevezik a Védák Teremtőnek. Ebbe az állapotba akarnak a keleti szent emberek visszatérni, maguk mögött hagyva az élet káprázatát.

Most feltehetjük a kérdés: ez mind szép és jó, de hogy jön mindez a vicc témaköréhez? A kérdés megválaszolásához előbb fel kell vázolnunk a teremtés folyamatát - illetve a buddhisták célkitűzéseit. A tanítások szerint a teremtés pillanatában az Örökké Létező Egy - a Teremtő - részekre osztotta önmagát. Az indíttatása még a Védákban is kérdéses, vannak olyan ősi feljegyzések, miszerint egyszerűen "magányos volt".

Node... ez a részekre osztódás nem változtatta meg a Lét alapvető természetét, vagyis még ekkor is minden Egy volt. Ez az egység azonban már nem abban nyilvánult meg, hogy a Lét úgy tekintett önmagára, mint egyre, hanem abban, hogy a megalkotott részek teljes tudatában voltak annak, hogy ők egyek, és hogy szétosztottságuk csak amolyan hóbort - vicc -, vagyis maja - káprázat. A teremtésbeli bukás ott kezdődött, mikor a részek egyike elkezdte komolyan venni önmagát.

A vicc alapvető természete - a Holografikus Univerzum és a Védák tükrében - az, hogy nem veszi komolyan azt, amit komolyan kellene venni, és komolyan veszi azt, amit nem kellene - így mutatva rá a társadalom (a mindenkori rendszer) és az individuális Én illuzórikus voltára.

A Kelet szerzetesei is ezt teszik: nem veszik komolyan azt, amit szerintünk (a Nyugat szerint) komolyan kellene. Jó példa erre az egykori LSD kutatások egy kis részlete. A korai LSD kísérletek arra irányultak, hogy vajon mennyire és milyen módon tágítja, vagy változtatja meg a tudatot és az érzékelést a szer. Az egyik legfigyelemreméltóbb beszámoló Richard Alpert-ről szól:

"Számos, a drog kipróbálására hajlandó jelentkezőt talált, és érdekes módon különböző visszajelzéseket kapott. Egy pandit (bölcs) azt mondta neki, hogy jó, de nem olyan jó, mint a meditáció. Egy másik, egy tibeti láma arra panaszkodott, hogy csak megfájdult tőle a feje. Azonban az Alpertet leginkább megdöbbentő visszajelzés egy összetöpörödött kis szentembertől jött, aki a Himalája előhegységében élt. Mivel a férfi már hatvanon felül volt, Alpert először egy ötven és hetvenöt mikrogramm közti gyengéd adagot szeretett volna beadni. De a férfi sokkal nagyobb érdeklődést mutatott az Alpert által hozott egyik 305 mikrogrammos tabletta iránt, ez pedig egy viszonylag jókora adag. Vonakodva Alpert átnyújtott egyet e tabletták közül, de férfi még mindig nem volt megelégedve. Csillogó szemekkel kért még egyet, majd még egyet, és összesen 915 mikrogramm LSD-t tett a nyelvére, és nyelt le, ez pedig bármilyen mérce szerint igen kemény adag (összehasonlításképp az átlag adag, amit Gróf használt a kísérleteiben 200 mikrogramm körül volt). Alpert megdöbbenve, figyelmesen szemlélte, arra számítva, hogy a férfi elkezdi lóbálni a kezeit, és szirénaként sikoltozni, de e helyett úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. A nap hátralévő részében nem változott a viselkedése, ugyanolyan derűs és nyugodt maradt, mint mindig, leszámítva a néha Alpert-re vetett csillogó tekintetet. Úgy tűnt, az LSD csekély vagy egyáltalán semmilyen hatással nem volt rá. Alpertet annyira megrázta ez a tapasztalat, hogy felhagyott az LSD-vel, Ram Dass-ra változtatta a nevét, és áttért a miszticizmusra."

