Mikor vagyok depressziós?

A depresszió megnevezést gyakran használjuk a mindennapi életben, laikusként, azonban bizonyára mindannyian tudjuk, hogy igazából ez a kifejezés tudományos, orvosi, pszichiátriai fogalom. A két használat –köznyelvi és orvosi– jelentése némileg egyezik. Vagyis alapjai hasonlóak. Depressziósnak nevezzük a zárkózott, erősen melankolikus, befelé forduló, lehangolt embereket.

Valójában azonban a depresszió sokkal több, mint egy kis sopánkodás, vagy rossz hangulat. A depresszió a hangulatzavarok legsúlyosabb formája, ami a hangulaton kívül befolyásolja a beteg közérzetét, gondolatait, érzéseit, viselkedését és a fizikai állapotát is. Korábban sokan a depressziót inkább jellemhibának, vagy jobb esetben gyengeségnek gondolták. Ma már közismert, hogy a depresszió betegség, aminek megvan a biológiai és neurobiokémiai háttere. Néha egy stresszt okozó életesemény provokálja a depresszió kialakulását, de jelentkezhet minden megelőző, azonosítható ok nélkül is.

 

A depresszió kialakulásához hozzájáruló tényezők az alábbiak lehetnek:

Öröklődés: A kutatóknak sikerült néhány olyan gént azonosítaniuk, amelyek a betegség hátterében állhatnak, és jelenleg keresnek további géneket, melyek a depresszió egyéb formáival hozhatók kapcsolatba. Azonban nem mindenkinél alakul ki depresszió, akinek a családjában a depresszió már megjelent. Hasonló módon, depresszió alakulhat ki olyan embereknél is, ahol a családban korábban még nem fordult elő.

Személyiségtípus: Bizonyos személyiségjegyek, például az alacsony önértékelés, önállótlanság, kritikus és önkritikus hajlam, pesszimizmus és a stressz kezelésének nehézsége fogékonyabbá tesz a depresszió kialakulására.

Stressz: A hosszan tartó stressz (megoldatlan konfliktusok, lelki megterhelés), vagy a hirtelen jött stresszállapotok is (munkahely elvesztése, haláleset, válás, (de akár pozitív események is, mint például gyermekszületés), amikor az egyén életritmusa nagyon megváltozik, előhozhatják a depressziót.

Gyógyszerek használata: Bizonyos gyógyszerek hosszú távú alkalmazása, hatásai (pl. egyes vérnyomáscsökkentők, altatók, fogamzásgátlók) kapcsolatba hozható a depresszióval. Betegségek: Egy krónikus betegség, például szívbetegség, stroke, cukorbetegség, rák, vagy Alzheimer-kór fokozza a depresszió kialakulásának kockázatát. A pajzsmirigy alulműködése szintén depresszióhoz vezethet.

 

Alkohol, nikotin, kábítószer használata: Egykoron a szakértők úgy tartották, hogy a depressziós emberek azért isznak, cigiznek és használnak tudatmódosító szereket, hogy csökkentsék a depressziót, de fordítva is igaz lehet ez: akik ezekkel a szerekkel élnek, nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak és szorongók.


 

Hormonok: A nőknél kétszer olyan gyakran alakul ki a depresszió, mint a férfiaknál és ez alapján a kutatók felvetik, hogy a hormonális tényezőknek is szerepe lehet a depresszió kialakulásában.

Gyermekágyi depresszió: Nagyon gyakori, hogy a szülést követő néhány nap, illetve hét során az anyák nyomott hangulatot tapasztalnak és felmerül bennük az anyaságra való alkalmatlanságuk gondolata. Ennek a nyomott hangulatnak a súlyos formája a posztpartúm depresszió.

 

Mi utalhat arra, hogy valaki depresszióban szenved? Amennyiben a lenti tünetek közül legalább öt együttesen fennáll legalább két héten keresztül, a depresszió diagnózisa valószínűsíthető.

