Mick Dodge - több mint 25 éve az esőerdőben

Mick Dodge 25 éve úgy döntött, hátat fordít a civilizációnak, és hátralévő életét a Hoh esőerdőben éli le. Az eltelt idő alatt városi ésszel felfoghatatlan bensőséges viszony alakult ki Mick és az esőerdő között - itt kell megjegyezni: Mick alvóhelyéül gyakran egy odvas fát választ.

Számára ismeretlen a stressz. Elmondása szerint a civilizációtól való elszakadás élete legjobb döntése volt, habár nem él teljes remeteségben. Csatlakozott a hegyekben élő közösségekhez, elzárkózása ellenére még azt is megengedte, hogy a National Geographic Channel forgasson vele egy sorozatot, "The Legend of Mick Dodge" címmel.

A NG kérdésére, hogy miért döntött az erdőbe költözés mellett, ezt felelte:

"Fájt a lábam. Kalapácsujjaim voltak, talpi fájdalmaim, eldeformálódott lábaim. Annyira fájtak a lábaim, hogy alig tudtam menni, pedig előtte mindig futással és gyaloglással vezettem le a civilizált élet stresszét, így próbáltam értelmet adni a modern világ történéseinek, amelyben éltem. Hoh számomra már ekkor is az otthont jelentette, így hát hazajöttem meggyógyítani a lábam."

"Ahogy ösztönösen a saját utamat jártam, kiléptem a modern világ elszigeteltségéből és a természetben találtam magam. Az eredmények gyorsan jöttek. Nemcsak a lábaim gyógyultak meg, de a hát- és nyakfájdalmaim és a szívpanaszaim nagy része is megszűnt és nagyon hamar újra futottam is, kilépve ebből a folyton ülő, stresszes, elkábított modern világbeli életből. Arra edzettem az elmém, hogy ismerje fel a problémák gyökerét. Egyszerű dolog ösztönösen a magad útját járni, de nem megy egyből."

loading...

Betegségek, mint lelkünk riasztórendszere

Lelkünknek van egy nagyon hatásos fegyvere, amivel eléri, hogy végre önmagadra figyelj: a betegség.

Szinte minden betegség lelki okokra vezethető vissza. A test, a szellem és a lélek szoros egységben, kölcsönhatásban vannak egymással.

Ahogy a test sérülései közvetlen hatással vannak a lélekre, úgy a lélek sérülése, fájdalma is befolyásolja a test állapotát, működését. Tudták ezt már évezredekkel ezelőtt a kínai, indiai, illetve az ókori görög orvoslás művelői is.

Amikor egészségesek vagyunk, testi, lelki és szellemi egységként, „egészként”, harmonikusan működünk. Betegség akkor keletkezik, ha ez az egyensúly valamiért felborul. A tünetek felbukkanását általában megelőzi valamilyen lelki probléma, még akkor is, ha az nem tudatosodik bennünk.

Ami a lelket és a testet megbetegíti

A pszichoszomatikus betegségek (pszicho = lélek, szóma=test) leggyakrabban stresszhelyzetekből, tartós lelki megterhelésből fakadnak. A feszült, munkahelyi hangulat, a basáskodó főnök, az áskálódó munkatársak, a veszekedés a férjjel/feleséggel/anyóssal, a szorongás a számlák miatt, az aggódás a gyerek továbbtanulása miatt könnyen kizökkent a lelki nyugalmunkból.

A félelem, a belső nyugtalanság, az idegeskedés, az izgatottság, a szomorúság, a levertség, a tespedtség, a koncentrálási nehézség, a negatív érzelmek – mint harag, düh, gyűlölet, irigység, bűntudat, szorongás, önbecsülés hiánya – mind-mind kibillentenek az egyensúlyunkból, és gátolják a szervezet energiaáramlását. Elakadások, blokkok alakulnak ki, amelyek működési zavarokat okoznak az egyes szerveknél, majd a fizikai tünetek is megjelennek. Először akut gyulladásos tünetek jelentkeznek, amelyek krónikussá változhatnak.

A lélek fegyvere a betegség

Persze a betegség mindig a legrosszabbkor jön. Pont akkor dőlünk ki, akkor fájdul meg valahol, amikor a legjobban kellene teljesítenünk, helytállnunk a munkában.

A tudatalattink mindig jelez, hogy baj van, hogy már sok ez megterhelés, de sokszor vagy nem tudatosodik bennünk, vagy nem akarjuk meghallani az üzenetet. Nincs hát más választása hát, tünetet produkál.