Michael Talbot - Holografikus Univerzum

A vicc önmagában az élet kicsúfolása - hisz bármire irányulhat. Jóra, rosszra, szépre, csúnyára, lényege ugyanaz: megrendíteni a fennálló rendszert, az énképet, a világszemléletet. És e mozgás, e megrendítés az, mely során a nevetés öröme felszabadul, mert egyetlen szűk pillanatra bevillan a Lét valós képe: minden emberi fogalom, kép, vélemény, tudás megrendíthető és lerombolható. Ami pedig marad, az a Lét egysége, a Valóság.

A nevetés a legjobb csodaszer, szokták mondani. Nevetéssel el lehet venni a sérelmek élét, viszálykodó feleket lehet kibékíteni, és könnyebb, boldogabb életet lehet élni. A humor alapvető tanítása pedig: nem komolyan venni. Leginkább önmagunkat - félelmeinket nem komolyan venni. Hisz minden maja, vagyis káprázat - a káprázatok tengerében pedig mi lehet felemelőbb, mint a nevetés?

loading...

Lángpallos - a Főnix születése

A tűz, a fény, a hő. Születés vagy pusztulás? Miért volt oly nagy szerepe a tűznek az ősi kultúrákban? Mi volt az a lelki gyakorlat, vagy rítus, ami ilyen magasra emelte az elemeket, azok közül is a tüzet?

Kezdjük talán azzal, hogy ahogy a tűz, a víz, a levegő és a föld, a spirituális életben az égés is egyfajta hasonlat, melyen keresztül mélyebb tapasztalatokat szerezhetünk a "spiritualitás" gyakorlatáról. És ha nemcsak érteni, hanem át is akarjuk élni a hasonlat lényegét (és a gyakorlatét), ahhoz ebben az esetben elengedhetetlen egy kis "előtanulmány". Nem kell megijedni, szűkös kereteink miatt igyekszem érthetően és tömören összefoglalni a lényeget, bár e téma könyvtárnyi irodalommal rendelkezik.

Ha lángpallosról esik szó, a köztudatban valamiféle igazságos pusztítás képe lebeg, ha pedig a Főnixről, akkor az újjászületésé. [...] Komoly téma ez, ám kénytelen vagyok mélyebb magyarázat nélkül információkat közölni (a cikk terjedelmére való tekintettel) feltételezve azt, hogy az érdeklődők egyrészt utána olvasnak, másrészt a mindennapok gyakorlatán keresztül igazolják (vagy pontosítják) a leírtakat. (Természetesen e cikk - az eddigiekhez hasonlóan - tartalmaz különféle hivatkozásokat, melyek a téma kiegészítését tartják szem előtt.) Bár megjegyzem, akármilyen könyvben olvasott akármilyen magyarázat a témával (tűz, lélek, lét, létezés, örökkévalóság) kapcsolatban csupán útjelzőként szolgálhat, így érdemes nem leragadni a magyarázatok útvesztőjében, hanem szemünket a gyakorlati megtapasztalás felé fordítani.

Először is: mi emberek ebben a földi életben úgy gondoljuk, hogy ez az anyagi valóság a kiindulópont, a kezdet. Ebből az anyagi valóságból nő ki lelkünk és szellemünk, és ezt az anyagi valóságot tekintjük önvalónknak. Hiába vagyunk spirituálisan nyitottak, nagy többségünk mondott hitével ellentétben még mindig az előbb felvázolt tévképzetben él. Hiába fogadunk el egy Teremtő erőt, hiába gondolkodunk szellemről vagy lélekről, ha nincs meg az a gyakorlati tapasztalat, mely valósággá teszi ezt számunkra. A gyakorlat neve: Hit. Előző cikkeim egyikében már szót ejtettem róla. Most legyen elég annyi, hogy a hit (mint a legtöbb fogalom, ez is megszenvedte a korok viharait) a legbenső közvetlen kapcsolatunk azzal a Léttel, mely Létnek e földi élet egyszerű tükörképe csupán. Nevezik hitnek, nevezik éberségnek, nevezik szeretetnek. Nem a szavak a fontosak, nem a betűk egymásutánisága, hanem a mögöttük meghúzódó tapasztalat és tartalom.

