Önszeretet - az elfogadás útja

A szeretetről és annak mibenlétéről elmélkedve mi, egyszerű halandók is rájöhetünk egynémely olyan összefüggésre, amiket legutóbb leírva láthattunk vallásos könyvekben. A legtöbb vallás és filozófiai irányzat háttérbe rekeszti az önmagunk iránt érzett szeretetet, és helyébe az aktuális istenség szeretetét helyezi. A kérdés: miért? Mi az az ok, amiért az egyik fajta szeretet jobb, mint a másik. A kérdés egyszerűen megválaszolható.

Először is azt kell hogy mondjam, a jelenlegi (nyugati) világ hibás képet alkot a szeretetről, és annak lényegéről, egyszerűen azért, mert a szeretet fogalmát egy kalap alá veszi a vágyak/vágyakozás fogalmával. Lényegüket tekintve azonban a kettő korántsem egy és ugyanaz, már-már szinte egymás ellentétei.

Kezdjük talán azzal, hogy az Élet maga egy folyamat, amiben a különböző állapotok váltják egymást időben és térben. Az aktuális állapot mindig a Most. A vágyak hatása alatt az egyén nem tesz mást, mint az Élet téridő szövedékében elkezd evezni egy bizonyos állapot (a vágyott állapot) felé. Van, amikor eléri és van, amikor nem. A vágyakozás tehát szándék, illetve késztetés bizonyos állapotok elérésére, mely állapotok sajátossága, hogy sohasem a Mostban léteznek.

Most folytassuk azzal, hogy habár az előbb téridőről írtam, illetve folyamatokról és állapotokról, valójában minden egy helyen, és egy időben van jelen egyszerre. (Egyszerűbb úgy elképzelni, ha nem kis biliárdgolyószerű atomokból felépülőnek képzeljük a világot, hanem különböző hullámformák kölcsönhatásának.) Nem kell feltétlenül elhinni, csak próbáljuk meg elképzelni az előbb leírtakat. Feltételezzük azt (a kvantumfizika mezsgyéjén botladozva), hogy a mi világunk mellett számtalan másik párhuzamos világegyetem létezik, melyeket nem a valóság, hanem a mi saját elménk választ szét és különböztet meg. Illetve csak a sajátunkat érzékeljük, mintha szemünkön egy különleges szemüveg (szűrő) lenne, ami csak a kék fényt engedi át a látható színtartományból.

Az egész valóság elméletileg soha be nem látható, mivel akárhogy fejlődik az emberi elme, akárhogy tágul az értelem, mindig lesz olyan spektruma a létezésnek, ami kívül esik érzékelési tartományunkon. Ez persze egyáltalán nem elkeserítő tény, épp a buzdítást szolgálja, hiszen ez teszi az Életet folyamattá. Alapvető állítás, hogy mindig van merre haladnunk. Mindig lesz olyan tartomány, amit nem jártunk be, és ez az állítás túl van téren és időn, mivel „most itt helyben” végtelen számú számunkra ismeretlen állapot létezik. Habár ez sem teljesen pontos, csupán a megértést szolgálja.

Ugyanis a valóságban nem léteznek folyamatok és állapotok, egyetlen állapot létezik, amit Istennek is nevezhetünk. Folyamatok és állapotok alatt az érzékelés ide-oda ugrálását értjük a Lét/Valóság/Isten különböző aspektusai között. Az emberi elme használja a különböző fogalmakat, meghatározásokat, mint a folyamat és az állapot, azonban ez saját érzékelésűnk természetéből adódik és nem a Valóság természetéből. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, ugyanis ugyanúgy helytálló az az állítás, miszerint „léteznek folyamatok és állapotok”, és az, hogy csupán „egyetlen állapot létezik”.

Visszatérve a vágyakra és a szeretetre, most már alkothatunk bizonyos képet arról, hogy mik a vágyak, és hogy a legtöbb vallás miért hangoztatja azok illuzórikus voltát, sok esetben elfojtását. Egyszerűen azért, mivel a vágyak (a különböző állapotok közötti cikázás) a legtöbb esetben hátráltatják a Valóság/Lét/Isten felfogásának, megértésének az elérését.

Adódik a kérdés: mindezek tükrében mi a szeretet, ha nem a vágyott dolgok elérésére tett cselekedet? Azt kell mondjam, a szeretet nem az ember sajátja, legalábbis olyan értelemben nem, ahogyan a vágyak azok. Ebben az összefüggésben a szeretet nem más, mint a Világ szövete, ami összeköti azokat a formákat, amiket mi (korlátozott érzékelésünkkel) állapotoknak (vagy különálló dolgoknak) nevezünk.