Ha fáj itt, szúr ott, nyom, nyilall, sajog, zsibbad, azt már észre kell vennünk. Megakasztja napi ritmusunkat, életünk addigi folyását, és arra kényszerít, hogy figyelmet szenteljünk neki, vagyis figyelmet szenteljünk önmagunknak.

Ezeket a kívülről jött akadályoztatásokat zavarónak találjuk, és szeretnénk minél hamarabb megszabadulni tőle. Elkezdünk küzdeni a tünetek ellen, ami átvitt módon a problémával való foglalkozást jelenti.

Ha megbetegszel, az orvosi segítség mellett érdemes elgondolkodnod azon is, hogy vajon milyen lelki kiváltó okai lehetnek a bajnak.

Testem beszél, lelkem figyelj!

A teljesség igénye nélkül az alábbi felsorolásból megtudhatod, hogy az egyes szervnek, testrésznek mi a szimbolikus jelentése, illetve lelki szinten mivel van gondod, ha az adott helyen fáj.

Bőr: kontaktus a világgal, elhatárolódás, gyengédség
Csontok: a normák túlzott betartása, rugalmatlanság
Epe: elfojtott harag, keserűség
Fogak: agresszivitás
Gyomor: érzések, befogadó készség
Haj: hatalom, szabadság
Hát: egyenesség, őszinteség
Hüvely: odaadás
Kéz: cselekvőképesség
Láb: megértés, kitartás
Máj: (ön)értékelés, világnézet
Nyak: szorongás
Pénisz: hatalom
Száj: befogadó készség
Szem: belátás, szembenézés a dolgokkal
Szív: szeretet, érzelmek, adás-elfogadás
Térd: alázat
Tüdő: kommunikáció, szabadság
Vastagbél: önérvényesítés
Vékonybél: feldolgozás, analízis
Vér: vitalitás, életerő

Helyes önismerettel, önmagad és mások elfogadásával, megfelelő feszültségoldó módszerek alkalmazásával, pozitív gondolkodással, a külső-belső harmónia megteremtésével, az önmagadért való felelősségvállalással már hatalmas lépést tettél önmagadért, EGÉSZségedért.

loading...

Hogyan nyaralj?

Nyaralás – egész évben ezt várjuk. Azt a két-három hetet, amikor kiléphetünk a mindennapok taposómalmából, és végre átadhatjuk magunkat a gondtalan pihenésnek.

Ez sokunk számára azt is jelenti, hogy elutazunk valahová, mert így könnyebben függetlenítjük magunkat az otthoni, munkahelyi problémáktól – „otthon hagyjuk” azokat.
Egészségünk megőrzése érdekében testileg, lelkileg, érzelmileg és mentálisan is szükségünk van a kikapcsolódásra, a feltöltődésre, amit mindannyian másképp érhetünk el: van, akit a vég nélküli strandolós-napozós – parton heverészős semmittevés tölt fel, míg másnak ez unalmas, ezért inkább hátizsákos túrára indul a hegyekbe, vagy városnéző körútra indul. Ami az egyiknek pihenés, az a másiknak unalmas vagy teher, ezért nem mindegy, hogy ezt az időt mivel és hogyan töltjük.

 

Az eddigi nyaralások után hazajövet fáradtabb voltál, mint előtte? Úgy érezted, hogy kellene még egy hét ahhoz, hogy a nyaralás fáradalmait kipihend?

Vajon melyik a legpihentetőbb nyaralási forma számodra?

Megtudhatod a következő grafológiai tesztből.

Vegyél elő egy darab papírt és írjál legalább 15-20 sort, majd nézd meg alaposan és azonosítsd be, hogy melyik tippek szólnak neked!

A világtól visszavonulva egyedül

1.jpg

Ha az írásod szellős, a sorok és a szavak távol helyezkednek el egymástól, a betűk kicsik szűkek, inkább állnak vagy balra dőlnek, és nem kapcsolod össze azokat, akkor az a legpihentebb a számodra, ha pár napig egyedül lehetsz.
A legjobban, ha elvonulhatsz a világ zajától egy csendes kis erdei vagy vízparti házikóba, ahol kedvedre elmélkedhetsz, meditálhatsz. Lesz időd helyretenni magadban a gondolatokat, feldolgozni az év eseményeit. Felpakolhatsz párat az ágyad mellett tornyosuló könyvek közül, amit végre most lesz időd elolvasni – akár horgászás közben. Egy kis séta a természetben, gyönyörködés a naplementében, nézni a vizet.