Minden Egy. Minden emberi és nem emberi létező egy kicsiny része a kezdeti Egésznek, melyet nevezhetünk Teremtőnek is. Lényünk valós magva elválaszthatatlan a Teremtőtől. Anyagi világunk, részekre tagolt gondolataink és érzelmeink azok, melyek elhatárolják önmagától e Teremtőt. Az emberi élet értelme - mondhatni célja - az újbóli Egység megtalálása. A harmónián, és nem a centralizáltságon alapuló Egység megtalálása. Nem arról van szó, hogy egyetlen zászló alatt kell egyesítenünk az embereket, hanem arról, hogy a meglévő zászlók harmóniában - szerves Egységet alkotva - éljenek egymás mellett.

Ennek a Harmóniának, ennek az Egységnek a megpillantása és éberen szem előtt tartása a Hit. A Szeretet. Erre vágyunk mind. Erre vágyik a gyilkos és erre a megváltó. Azonban míg a gyilkos egészen kis hitet és szeretetet birtokol (szeretetet afelé, amiért tettét megcselekedte), addig a megváltó felfoghatatlanul hatalmasat - nincs olyan leírható, vagy megfogalmazható létező, amit a megváltó ne szeretne. (Természetesen a megváltó és a gyilkos megnevezések ebben a szövegkörnyezetben csupán allegóriák.)

Az elemekhez visszatérve: figyeljük meg, hogy minden elem "szétválaszt". A földben alulra kerülnek a durvább, felülre a finomabb részek, ahogy a vízben és a levegőben is. A tűz azért más, mert általa szétválasztódik az anyagi (vagyis a halandó) és a metafizikai (vagyis a halhatatlan) rész. Az égés ezt szimbolizálja - egész szemléletesen tárja szemünk elé - anyagi valóságunkban: az égés során fény és hő (energia) keletkezik, és salakanyag marad vissza. Ebből a meglátásból ered számos történeti temetkezési szokás, melyek során az elhunytat elégetik: halhatatlan része felszáll az egekig, halandó része pedig elsüllyed. Hogy ez valóban így van-e, az természetesen kérdéses, de hajlok afelé, hogy az utóbbi szokás egy egészen másfajta tapasztalatból táplálkozott (táplálkozik).

Számos vallás, hagyomány, leírás vonatkozik arra, hogy jelen földi (anyagi) világunk volt a Teremtésnek nevezett folyamat csúcspontja. Ezt nem úgy kell érteni, hogy ez a világ a teremtés "ékköve", hanem úgy, hogy ez lett megteremtve utoljára, és itt szakadt meg a Teremtés folyamata. Tudnunk kell, hogy a világok sokasága egyfajta másolási, vagy tükrözési folyamat során jött létre. E folyamat fő jellegzetessége, hogy minden későbbi világ az előtte lévőnek csupán másolata, vagy tükörképe, azaz minden világ az előzőt igyekszik "majmolni" - így minden élet az életek ideáját, a Létet igyekszik megteremteni saját magán belül. A Létet, melyben minden örökkévaló volt, melyben nem volt szenvedés, és sorolhatnánk. Ergo saját anyagi világunk a Lét (avagy a teremtő) torz tükörképe csupán. Azért torz, mert homályos számunkra, hogy mit is kellene visszatükröznünk. Homályos az eredet, így amit a tükörben látunk: zavaros, már-már súrolja a legmélyebb őrület határát.

Amennyiben az anyagi világ az előtte lévőktől függ - hisz ezek kötik össze a Léttel - evidens, hogy az előtte lévő világok erőteljes befolyást gyakorolnak rá. Esetünkben ez éppannyira áldás, mint amennyire átok. [...] Az anyagi világ előtt a gondolatok és az érzelmek világa terül el. [...] Amennyiben képesek vagyunk gondolataink és érzelmeink éber irányítására, úgy az testi egészség nem cél, melyet kínkeserves munkával tudunk csak elérni, hanem egyszerű állapot. Az anyagi test ugyanúgy majmolja az érzelmi testet, ahogy az anyagi világ az érzelmek világát. (Itt kell megjegyeznem, hogy az érzelmek világáról következtetéseket levonni anyagi felfogással olyan, mintha egy mondatnyi leírásból akarnánk képet alkotni a Föld domborzatáról.)

