Kétdimenziós érzékelés - többdimenziós valóság

Saját emberi valóságunk - szokták mondani - amit érzékelünk is, 3+1 dimenziós. Ez az állítás elég gyenge lábakon áll, tekintetbe véve, hogy az emberi érzékelés csak a második dimenzióra terjed ki teljes egészében, a harmadikról tudomása van, a negyediket éppenhogy súrolja...

Mi történik akkor, ha valaki kilép a tömegből, majd elkezdi magyarázni, hogy az emberi faj nagyon sokat gondol magáról, amennyiben azt hiszi, hogy a harmadik dimenzióra is teljes egészében kiterjed az észlelése? Fújjulás és hurrogás, de álljunk meg egy pillanatra! Ha érdemesnek találjuk, gondoljuk csak végig a kérdést.

Először is kérdéses: a mindennapokban ugyan kinek válik hasznára arról tűnődni, hogy az emberi érzékszervek hány dimenziót fednek le? Nem mindenki tudja - bár egyre többen -, hogy napjainkban nagyon elterjedtek lettek a magasabb dimenzióból érkező lényekkel való kommunikáció, a spiritizmus, illetve az önfejlesztés különböző módozatai. Mint előző cikkeimben, itt is csak azt tudom mondani, hogy a valóság túlságosan összetett és sokrétű "valami" ahhoz, hogy akármire csak úgy legyintsünk. E sokrétű valóság megértéséhez pedig kikerülhetetlen a dimenziók kérdésköre. E témában pedig alapvető kérdés, hogy valójában mennyi dimenziót érzékelünk, és hol állunk jelen pillanatban?

Szokták mondani, hogy jelenleg a harmadik dimenzióban tartózkodunk... vagy hogy jelenleg a negyedikben, és a továbblépéshez fel kell emelkednünk az ötödik dimenzióba... és hasonlók. E kijelentéseket nem azért tartom nevetségesnek, mert abszurd, illogikus, vagy nemlétező területekre vezetnek minket, hanem azért, mert nincs egyezményes (és reális) megfogalmazása annak, hogy az ember valójában milyen szinten áll.

Egyáltalán egy többdimenziós Világmindenségben hogy döntjük el valamiről, hogy hanyadik dimenzióban létezik? A dimenziók ugyanis kapcsolatban vannak egymással - vessünk csak egy pillantást a síkra és a térre. Most képzeljük el egyiket a másik nélkül. Lehetetlen, ugyanis a térbeli testeket síkbeli testek határolják, ahogy a negyedik dimenzióbeli testeket is térbeli testek határolják. Így ami az egyik dimenzióban létezik, az a másikban is, és fordítva.

A fentiek alapján akárhányadik dimenzióbeli létezőkről is beszélünk, minden esetben lesznek magasabb és alacsonyabb-rendű vetületeik. Ahogy az asztalunknak az asztal felső síkja példának okáért. Így egyáltalán nem mondhatjuk valamiről, hogy ez a második dimenzióban létezik, egy másik valami pedig a harmadikban... annyit viszont állíthatunk, hogy egy létező ebben a dimenzióban tudatos, a másik létező pedig abban.

Had tegyem egy kicsit világosabbá az eddig leírtakat. Az emberről, mint egy bizonyos dimenziószámú dimenzióban létező dologról beszélni felesleges, mert mint minden létezőnek az embernek (legalábbis amit mi embernek nevezünk) is vannak alacsonyabb és magasabb rendű vetületei, azaz olyan részei vagy "szervei", melyek alacsonyabb, illetve magasabb dimenziókban léteznek.

Viszont feltenni a kérdést, hogy az ember melyik dimenzióban tudatos, már cseppet sem felesleges. Itt persze meg kell fogalmaznunk nagy vonalakban, hogy mit is jelent tudatosnak lenni. Tudatosnak lenni annyi, mint érzékelni, és az érzékelt dolgokkal "bánni". Ezek alapján most időszerű feltennünk a kérdést: az ember melyik dimenziót érzékeli? Vagy hanyadik dimenziót érzékeli? Csípőből vágnánk rá, hogy minimum hármat, de ez így nem teljesen igaz.

Nézzük csak meg az érzékszerveinket, azok közül is a talán legfontosabbat: a látást. Egyszerűen csak "nézzünk ki a fejünkből", és gondoljunk bele, mit látunk. Térbeli testeket érzékelünk, vagy netán síkbeli képet? Tegyük fel a kérdést: ha térbeli testeket látunk, akkor e testeknek hány százalékát érzékeljük az adott pillanatban - illetve ha síkbeli képet látunk, annak a képnek hány százalékát érzékeljük az adott pillanatban?