Kultúrakedvelő városnézegető

2.jpg

Ha írásodban a felsőzónás betűk (l, f, h, k stb.) magasra kinyúlnak, a hurkok nagyok, teltek, az ékezetek is magasan vannak, gyakran a következő betűhöz kapcsolódnak, az ovál betűk (a, o, g, d) fent, vagy jobboldalt nyitottak, az íráskép változatos, akkor számodra fontos, hogy a nyaralásnak értelmes célja legyen, és szellemileg feltöltsön. Érdekel más országok kultúrája, szokásai, életmódja, ezért mindenképpen keresd fel a történelmi és kulturális nevezetességeket. Szervezz városnéző sétákat – egy-egy kedves cukrászda felkeresésével – látogass el szabadtéri színházba, kulturális programokra. Az esős napokra gondolva tegyél 2-3 könyvet a bőröndbe, vagy menj múzeumba.

Kényelmes heverészős

3.jpg

 

Ha az írásod jól olvasható, rajzolt, egyenletes, szabályos, lassú vonalvezetéssel készült, a középzóna nagy, az oválok teltek és szélesek, az írás inkább vízszintes kiterjedésű, esetleg az alsó zónás hurkok is teltek, akkor számodra a lustálkodós semmittevés a leginkább pihentető. Vadkempingezés, kalandos túrázások? Felejtsd el! Te szívesebben maradsz egyhelyben, mert szereted a kényelmet. Élvezed a kényeztetést, a pihenés örömeit, azt, ha mások gondoskodnak rólad (nincs főzés, mosogatás). Ha teheted, igényes szállodát válassz teljes ellátással, wellness részleggel és szolgáltatással, amit igyekezz teljes mértékben kihasználni. A kényelmes napirend, a helyi ételspecialitások, egy kis strandolás, napozás, heverészés a parton – ez az igazán csábító és pihentető számodra.

Társasággal, családdal

4.jpg

Ha a betűk többségét összekötöd, az írás jobbra dőlt, a szavak és sorok távolsága kicsi, a betűk (főleg a páros betűk) közel vannak egymáshoz, az m, n betűk girlandosak, esetleg elfonalasodnak, a szavak végvonala is íves, akkor számodra a nyaralás sikere nem azon múlik, hogy hova mész, hanem sokkal inkább azon, hogy kivel, kikkel. Fontos, hogy olyan emberek vegyenek körül, akiket szeretsz: kettesben a pároddal, családi vagy baráti társasággal. Alkalmazkodó vagy, így könnyen meg tudtok egyezni az nyaralás helyét, mikéntjét, programjait illetően. Kirándulás, esti tábortűz, szalonnasütés, kártyaparti, éjszakába nyúló meghitt beszélgetések, jó hangulat – ez az, ami energiával tölt fel.

Buli ezerrel

5.jpg

Ha az írásod, mozgalmas, szabálytalan, ide-oda csapongó vonalvezetéssel készült, a betűk változatos formában jelennek meg, gyakran hurkosak, az alsó és/vagy a középzóna nagy, és kerek, akkor számodra a szórakozás jegyében kell, hogy teljen a nyaralás. Olyan úti célt keress, ahol pezsgő éjszakai élet folyik, szórakozóhelyekkel, társasági eseményekkel, koncertekkel. A cél a kaland, az ismerekedés, kirúgni a hámból, hajnalig tartó buli, déli ébredéssel.

Örökmozgó, aktív

6.jpg

Ha az írásod nehezen olvasható, gyors, lendületes, szabálytalan vonalvezetésű, vagy erős nyomatékú (a lap hátoldalán kidomborodnak a vonalak), nagy alsó hurkokkal, gyakori szögekkel, akkor a fizikai igénybevétellel tudsz a legjobban kikapcsolódni. Nem tudsz egy helyben maradni, folyamatos mozgásban érzed jól magad. Élvezed és büszkeséggel tölt el, ha megküzdhetsz a természet elemeivel, kihívásaival. A hegyi túrákat, helymászást, vadvízi evezést, túlélőtáborokat neked találták ki. Érdemes olyan helyet felkeresned, ahol lehetőséged van a mozgásra, sportolásra.

loading...

Augusztus 1. - Az Anyatej Világnapja

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1992-ben nyilvánította augusztus 1-jét az Anyatej Világnapjává, augusztus első hetét pedig a Szoptatás Világhetévé. Ugyanis világszerte évente egymillió gyermek életét menthetné meg az első órában megkezdett, és az első hat hónapban kizárólagosan tartó szoptatás. Hazánkban a félévesnél idősebbek esetében már 10 babából csak maximum 4 kap anyatejet, és ahogy növekszik a mesterséges táplálás piaca, úgy szorulnak vissza az anyatejes tápláláshoz kapcsolódó tradíciók.