Figyeljük meg, hogy először a gondolatok és az érzelmek "megkövesedése" következik be az emberi élet során, és nagyrész csak utána következnek a különböző testi gondok, melyek csakúgy "megkövesedésnek" írhatóak le, vagyis olyan állapotnak, mely megpróbál változatlan maradni egy állandóan változó világban. A változás elkerülhetetlen és szükségszerű, a teremtett élet e változáson keresztül tud csak megnyilvánulni, így nem változni annyi, mint késleltetni a születés bekövetkeztét. Az emberi ésszel mért változatlanságot nem tűri az élet, hisz az nem más, mint puszta önzőség.

A tűz és az égés pedig nem más, mint a változás szimbóluma - és megtestesítője. Az égés során az élethez szükséges energia keletkezik, a salakanyagból pedig, ami visszamarad, új élet sarjad. Ugyanez játszódik le a testben - vagyis a test ugyanezen lelki folyamatot tükrözi vissza. Ahogy az anyagi világban léteznek formák, melyek táplálékul szolgálnak, úgy a lélek világában is léteznek formák, ezeket nevezzük érzelmeknek és vágyaknak. Az ember lelkét célzó gyógyászat már régen felismerte, hogy rengeteg fizikai elváltozást lelki trauma idéz elő - ez sem új keletű dolog. [...] Egy-egy érzelem - mely éppúgy lehet félelem és vágyódás - alapjaiban meg tudja határozni az ember életét. Egészségessé tudja tenni, és meg is tudja betegíteni. Minden dolgok szeretete állandó változásra sarkall, az elzárkózás pedig ugyanazt a hatást váltja ki, mint a függőség... az egyik egyetlen dologtól határolódik el, a másik a kiválasztott egyen kívül mindentől.

Meditációban az ember néhány pillanatra feladja az egóját, az egész eltűnik, nem számít, nincs, nem valós. Ez az üresség az a pont, melyben az elme elkezd kutakodni, és félelemmel vegyes zavarral tekint szét: nem érti hova tűnt minden. Azonban ebben az "űrben" korántsem arról van szó, hogy minden eltűnt, hanem arról, hogy az ismert dolgok tűntek el. Ebben az ürességnek vélt csendben kell ébernek maradnunk, nem keresnünk (mert keresés közben mindig egy ismert dolog lebeg szemünk előtt), egyszerűen csak figyelnünk - és a Lét kitárulkozik előttünk.

A címben szereplő lángpallos az a tudati eszköz, mellyel saját kezünkbe vehetjük sorsunkat. Érzelmeink, lelkületeink, felfogásunk megkövültségének mértékétől függően kíván állandó, vagy időszakos munkát. Az újjászülető főnix pedig az az entitás, melyről példát vehetünk. [...] Az előbbiekben felvázoltam, hogy a test tulajdonképpen érzelmeink és gondolataink állapotának tükörképe. [...] Kortól függetlenül mindenki egészséges akar lenni, ez az egészség azonban szöges ellentétben áll a manapság vágyott sziklaszilárd és változatlan egészséggel. Az egészség nem lehet csupán testi, nem lehet csupán lelki, sem szellemi - az egészség az a fajta változékony energiaáramlás, amit megpillantottak "látóink", táltosaink, sámánjaink, és megpillantottak kvantumfizikusaink. Az egészség az a mindent magába foglaló rendszer, melynek minden egyes apró része harmóniában van az összes többivel. És mint fentebb írtam, az emberi élet értelme e harmónia megteremtése.

