Az alkohol történelméről

A szeszes ital fogyasztása, évezredes társadalmi szokás, eredetileg az étkezéshez, ünnepekhez kapcsolódott, de az egyénre gyakorolt hatása miatt egyre nagyobb szerepet kapott az emberek mindennapi életében. A társasági élet színtere már-már a kocsma lett.

Az alkohol (etil-alkohol vagy etanol) előállításának története évezredekkel előbbre nyúlik vissza. Legelőször az ókori egyiptomi civilizációban erjesztettek gabonát, gyümölcsöt és mézet, aztán kb. i. e. 7000-ben

 

létezett egyfajta alkoholtartalmú ital is már az ókori Kínában. Nem sokkal később bizonyítékok szerint Indiában pedig egy ún. „szúra” nevű alkoholos italt fogyasztottak, amelyet rizsből készítettek, lepárlással. A babiloniaknál kezdődött a borkészítés, később Görögországban pedig a mézből és vízből erjesztett méhsör. Ezen idő alatt a Kolumbusz előtti időkben az indián civilizációk is állítottak elő alkoholos italokat, melyeket leginkább szőlőből, almából és kukoricából készítettek. Amerika felfedezését követően felfigyeltek az alkohol gyógyító hatására, a 16. században pedig már orvosi célokra is használták. Aztán amikor a fertőzött vizek miatt a folyadékfogyasztás szinte kizárólagos formája a sör vagy a bor fogyasztása volt, az étkezés kiegészítőjeként jelent meg. Ezzel párhuzamban egyre inkább élvezeti cikként is fogyasztották, a 18. század elejére pedig már az olcsó szeszes italok elárasztották a piacot. Ezen évszázad közepére elérte az alkoholfogyasztás a csúcspontot. A szeszes ital tömeges gyártásáért pedig Anglia volt a felelős. A 19. század új irányzatokat hozott: a mértékletességi mozgalom a mérsékelt alkoholfogyasztást kezdte hirdetni, majd az alkohol teljes betiltását követelték. 1920-ban az USA elfogadott egy törvényt, amely betiltotta a szeszes italok gyártását, eladását, importálását és exportálását. Az illegális alkoholkereskedelem virágzásnak indult, ezért 1933-ban feloldották a szesztilalmat.

Magyarországon a szőlőművelés alapjait már az ókori rómaiak rakták le és az ország középkori gazdaságának egyik fő terméke a bor lett. Az iszákosság mégis a 19. századig nem a szélesebb néprétegek közt volt tapasztalható, hanem az urak, nemesek, katonák körében. A század elején a burgonya hazai elterjedése, a szesztermékek felhalmozódása és a belső piacra kerülése, a kapitalizálódás következtében az ipari és mezőgazdasági munkástömegek létbizonytalansága és nyomora azonban a szesz eladásának fejlődését eredményezte az ő körükben is.

Azóta is mindennapos kelléke életünknek.

Ez a tény azonban jelentős negatív következményekkel járt. Kialakult ugyanis az alkoholizmus. Az „alkoholizmus” kifejezést először 1849-ben használta Magnus Huss orvos, amikor leírta az alkohol szisztematikus káros hatásait. E kifejezés elterjedése kb. 1935-re tehető, az USA jóvoltából. Ezután kezdtek el jelentősebben foglalkozni a jelenséggel. Morton Jelli-nek 1960-as tanulmányát tartják az alkoholizmust betegségnek tekintő elméleti alapjának. Innen pedig megindult a napjainkra már széleskörű ismeretekkel rendelkező szenvedélybetegség utáni kutatás, leírás.

loading...
Ajánló
Kommentek
  1. Én