A pillanatnyi síkot teljes egészében érzékeljük. Érzékeljük a fényeket, a színeket, az árnyalatokat. A testekből csupán felületüket érzékeljük, amik ugyebár síkbeli létezők. Had jegyezzem meg itt, hogy a görbült sík is csupán sík. Sík az ember bőrfelülete, sík a víz felszíne, stb. Minden térbeli létezőnek csupán a felszínét érzékeljük egészében. A harmadik dimenzióra csupán következtetünk, vagy úgymond oda képzeljük magunk elé. Nagyon jó példa erre az az élethű festmény, melyről eleinte azt hisszük, hogy egy ablak. A harmadik dimenzióra tulajdonképpen a mozgás (a fej és a szemek helyzetének változása), tehát az a folyamatosság vezet rá bennünket, amit mi már időnek nevezünk. És akkor a negyedik dimenzió érzékeléséről ne is beszéljünk.

A harmadik dimenzió érzékelését az jelentené - a síkérzékelésünk alapján -, ha a tér és a benne helyet foglaló tárgyak minden egyes apró részletét "érzékelnénk" attól függetlenül, hogy az a kis apró rész a tárgy felszínén van-e, vagy mélyen benne. Nem lenne szükségünk röntgenre sem...

Így a felemelkedést és a tudat és érzékelés tágítását megcélzó személyek - köztük a meditációval komolyabban foglalkozók - figyelmét szeretném felhívni, hogy nem a megfelelő lépcsőfokról akarnak elrugaszkodni. A tudatosság útján haladóknak sokszor szükséges visszalépni egy-két lépést, különben hamar a szakadék mélyén találhatják magukat.

loading...

Ankh - az Ember, mint a szimbolika gerince

Mint tudjuk, a szimbólumok olyan képi jelképek, melyek megértéséhez - visszafejtéséhez - speciális ismeret szükséges. Ez a speciális ismeret természetesen nem kell, hogy bonyolult legyen, nem kell, hogy összetett legyen, feladata annyi, hogy szűrőként használható legyen a már említett visszafejtésben. Az egyiptomi Ankh szimbólumot vizsgálva rájöhetünk, hogy az Ankh szűrője nem más, mint az Ember.

Az Ankhot az "élet kulcsának", "az öröklét jelképének" nevezik. Felvetődik a kérdés, hogy miért? Mi az a speciális ismeret, mely tudatában az Ankh vonalak halmazából az élet kulcsává válik? Persze a vizsgálódáskor nem szabad elfelejtenünk, hogy a szimbólumok - főleg az ősi szimbólumok - nagy része rétegelt jelentéssel bír, azaz több különböző "szűrőn" keresztül szemlélve, szűrőnként más jelentést mutat magából.

Tudnunk kell, hogy az ősi Egyiptom gazdagsága nem merült ki a gyönyörűbbnél gyönyörűbb templomokban és a hatalmas piramisokban. A világról alkotott képük és ismereteik képessé tették őket arra, hogy megtalálják helyüket a Világmindenségben, és nem utolsósorban, hogy egy több ezer évig fennálló civilizációt fenntartsanak és működtessenek. Évezredek tudását, és Egyiptom máig rejtett titkait szemlélve felvetődhet bennünk az elképzelés: világképük teljesebb volt, mint a ma ismert legtöbb világkép.

Egyiptomban ismerték a test működését, az anyagi világ számtalan aspektusát, ugyanakkor foglalkoztak a halálon túli élettel, az életciklusok körforgásával (az ember és a Világmindenség szintén is), és számos olyan témával, melyekre manapság legyintenénk. És napjainkban - ha megfigyeljük - egy társadalom és világkép nem éri el a majd tízezer éves életkort.

Az egyiptomi tudás alapja a régmúlt időkben az Ember volt, nemcsak anyagi, de nem anyagi szinteken is. Azt vették alapul, amit ismertek, és annak ismeretlen oldalainak feltárásával kezdték munkájukat - és ha belegondolunk, ez a hozzáállás példaértékű. Az embert egyszerre fogták fel oszthatatlan egészként és temérdek alkotórész összességeként. Tudatában voltak a csakrarendszernek, és a különböző csakrákon átáramló energiáknak. És ez a csakrarendszer, valamint a benne keringő életenergia az alapja az Ankh szimbólumának.

Az Ankh szimbóluma lent kezdődik, valahol a gyökércsakra alatt - azaz az ismert valóságnál - majd felfelé halad egészen a szívcsakráig, mely az ember csakrarendszerének középpontja. A szívcsakra középpont lévén ideális esetben harmóniában köti össze az ismert valóságot és az ismeretlent, azaz kapcsolatot tart a létezés különböző szintjei között, vertikálisan is és horizontálisan is. Az Ankh vízszintes vonala ezt a horizontális ember-ember kapcsolatot mutatja be. A szívcsakra feletti ovális, vagy kör egy utat jár be az ismert világ széléig, belemar az ismeretlenbe, majd visszatér a középpontba - ahol tudása (a folyamat és a kör befejeztével) szétárad.