A gyógyuláshoz először is ébernek kell lennünk - azaz fel kell ismernünk, hogy nem csak testi, de metafizikai szinten is jelentkezik a "megkövesedés". Esetleg rájöhetünk, hogy egy-egy torokfájás előtt bizony összevesztünk valakivel, vagy gerincproblémáink hátterében családi kapcsolataink állnak, és a többi. A második lépés az, hogy valóban rátaláljunk, melyek azok az érzelmeink, amik leginkább hátráltatnak bennünket. Mik azok az érzések vagy gondolatok, amik annyira berögzültek, hogy már észre sem vesszük őket. Ezekkel általában az a gond, hogy önmagunkat velük azonosítjuk. És önmagától az ember nem szívesen válik meg.

A harmadik lépés a tűzzel való "meditációs" gyakorlat. Megkövült vágyainkat egyszerűen el kell égetnünk. Üljünk le és teremtsünk csendet, nyugalmat magunk körül. Érdemes reggel és este elvégezni a gyakorlatot. A meditációs csendben idézzük magunk elé azt az érzelmet, melyet fel akarunk számolni - nemcsak látnunk kell a hatást, amit életünkben előidézett, de intenzíven éreznünk is kell az érzelmet, a vágyat vagy félelmet. A meglévő érzelmi töltet elégetésekor több dologra kell figyelnünk. Magára az égésre, a létrejövő fényre és a visszamaradó hamura (salakanyagra). Csakúgy mint az érzelmet, a fényt is éreznünk kell - és itt lép be a gyakorlatba az információhalmaz, amit a cikk elejétől kezdve ismertettem: a létrejövő fényt éreznünk kell mint szeretetet, mint intenzív Hitet. Éreznünk kell, hogy mindent áthat, és ebből az érzésből kell töltekeznünk az "égetés" során. A felszabaduló fény és energia eddig is ott volt, viszont felesleges és káros vágyakba zárva, innentől kezdve viszont azokat a részeinket élteti, melyeket az adott pillanatban fontosnak találunk - az újjászületés megkezdődött. A hátramaradó hamut viszont el kell engednünk. Jó szívvel, harag nélkül, annak a tudatában, hogy belőle új dolgok születnek majd. [...]

Tudnunk kell, hogy e gyakorlat nem várt hatásokat is eredményezhet életünkben. Így leginkább az ébredést keresőknek ajánlom. Sosem tudhatjuk mit hoz a holnap, így egy adott cél (testi egészség) érdekében belefogni annyi, mint a változáson keresztül megpróbálni elérni a változatlanságot - ez az út bukással végződik. Viszont aki kapcsolatot teremt a Léttel, és életébe harmóniát szándékozik vinni - mely egybecseng a lét természetével -, annak hasznosak lehetnek a fentebb leírtak. [...] Alapjaiban e gyakorlat egyfajta lelki emésztés. Lelki tápanyagaink feldolgozását, energiává alakítását és feldolgozását, a maradék elszállítását szolgálja. Azonban hogy saját magunk meg tudjuk állapítani mi az, ami táplálék és mi az, ami nem, ahhoz olyan ismeret és lelkület szükséges, ami túlmutat a mai anyagközpontúságon. [...] Az érzelmeket, melyeket el akarunk emészteni a  tűzzel, először magunkévá kell tennünk. Át kell élnünk minden rezdülésüket, legyen az szenvedés vagy gyönyör. Csak ezek után - hogy fel ne halmozódjanak - használhatjuk fel az emésztés által kibontakozó energiákat.

Ez az emésztési folyamat kezdetben nem saját önös énünk táplálását szolgálta - akár testi, akár lelki emésztésről, égetésről, tűzről volt szó -, hanem az anyagbeli/formabeli/illúzióbeli fény (az alkimisták aranya) elválasztását a salaktól. Így az emésztés, az égetés az isteni eszencia elválasztását szolgálta az alacsonyabb matériától - mely egy fejlődési folyamatnak fogható fel, és célja nem az Én, az Ego építése, hanem az Élet nemesítése volt

loading...