Az Élet kezdete és vége II. - Az élet virága

Van-e tehát az Életnek kezdete és vége? Az élet folytonosságát, az energiák áramlását, és az élő rendszerek összességét tekintve nincs. Azonban az ember szemszögéből vizsgálva a kérdést, bizony számon tartunk születést és halált. Ami az embert illeti, mi is az ember?

Tudom, a kérdések kezdenek túlnőni e cikksorozat hatáskörén, mégis ha egészében nem, a részleteiben való vizsgálódás talán nevezhető majdan érdeminek. Tehát az ember a közfelfogás szerint egymás működését segítő szervek összessége, melyek önmagukban véve életképtelenek. Ahogy az emberi szervezetet szervek alkotják, úgy a szerveket szövetek, sejtek, molekulák, stb. építik fel. Mint előző cikkemben kifejtettem, minden alkotóelem élőnek tekinthető abban az értelemben, hogy anyagcseréje/energiacseréje van, habár az életet ebben a vonatkozásban magának a létezésnek feleltettem meg.

Itt szeretném megjegyezni, hogy az általános felfogás szerinti élet fogalmát nem szeretném elvetni, mert segített megtalálni mostani helyünket a Világegyetemben. Azonban élek a kiegészítés, bővítés lehetőségével, mert az emberi tudat fejlődésével, a lélek nemesedésével az eddig sziklaszilárdnak hitt fogalmak hatásköre is változik. Ugyanakkor élek a tévedés jogával, vagy inkább kötelességével is, mivel porszem mivoltomból kifolyólag a nagy egész egy kis részletére van csupán rálátásom, mint akárki másnak. De erről majd a későbbiekben.

Az ember - ahogy az előbbiekből kitűnik - olyan élő szervezet, melyet alacsonyabb rendű élő szervezetek alkotnak. Így az emberi élet kezdetének és végének megfejtése kicsit közelebb kerülhet hozzánk: az emberi szervrendszer (a test) egy idő után megszűnik szervezet lenni, megszűnik a szervek együttműködése, a molekulák együttműködése, és az atomok együttműködése. Képzeljük el úgy az emberi életet, mint egy a maga nemében csodálatos virágot, mely kifejlődik, bimbódzik, kivirágzik, majd leveleit elhullajtva elsorvad. Az ember esetében arról van szó (ami magában is csodálatra méltó teljesítmény), hogy az ismert világ mélyén szunnyadó atomok arra az elhatározásra jutnak, hogy összeállnak egyfajta szövetségbe. Ez a szövetség tekinthető a már említett virág gyökereinek, az atomok rendezetlen sokasága maga a talaj. Az atomcsoportok aztán bizonyos hatásokból kifolyólag még nagyobb csoportokat alkotnak, teljes összhangban, majd a szisztémát ismételve eljutnak az első sejtekig, melyek már az egyes atom valóját gigászi méretekkel meghaladó szerveződések. Ez a növény, mely még alig bimbócska. Továbbgondolva a folyamatot, két sejt összefog, és közös munkájuk folytán létrejön az, amit embernek nevezünk, egy kisbaba. A bimbó. A kisbaba felcseperedve - a hasonlattal élve - virággá válik, a végét pedig természetesen a sorvadás, a halál jelzi. Ekkor minden szövetség felbomlik: felbomlik a szervek, sejtek, molekulák és atomok szövetsége, csak idő kérdése. És mi marad? Ez egy nagyon fontos kérdés, mi marad?

A kérdés keltette mélabún túllépve a válasz: ami marad az éppen az, amit mi életnek nevezünk, és amit oly elkeseredetten igyekszünk meghatározni. Egyetlen ember élete kitörölhetetlen hatás magában a Létezésben. És ez a hatás (a virág színe, illata), ami az embert leginkább meghatározza.

Az emberi élet az előzőek alapján örök, és örök az egyének egyéni élete is. Viszont mindezekkel együtt: véges is. Ez bizony, még ha most nem is teljesen érthető, igaz. Had tegyem kicsit világosabbá a lényeget: ha az utca porába készítünk egy kört, akkor a kör bizony létezik. Akkor is létezik, ha benne állunk, és akkor is, ha rajta kívül. Sőt, akkor is létezik, ha arrébb megyünk kétszáz métert, és már nem is látjuk. Tehát térben minden dolog lehatárolt. Ugyanez történik az időben is. Ugyanis az időbeli létezés is időben lehatárolt. Az embernek van teste, aminek határai térben jól láthatók, és van élettartama, ami időben korlátozott. Attól, hogy mi emberek kényszerű haladást végzünk az időben „előre”, abból nem következik, hogy az időben hátrahagyott életek ne léteznének ugyanúgy, mint az utca porában hátrahagyott körminta.

Ezek után felvetődik a kérdés, hogy ha az élő a Létben létezőt jelent, az élet pedig a létezők kiváltotta hatást, akkor mégis mi a hét szentség az, ami mindezeket felfogja és értelmezi?

loading...
Ajánló
Kommentek
  1. Én

  1. Zoca
    2015. június 22., hétfő 18:05
    Válasz

    tok jo