  • Rossz hangulat. A beteg szomorúnak, elhagyatottnak, reményvesztettnek érzi magát, időnként akár sírógörcsei is lehetnek. Jellemzően hajnalban, reggel a legsúlyosabb.
  • Az örömre való képesség elvesztése. A beteg korábban örömöt okozó dolgoknak, eseményeknek sem tud örülni. Fásultság érzése társul hozzá.
  • Kevesebb érdeklődés a szex iránt. Ha korábban aktív szexuális életet élt, drámaian csökken az érdeklődése a szexuális kapcsolat iránt.
  • A napi tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése. A beteg elveszti az érdeklődését, illetve nem tudja élvezni azokat a tevékenységeket, amelyeket korábban élvezett, vagy amelyeket maga vagy családja érdekében meg kellene tennie.
  • Az önértékelés alacsony szintje. A beteg elveszti önbizalmát, önértékelését, súlyosabb esetben egy kívülálló számára jelentéktelennek tűnő dolgokon rágódik, múltbeli cselekedetei miatt indokolatlan mértékű önvád kínozza.
  • Alvászavar. Tipikusan túl korai ébredés és visszaalvási képtelenség, de aluszékonyság is lehet.
  • Csökkent koncentrálás, akadályoztatott gondolkodás. A betegnek koncentrálási és memória problémái vannak, melyeket jellemzően súlyosabbnak érez, mint amekkorák ténylegesen. Az érintett nehezen tud döntéseket meghozni, aggályos és habozó lesz.
  • Testtömeg változás. Az étvágy nagymértékben csökken vagy nő.
  • Agitáció vagy gátoltság. A depresszió egy bizonyos fajtájában jellemző, nem minden esetben. A beteg nyugtalan, ingerlékenynek, könnyen felbosszantható, vagy éppen teljesen meglassult, semmire sem reagál, gesztusai lelassulnak. A beteg érzelemmentesen, monoton hangon beszél.
  • Fáradtság. Gyakori tünet, hogy a beteg nyúzottnak érzi magát, egyre kevesebb energiája van a tevékenységeihez. Lehet, hogy olyan fáradtnak érzi magát reggel, mint amilyen fáradt volt, amikor előző éjszaka lefeküdt, nincs kedve felkelni, súlyosabb esetben nem is kel fel.
  • Halállal kapcsolatos gondolatok. A beteg sötéten látja a jövőt, gyakran gondol a halálra vagy az öngyilkosságra.

    Amennyiben ezek a tünetek legalább két hete fennállnak, és a korábbi magatartás megváltozásaként jelennek meg, érdemes komolyan venni. A testi okok kizárása (mint pl. pajzsmirigy alulműködés) céljából szükség lehet labor, vagy egyéb szakorvosi vizsgálatra is.

 

 

Nem mindenki depressziós, akiről azt mondják, illetve aki annak érzi magát, és ez fordítva is igaz: sok olyan depressziós beteg van, aki nem is gondolja ezt magáról. Mikor ajánlott orvoshoz fordulni?

Ha azt veszi észre, hogy már egyáltalán nem érdekli Önt azok a tevékenységek, amelyeket korábban élvezett, ha szomorúnak érzi magát, tehetetlennek, fáradtnak, vagy értéktelennek, illetve, ha étkezési és alvási szokásai nagymértékben megváltoztak, forduljon orvosához, hogy eldöntsék, fennáll-e Önnél a depresszió. Ha ismer valakit, akinél észleli a depresszió tüneteit, bíztassa szakember segítségének igénybevételére. Szerencsére olyan gyógyszerek állnak rendelkezésre, amelyek biztonságosak és hatékonyak, még a legsúlyosabb formákban is. A megfelelő kezelés segítségével a legsúlyosabb depresszió is kezelhető, sőt általában néhány héten, komplikáltabb esetben néhány hónapon belül a beteg visszatérhet normális napi tevékenységéhez.

 

 

loading...

Ha a gyermek depressziós!

A depresszió olyan fogalom, amelyet hétköznapi értelemben szinte minden nap használunk. Mondjuk, ha rossz a kedvünk, ha sírósak vagyunk, ha nincs kedvünk semmihez, ha rosszul alszunk, ha nincs étvágyunk. Mindez a gyermekeknél is előfordul, sőt! Azonban meg kell tudnunk különböztetni a természetes, alkalmi rosszkedvet, nyűgösséget, a gyermekkori depressziótól.

A gyermek és serdülőkorban előforduló depresszív zavarok a leggyakoribb betegségek a 10-18 éves korosztályban.

 

A depresszió hivatalos fogalma szerint: a páciens szenved a hangulat esésétől, energiájának csökkenésétől, örömtelenségtől, a figyelem és az érdeklődés zavarától. Csökkenhet, vagy éppen növekedhet az étvágy, felléphet alvászavar, rossz álmokkal, gyakori ébredésekkel. Csökken az önértékelés, kifejezett értéktelenség és feleslegesség érzés kerekedhet felül. Előtérbe kerül a bűntudat és gyakran a szégyen. Fokozódhat a szorongás és a félelem, melynek következtében megjelennek a pszichoszomatikus tünetek, vagyis a lelki problémák testi tünetekben való jelentkezése. Fejfájás, hányinger, hasi panaszok, együttesen vagy külön-külön.