Így lesz az ember kulcs egy szimbólum megfejtéséhez, és így válik vonalak összessége valami magasabb rendű tudás hordozójává. Az élet kulcsa és az öröklét jelképe, mivel a létezés a mozgásra épül nemcsak anyagi, de egyéb szinteken is. A megismerés vágya pedig, mint tudjuk, a fiatalság egyik ismerteteőjegye.

loading...

A hedonizmus és az okkult világ

Rejtélyes és örömteli. Ha a mai nap is élő hedonista filozófiából élhető, vállalható, az élet minden területére kiterjedő rendszert akarunk alkotni, le kell szállnunk az okkultizmus gyökeréig, majd vissza. A keresés az a folyamat, mely meghatározó minden ember életében, és mely nagyrészt - akár bevalljuk, akár nem - az örömökre koncentrál. Az ember életét meghatározó keresés viszont belülről indul, és belülre is érkezik meg.

Először is érdemes tisztázni, hogy mit is értek jelen cikkben okkultizmus alatt. Mint tudjuk, az okkult szó jelentése rejtett, titkos, azaz nem észlelhető. Maga az okkultista filozófia pedig nem más, mint az élet rejtelmeinek feltárása és megismerése, illetve a megismert információkkal való bánásmód.

A jelenlegi modern tudomány sem tesz mást, mint feltárja az élet rejtelmeit anyagi szinteken, és él (sokszor visszaél) velük. Az eredeti okkultizmus annyiban tért el ettől, hogy nem csupán az anyag szintjeit kutatta, hanem az emberi lélek és szellem összefüggéseit is. Ekkoriban a világ rejtett oldala nem emberi tényező volt, tehát nem olyan információkról szólt a diskurzus, melyeket okosabb, bölcsebb emberek rejtettek el mások elől. Az okkult kifejezésből nem a titkolózáson volt a hangsúly, hanem az ismeretlen feltárásán. Később persze az ezotéria saját belső köreibe zárta az összegyűjtött információk jelentős részét, és nem is engedett hozzáférést, csupán saját páholya tagjainak. Ez a felfogás - az elzárás és (vissza) élés - jelenleg is közkedvelt.

Másodszor tisztázzuk, mit értek jelen cikkben hedonizmus alatt. Az eredeti hedonista iskolák - a kezdetek kezdetén - az öröm és gyönyör keresésére tették a hangsúlyt. Pont. Hangsúlyozzuk ki a „keresés” szót, majd nézzük meg mit értenek a későbbi iskolák és korok hedonizmus alatt. A jelenlegi hedonista irányzatok jelentős része nem keresi az örömöt és a gyönyört, hanem halmozza azt.

Tételezzük fel, hogy egy 21. századi hedonista - teszem azt - a finom ételek megszállottja. Az ízeké, az állagé, az illatoké. Mihez kezd? Természetesen megszerzi, megveszi, vagy előállítja magának a finomabbnál finomabb ételeket és italokat, és talán még ilyen témájú végzettséget is szerez. Azonban figyeljük meg, hogy az ízvilág koronként, földrészeként, éghajlatonként változik, illetve a „finom” fogalma nem abszolút és eredendő, hanem kifejezetten egyéni fogalom. Figyeljük meg, hogy aki azért hajt és gürcöl, hogy a számára (saját fogalmai szerinti) örömöt jelentő dolgokat elérje, illetve megszerezze, az egyáltalán nem keres - egyszerűen csak halmoz.

A keresés egy folyamat, melyben szerepet játszik az ismert és az ismeretlen. Keresés közben elhagyjuk saját ismert partjainkat és nekivágunk az ismeretlennek. Nem azért, hogy saját földrészünk képére formáljuk azt, hanem az ismeretlen megismerésének öröme miatt.

Ebben a formában az örömök keresése olyan folyamat, melyben az aktuális hedonista nem egy konkrét örömforrásért küzd, hanem igyekszik mindenben - ami az életben szembe jön - megtalálni az örömöt. A szépet, a jót és az igazat. Ha egy olyan valamiért küzdünk, amit saját személyiségünk örömforrásként határoz meg, az nem keresés, mivel a keresés végén ott található a megtalálás, a rátalálás eufórikus pillanata, azonban ez egyszerűen nincs jelen, ha pontosan tudjuk, hogy mi van az út végén.

Mindezek mellett érdemes észben tartani, hogy az öröm viszonylagos fogalom, azaz nem abszolút és nem eredendő. Az, hogy mit élünk meg örömként, az csakis rajtunk múlik. Egy teljesen ugyanolyan szituációt sem él meg ugyanúgy két ember. Egyszerűen mások a szűrőik, amelyen keresztül a világot, és a világban jelen lévő örömöt szemlélik. Minden egyes szituáció örömforrásként szolgálhat az életben, minden pillanat, viszont ahhoz, hogy az aktuális örömre rátaláljunk - keresnünk kell.

loading...