ANYATEJES TÁPLÁLÁS

VILÁGNAPJA ANYATEJ – a láthatatlan fonál

 Image

 

 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1992-ben nyilvánította augusztus 1-jét az Anyatej Világnapjává, augusztus első hetét pedig a Szoptatás Világhetévé. Ugyanis világszerte évente egymillió gyermek életét menthetné meg az első órában megkezdett, és az első hat hónapban kizárólagosan tartó szoptatás. Hazánkban a félévesnél idősebbek esetében már 10 babából csak maximum 4 kap anyatejet, és ahogy növekszik a mesterséges táplálás piaca, úgy szorulnak vissza az anyatejes tápláláshoz kapcsolódó tradíciók.

Pedig a szoptatás a világ legtermészetesebb dolgai közé tartozik, már az anyamell felépítése és működése pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Az anyatej összetétele is aszerint változik, hogy az adott időben a gyermeknek mire van szüksége. Kutatások bizonyítják, hogy a csecsemők számára a legmegfelelőbb táplálási mód a születést követő egy órán belül megkezdett szoptatás, amelyet kizárólagosan kell folytatni a baba féléves koráig, sőt azután is. Az anyatejben olyan, semmivel sem pótolható anyagok találhatók, amelyek védettséget nyújtanak a fertőzésekkel szemben, erősítik az immunrendszert, csökkentik a bölcsőhalál és a II. típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát, különösen akkor, ha a babákat kizárólag anyatejjel táplálják. Emellett a szoptatás az anyának is jót tesz, mert csökkenti a mellrák vagy a csontritkulás kialakulásának kockázatát, illetve javítja énképét, így a szoptató anyák között kevésbé lép fel a szülés utáni depresszió.

A szoptatás, a legbensőségesebb kapcsolatot alakítja ki anya és gyermeke között, a méhen belüli élet után, itt teljesedhet ki anya és gyermeke között az életre szoló kötődés, a láthatatlan fonál, mely egy egész életen át megbonthatatlanul összeköti ezt a két embert.

A napjainkban kisgyermeket nevelő édesanyák szülei még abban a korban hozták világra gyermeküket, amikor a csecsemők ellátását, így a táplálást is szigorú szabályok írták elő. A gyermeket születése után az újszülött osztályon helyezték el, onnan a nővérek meghatározott időben vitték őket édesanyjukhoz. A szoptatás meghatározott időközönként történt, ha egyáltalán sikerült az éppen alvó, vagy a cukros vízzel jóllakott újszülöttet megszoptatni. A ritka találkozások miatt a tejtermelés sem indulhatott be megfelelően, így a gyermekek gyakran szorultak kiegészítő táplálásra. Nem csak a szoptatások gyakorisága, de egy-egy alkalom hossza is megszabott ajánlások alapján történt, így megjelent a jól és rosszul szopó csecsemő fogalma. Az anyatej fontosságát már akkoriban is felismerték, azonban a szigorú szabályok mellett sok édesanya mégsem tudta szoptatni gyermekét.

A XX. század végén a gyermekpszichológia és gyermeknevelés terén egyre inkább előtérbe kerülnek a gyermek igényei, felismerik a korai kötődés fontosságát. A szoptatás jelentősége is felértékelődik, a kötődés, az anya-gyermek kapcsolat forrásaként is tekintik. Az Egészségügyi Világszervezet és az UNICEF 1989-ben kiadott kiadványban hívja fel a figyelmet az egészségügyben dolgozók szerepére az anyatejes táplálásra törekvő édesanyák támogatásában. A szoptatásra vonatkozó, jelenleg is érvényes módszertani ajánlást a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium hagyta jóvá 2001-ben.

Az anyatej összetétele és mennyisége alkalmazkodik a baba igényeihez. Nincs „gyenge", „híg" vagy „túl erős" anyatej. A szoptatás elején hígabb, tejcukorban gazdagabb, második felében zsírdúsabb tejhez jut a csecsemő, így fél éves koráig más folyadékra, vagy táplálék kiegészítésre nincs szüksége. Az anyatej összetétele a gyermek igényeihez alkalmazkodva folyamatosan változik, a gyermek fél éves kora körül, a mászás, a „mindent megkóstolás" időszakában megnő az immunfehérjék koncentrációja, és egészen a szoptatás végéig igen magas marad.