A depressziónak életkoroktól függően különféle súlyossági fokozatai lehetnek. A gyerekkori depresszióban gyakori a lehangoltság, a sírás, a kedvetlenség, a teljesítmény csökkenése, amely hamar eredményez tanulási zavarokat és iskolai eredményromlást. Gyakori az étvágytalanság, az étel elutasítása, félelem a lefekvéstől, az elalvástól. A depresszió felismerését nehezíti, hogy viselkedés és magatartászavarok, szorongásos betegségek, alkohol vagy drog kihágások fedik le a képet. Ez különösen a kamaszkorban gyakori. Gyakran hozzák összefüggésbe a rossz hangulatot a családban bekövetkezett krízisekkel: lakóhely vagy iskolaváltás, nagyszülők halála, kistestvér születése, szülők válása, családi tragédia stb. A nevelési problémák, vagy a betegség családi anamnézise is sokáig rejtve maradhatnak. A leggyakoribb jelentkezési formát a háziorvos ismerheti fel, hiszen a gyermek állandóan megbetegszik, testi tünetei jelentkeznek, amelyek mögött az ismételt labor és egyéb vizsgálatok se mutatnak ki kóros eltérést. A betegségeket extrém hangulati leromlás, ingadozás kísérheti.

Mivel a leletek negatívak, de a tünetek fennállnak, a környezet elfásul és megszüntetve az állandó orvoshoz járást, a tünetek rögzülhetnek. A depresszió legveszélyesebb és legtragikusabb következménye az öngyilkosság. Ha a gyermek azt érzi, hogy a környezete nem tud rajta segíteni, és ezért önmagát teszi felelőssé, küzd a bűntudattal és a kilátástalanmagánnyal. Amikor arra az elhatározásra jut, hogy nem akar tovább élni, önmagával együtt a problémát véli megszüntetni. A kísérletek száma mindig jóval több, mint a befejezett öngyilkosságok száma.

Szinte minden kísérlet előtt a gyermek ún. „segélykiáltás”-t ad a környezete felé. Azonban nagyon gyakran a környezetnek nincs is tudomása a kétségbeesésnek erről a fokáról. Az öngyilkossági veszélyre több rejtett kijelentés is utalhat. Ezek mind segélykiáltások. Az angol így nevezi: "cry for help" (sírás a segítségért, segélykiáltás), vagyis a gyermek nem meghalni akar - gyakran attól fél leginkább - hanem segítségért kiált. Nem elsődleges célja a halál, a létezés megszűnése, hanem a benne felgyülemlő lelki problémák levezetése, egy támasz, egy segítő kéz, egy menedék találása. Amennyiben ezt nem találja meg, úgy sodródik lassan az öngyilkosság, mint végső lehetőség, gondolatához.

 

A súlyos önértékelési és önkifejezési zavarban szenvedő gyermek kommunikációs lehetőségei is beszűkülnek. Figyelmeztető jel, ha magába zárkózik, ha csak negatív élményekről számol be, ha hirtelen megbocsát azoknak, akikre korábban haragudott. Gyakorivá válik, hogy a halállal kezd foglalkozni. Érdekelni kezdi hirtelen egy meghalt rokon, vagy kérdezgeti, hogy ha ő nem lenne, milyen lenne az élet nélküle. A patológiás (nem egyensúlyban levő) családi háttér elterelheti a figyelmet a gyermekben zajló veszélyes állapotról. Szakértőhöz kell fordulni.

 

Mik a lehetséges tünetei és hogyan kezelhető?

Ahhoz, hogy kiderüljön, valóban depresszióról van-e szó, mindenképpen orvoshoz, vagy gyermek-szakpszichológushoz kell fordulni. Sokat segíthet a gyermeket és a családot jól ismerő háziorvos, aki eldöntheti, hova irányítja őt tovább. Szükség lehet gyógyszeres és/ vagy pszichoterápiára is. Utóbbinak több változata is lehetséges, melynek tartalmáról a szakember dönt. A szakvizsgálat fényt deríthet a személyiségvizsgálat segítségével a személyre jellemző depressziós vonásokra, kóros családi, kapcsolati és környezeti problémákra és a depresszióra jellemző kóros gondolkodásmódra, melyek átdolgozása a gyógyulás és a terápia alapja.

loading...