A szigorú szoptatási rend helyett ma már a baba igénye szerinti szoptatás javasolt. Így biztosítható a kicsi folyadék- és táplálékigényének fedezése. Az anyatej termelését a gyermek étvágya szabályozza. Igény szerinti szoptatás mellett működik a kereslet-kínálat elve, vagyis ha kevés az anyatej mennyisége, még több szoptatással tudjuk serkenteni a termelődését, míg egy idő után pontosan annyi anyatej termelődik, amennyire a babánknak szüksége van.

Az anyatejben a baba számára szükséges összes tápanyag megtalálható. Ha úgy érezzük a kicsi szomjas, éhes, szoptassuk gyakrabban. Ne vegyük el az értékes anyatej helyét más folyadékokkal! Mivel az anyatej könnyen emészthető a kicsi számára, a kizárólag anyatejjel táplált babák hamarabb megéhezhetnek, mint a tápszerrel táplált kicsik. Kivétel ez alól a nyári időszak, vagy betegség. Nagy melegben, vagy láz esetén ugyanis szükség lehet kiegészítő folyadékpótlásra is.

A szoptatott gyermekek között ritkábban fordul elő felső légúti hurutos betegség és a hasmenés. Az allergia-megelőzésben is fontos szerepet játszik az anyatej: jelentősen csökkenti a csecsemőkori ekcéma, a tápszerek kiváltotta tejallergia gyakoriságát és a csecsemő-kisdedkori asztmás jellegű nehézlégzés jelentkezését. Kutatások igazolják, hogy az anyatejjel táplált csecsemők körében felnőtt korban is kisebb a túlsúly, a szív-és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség kockázata.

Több éven át tartó kutatás eredménye alapján azok a gyerekek, akiket hosszabb ideig szoptat az édesanyjuk, és nem kapnak tápszert az anyatej mellé, jobb eredményeket értek el az intelligencia-teszteken.

A korai és gyakori szoptatás az édesanya számára is előnyös: fokozza a méhösszehúzódásokat, így segítve a méh eredeti állapotának mielőbbi elérését. A szoptatás védelmet nyújt az emlő-, és petefészek daganat ellen. Megfelelő étrend mellett a szoptatás segíthet a várandósság alatt felszedett plusz kilók leadásában is.

A kórházak többségében ma már elterjedt gyakorlat, hogy szülés után az újszülöttet az édesanya mellére helyezik. A kutatások szerint, akik szülés után közvetlenül, és azután is gyakran mellre tették újszülöttjüket, kevesebb problémájuk volt a szoptatással, és tovább is szoptattak.

A szoptatás tehát nem csak a baba, de a mama egészségét is védi. Az anyatejes táplálás során számtalan buktatóval találkozhatunk, a sok kéretlen tanács hallatán pedig elbizonytalanodhatunk. Ha kétségeink merülnek fel, ne adjuk fel, kérjük szoptatást támogató szakorvos, tanácsadó segítségét!

loading...

Lángpallos - a Főnix születése

A tűz, a fény, a hő. Születés vagy pusztulás? Miért volt oly nagy szerepe a tűznek az ősi kultúrákban? Mi volt az a lelki gyakorlat, vagy rítus, ami ilyen magasra emelte az elemeket, azok közül is a tüzet?

Kezdjük talán azzal, hogy ahogy a tűz, a víz, a levegő és a föld, a spirituális életben az égés is egyfajta hasonlat, melyen keresztül mélyebb tapasztalatokat szerezhetünk a "spiritualitás" gyakorlatáról. És ha nemcsak érteni, hanem át is akarjuk élni a hasonlat lényegét (és a gyakorlatét), ahhoz ebben az esetben elengedhetetlen egy kis "előtanulmány". Nem kell megijedni, szűkös kereteink miatt igyekszem érthetően és tömören összefoglalni a lényeget, bár e téma könyvtárnyi irodalommal rendelkezik.

Ha lángpallosról esik szó, a köztudatban valamiféle igazságos pusztítás képe lebeg, ha pedig a Főnixről, akkor az újjászületésé. [...] Komoly téma ez, ám kénytelen vagyok mélyebb magyarázat nélkül információkat közölni (a cikk terjedelmére való tekintettel) feltételezve azt, hogy az érdeklődők egyrészt utána olvasnak, másrészt a mindennapok gyakorlatán keresztül igazolják (vagy pontosítják) a leírtakat. (Természetesen e cikk - az eddigiekhez hasonlóan - tartalmaz különféle hivatkozásokat, melyek a téma kiegészítését tartják szem előtt.) Bár megjegyzem, akármilyen könyvben olvasott akármilyen magyarázat a témával (tűz, lélek, lét, létezés, örökkévalóság) kapcsolatban csupán útjelzőként szolgálhat, így érdemes nem leragadni a magyarázatok útvesztőjében, hanem szemünket a gyakorlati megtapasztalás felé fordítani.

Először is: mi emberek ebben a földi életben úgy gondoljuk, hogy ez az anyagi valóság a kiindulópont, a kezdet. Ebből az anyagi valóságból nő ki lelkünk és szellemünk, és ezt az anyagi valóságot tekintjük önvalónknak. Hiába vagyunk spirituálisan nyitottak, nagy többségünk mondott hitével ellentétben még mindig az előbb felvázolt tévképzetben él. Hiába fogadunk el egy Teremtő erőt, hiába gondolkodunk szellemről vagy lélekről, ha nincs meg az a gyakorlati tapasztalat, mely valósággá teszi ezt számunkra. A gyakorlat neve: Hit. Előző cikkeim egyikében már szót ejtettem róla. Most legyen elég annyi, hogy a hit (mint a legtöbb fogalom, ez is megszenvedte a korok viharait) a legbenső közvetlen kapcsolatunk azzal a Léttel, mely Létnek e földi élet egyszerű tükörképe csupán. Nevezik hitnek, nevezik éberségnek, nevezik szeretetnek. Nem a szavak a fontosak, nem a betűk egymásutánisága, hanem a mögöttük meghúzódó tapasztalat és tartalom.

Minden Egy. Minden emberi és nem emberi létező egy kicsiny része a kezdeti Egésznek, melyet nevezhetünk Teremtőnek is. Lényünk valós magva elválaszthatatlan a Teremtőtől. Anyagi világunk, részekre tagolt gondolataink és érzelmeink azok, melyek elhatárolják önmagától e Teremtőt. Az emberi élet értelme - mondhatni célja - az újbóli Egység megtalálása. A harmónián, és nem a centralizáltságon alapuló Egység megtalálása. Nem arról van szó, hogy egyetlen zászló alatt kell egyesítenünk az embereket, hanem arról, hogy a meglévő zászlók harmóniában - szerves Egységet alkotva - éljenek egymás mellett.

Ennek a Harmóniának, ennek az Egységnek a megpillantása és éberen szem előtt tartása a Hit. A Szeretet. Erre vágyunk mind. Erre vágyik a gyilkos és erre a megváltó. Azonban míg a gyilkos egészen kis hitet és szeretetet birtokol (szeretetet afelé, amiért tettét megcselekedte), addig a megváltó felfoghatatlanul hatalmasat - nincs olyan leírható, vagy megfogalmazható létező, amit a megváltó ne szeretne. (Természetesen a megváltó és a gyilkos megnevezések ebben a szövegkörnyezetben csupán allegóriák.)

Az elemekhez visszatérve: figyeljük meg, hogy minden elem "szétválaszt". A földben alulra kerülnek a durvább, felülre a finomabb részek, ahogy a vízben és a levegőben is. A tűz azért más, mert általa szétválasztódik az anyagi (vagyis a halandó) és a metafizikai (vagyis a halhatatlan) rész. Az égés ezt szimbolizálja - egész szemléletesen tárja szemünk elé - anyagi valóságunkban: az égés során fény és hő (energia) keletkezik, és salakanyag marad vissza. Ebből a meglátásból ered számos történeti temetkezési szokás, melyek során az elhunytat elégetik: halhatatlan része felszáll az egekig, halandó része pedig elsüllyed. Hogy ez valóban így van-e, az természetesen kérdéses, de hajlok afelé, hogy az utóbbi szokás egy egészen másfajta tapasztalatból táplálkozott (táplálkozik).

Számos vallás, hagyomány, leírás vonatkozik arra, hogy jelen földi (anyagi) világunk volt a Teremtésnek nevezett folyamat csúcspontja. Ezt nem úgy kell érteni, hogy ez a világ a teremtés "ékköve", hanem úgy, hogy ez lett megteremtve utoljára, és itt szakadt meg a Teremtés folyamata. Tudnunk kell, hogy a világok sokasága egyfajta másolási, vagy tükrözési folyamat során jött létre. E folyamat fő jellegzetessége, hogy minden későbbi világ az előtte lévőnek csupán másolata, vagy tükörképe, azaz minden világ az előzőt igyekszik "majmolni" - így minden élet az életek ideáját, a Létet igyekszik megteremteni saját magán belül. A Létet, melyben minden örökkévaló volt, melyben nem volt szenvedés, és sorolhatnánk. Ergo saját anyagi világunk a Lét (avagy a teremtő) torz tükörképe csupán. Azért torz, mert homályos számunkra, hogy mit is kellene visszatükröznünk. Homályos az eredet, így amit a tükörben látunk: zavaros, már-már súrolja a legmélyebb őrület határát.

Amennyiben az anyagi világ az előtte lévőktől függ - hisz ezek kötik össze a Léttel - evidens, hogy az előtte lévő világok erőteljes befolyást gyakorolnak rá. Esetünkben ez éppannyira áldás, mint amennyire átok. [...] Az anyagi világ előtt a gondolatok és az érzelmek világa terül el. [...] Amennyiben képesek vagyunk gondolataink és érzelmeink éber irányítására, úgy az testi egészség nem cél, melyet kínkeserves munkával tudunk csak elérni, hanem egyszerű állapot. Az anyagi test ugyanúgy majmolja az érzelmi testet, ahogy az anyagi világ az érzelmek világát. (Itt kell megjegyeznem, hogy az érzelmek világáról következtetéseket levonni anyagi felfogással olyan, mintha egy mondatnyi leírásból akarnánk képet alkotni a Föld domborzatáról.)

Figyeljük meg, hogy először a gondolatok és az érzelmek "megkövesedése" következik be az emberi élet során, és nagyrész csak utána következnek a különböző testi gondok, melyek csakúgy "megkövesedésnek" írhatóak le, vagyis olyan állapotnak, mely megpróbál változatlan maradni egy állandóan változó világban. A változás elkerülhetetlen és szükségszerű, a teremtett élet e változáson keresztül tud csak megnyilvánulni, így nem változni annyi, mint késleltetni a születés bekövetkeztét. Az emberi ésszel mért változatlanságot nem tűri az élet, hisz az nem más, mint puszta önzőség.

A tűz és az égés pedig nem más, mint a változás szimbóluma - és megtestesítője. Az égés során az élethez szükséges energia keletkezik, a salakanyagból pedig, ami visszamarad, új élet sarjad. Ugyanez játszódik le a testben - vagyis a test ugyanezen lelki folyamatot tükrözi vissza. Ahogy az anyagi világban léteznek formák, melyek táplálékul szolgálnak, úgy a lélek világában is léteznek formák, ezeket nevezzük érzelmeknek és vágyaknak. Az ember lelkét célzó gyógyászat már régen felismerte, hogy rengeteg fizikai elváltozást lelki trauma idéz elő - ez sem új keletű dolog. [...] Egy-egy érzelem - mely éppúgy lehet félelem és vágyódás - alapjaiban meg tudja határozni az ember életét. Egészségessé tudja tenni, és meg is tudja betegíteni. Minden dolgok szeretete állandó változásra sarkall, az elzárkózás pedig ugyanazt a hatást váltja ki, mint a függőség... az egyik egyetlen dologtól határolódik el, a másik a kiválasztott egyen kívül mindentől.

Meditációban az ember néhány pillanatra feladja az egóját, az egész eltűnik, nem számít, nincs, nem valós. Ez az üresség az a pont, melyben az elme elkezd kutakodni, és félelemmel vegyes zavarral tekint szét: nem érti hova tűnt minden. Azonban ebben az "űrben" korántsem arról van szó, hogy minden eltűnt, hanem arról, hogy az ismert dolgok tűntek el. Ebben az ürességnek vélt csendben kell ébernek maradnunk, nem keresnünk (mert keresés közben mindig egy ismert dolog lebeg szemünk előtt), egyszerűen csak figyelnünk - és a Lét kitárulkozik előttünk.

A címben szereplő lángpallos az a tudati eszköz, mellyel saját kezünkbe vehetjük sorsunkat. Érzelmeink, lelkületeink, felfogásunk megkövültségének mértékétől függően kíván állandó, vagy időszakos munkát. Az újjászülető főnix pedig az az entitás, melyről példát vehetünk. [...] Az előbbiekben felvázoltam, hogy a test tulajdonképpen érzelmeink és gondolataink állapotának tükörképe. [...] Kortól függetlenül mindenki egészséges akar lenni, ez az egészség azonban szöges ellentétben áll a manapság vágyott sziklaszilárd és változatlan egészséggel. Az egészség nem lehet csupán testi, nem lehet csupán lelki, sem szellemi - az egészség az a fajta változékony energiaáramlás, amit megpillantottak "látóink", táltosaink, sámánjaink, és megpillantottak kvantumfizikusaink. Az egészség az a mindent magába foglaló rendszer, melynek minden egyes apró része harmóniában van az összes többivel. És mint fentebb írtam, az emberi élet értelme e harmónia megteremtése.

A gyógyuláshoz először is ébernek kell lennünk - azaz fel kell ismernünk, hogy nem csak testi, de metafizikai szinten is jelentkezik a "megkövesedés". Esetleg rájöhetünk, hogy egy-egy torokfájás előtt bizony összevesztünk valakivel, vagy gerincproblémáink hátterében családi kapcsolataink állnak, és a többi. A második lépés az, hogy valóban rátaláljunk, melyek azok az érzelmeink, amik leginkább hátráltatnak bennünket. Mik azok az érzések vagy gondolatok, amik annyira berögzültek, hogy már észre sem vesszük őket. Ezekkel általában az a gond, hogy önmagunkat velük azonosítjuk. És önmagától az ember nem szívesen válik meg.

A harmadik lépés a tűzzel való "meditációs" gyakorlat. Megkövült vágyainkat egyszerűen el kell égetnünk. Üljünk le és teremtsünk csendet, nyugalmat magunk körül. Érdemes reggel és este elvégezni a gyakorlatot. A meditációs csendben idézzük magunk elé azt az érzelmet, melyet fel akarunk számolni - nemcsak látnunk kell a hatást, amit életünkben előidézett, de intenzíven éreznünk is kell az érzelmet, a vágyat vagy félelmet. A meglévő érzelmi töltet elégetésekor több dologra kell figyelnünk. Magára az égésre, a létrejövő fényre és a visszamaradó hamura (salakanyagra). Csakúgy mint az érzelmet, a fényt is éreznünk kell - és itt lép be a gyakorlatba az információhalmaz, amit a cikk elejétől kezdve ismertettem: a létrejövő fényt éreznünk kell mint szeretetet, mint intenzív Hitet. Éreznünk kell, hogy mindent áthat, és ebből az érzésből kell töltekeznünk az "égetés" során. A felszabaduló fény és energia eddig is ott volt, viszont felesleges és káros vágyakba zárva, innentől kezdve viszont azokat a részeinket élteti, melyeket az adott pillanatban fontosnak találunk - az újjászületés megkezdődött. A hátramaradó hamut viszont el kell engednünk. Jó szívvel, harag nélkül, annak a tudatában, hogy belőle új dolgok születnek majd. [...]

Tudnunk kell, hogy e gyakorlat nem várt hatásokat is eredményezhet életünkben. Így leginkább az ébredést keresőknek ajánlom. Sosem tudhatjuk mit hoz a holnap, így egy adott cél (testi egészség) érdekében belefogni annyi, mint a változáson keresztül megpróbálni elérni a változatlanságot - ez az út bukással végződik. Viszont aki kapcsolatot teremt a Léttel, és életébe harmóniát szándékozik vinni - mely egybecseng a lét természetével -, annak hasznosak lehetnek a fentebb leírtak. [...] Alapjaiban e gyakorlat egyfajta lelki emésztés. Lelki tápanyagaink feldolgozását, energiává alakítását és feldolgozását, a maradék elszállítását szolgálja. Azonban hogy saját magunk meg tudjuk állapítani mi az, ami táplálék és mi az, ami nem, ahhoz olyan ismeret és lelkület szükséges, ami túlmutat a mai anyagközpontúságon. [...] Az érzelmeket, melyeket el akarunk emészteni a  tűzzel, először magunkévá kell tennünk. Át kell élnünk minden rezdülésüket, legyen az szenvedés vagy gyönyör. Csak ezek után - hogy fel ne halmozódjanak - használhatjuk fel az emésztés által kibontakozó energiákat.

Ez az emésztési folyamat kezdetben nem saját önös énünk táplálását szolgálta - akár testi, akár lelki emésztésről, égetésről, tűzről volt szó -, hanem az anyagbeli/formabeli/illúzióbeli fény (az alkimisták aranya) elválasztását a salaktól. Így az emésztés, az égetés az isteni eszencia elválasztását szolgálta az alacsonyabb matériától - mely egy fejlődési folyamatnak fogható fel, és célja nem az Én, az Ego építése, hanem az Élet nemesítése volt

loading...