Képzeljünk magunk elé egy gyönyörű szép szőnyeget, rengeteg színnel és változatos mintázatokkal. Az előbbiek alapján a szeretet maga a szőnyeg szövete. A színek és formák a különböző állapotok. A színeket és formákat bejáró és szemlélő tekintet pedig a folyamat. A szeretet tehát összeköti a különböző állapotokat (amik alapja maga a szeretet) a folyamat közbenjárása nélkül.

Jelen emberi valóságunkban jelen emberi érzékelésünk számára természetesen tagadhatatlanul léteznek folyamatok, állapotok, formák és dolgok, de ugyanúgy létezik a szeretet is, melynek a kora a Mindenség korával szinte azonosnak tekinthető, léte alapfeltétel. A Szeretet útja tehát különböző állapotok közötti összefüggések, kapcsolatok megértése és tudatosítása. A Szeretet útja az elfogadás, az elfogadás alapja a megértés, a megértés kezdete a rá irányuló szándék. Mint láttuk, a szándékból kinőhet a vágyakozás is, a megértésből az önmagunk dicsőítése, az elfogadásból pedig a restség és a tétlenség. Az út tehát nyílegyenes és pengevékony.

Mit jelent tehát az önszeretet? Mai értelmezésben önös vágyaink túlzott kiélését, egyéb irányú vágyainkkal szemben. Az előző sorokban már láthatóvá vált, miért is illúziószerű a vágy és a vágyakozás. Viszont elítélendő-e az önszeretet az előbb megfogalmazott szeret összefüggésében? Egyáltalán nem. A Valóság szövetében bizony a mi lényegünk (mintánk) is benne pihen. Így az elhatározás - ami az Élet megértésére irányul - része önmagunk szeretete, elfogadása, megértése és az önmagunk megértésére irányuló szándék. Egyszerűen azért, mert ami a világ nagyban, azok vagyunk mi kicsiben, így saját aspektusaink tudatos eggyé kovácsolása a szeretet útjának kezdeti lépései közé tartozik, a létezés rajtunk túlmutató aspektusainak összeillesztése pedig szinte örökké tartó munka ezen az úton.

loading...

Életünk tárgyai - kötődés

Az anyagi tárgyak és az azokhoz való erős kötődés meghatároz minket fizikai, szellemi és lelki síkon is. A kötődés, amit kialakítunk a környező világgal - nem csak az anyagival, de akár különböző lelkületekkel és szemléletmódokkal is - szerepet játszik énképünk kialakulásában, mindennapi döntéseinkben és a valósághoz való hozzáállásunkban is.

Feltehetjük a kérdést: miért? Miért tud olyan fontos lenni számunkra egy-egy fénykép, egy kendő, egy telefon, egy póló, kulcstartó, vagy akármi más, önmagában gyakorlatilag értéktelen semmiség? Miért kötődünk hozzájuk, és miért olyan nehéz, ha meg kell válnunk tőlük valamilyen ok miatt? A válasz kézenfekvő, már-már evidens: az érzelmi töltet az, ami a tárgyakhoz köt bennünket. Vagy mégsem?

Az ember életében szerepet játszó érzelmi töltettel bíró események mindegyike valamilyen anyagi környezetben zajlik. Kivételt képeznek talán ez alól az álmok, ám megjegyzendő, hogy az álomképeknek is egy képzelt fizikai környezetben kell játszódniuk ahhoz, hogy értelmezhetőek, befogadhatóak legyenek az emberi elme számára. A fizikai környezet pedig tárgyakkal van tele, és ezek a tárgyak azok, amelyek jelenlegi gondolkozásunk sarkköveit képezik.

A ma embere ugyanis anyagiasan gondolkodik, vagyis fogalomtára és nyelvezete központi alakja, vagy alanya (nagyrészt) egy tárgy lesz, ebben az értelemben fizikai létező, mely gondolatvilágának meghatározó pontjaként van jelen. Erre nagyon jó példa lehet az - és azt hiszem mindenkinek volt hasonló élményben része -, mikor meglátva egy addig érdektelennek tűnő tárgyat egyfajta gondolati/érzelmi lavina indul el bennünk, és olyan történések kerülnek szinte azonnal lelki szemeink elé, melyek addig ki tudja hol pihentek.

Így jelen valóságunkban a legtöbb tárgy valamiféle asszociatív tartalommal bír, azaz önmagán időben és térben túlmutató jelentést hordoz. Akkor tudjuk igazán megérteni, hogy egy-egy embernek mit is jelent egy pohár, egy hangszóró, egy toll, egy levél, egy szekrény, vagy akármi más, ha a tárgyon (vagy esetünkben talán helyesebb szimbólumról beszélni) túltekintve szemügyre vesszük az aktuális tárgynak a személy életútjában betöltött szerepét. Az egyént ért hatások, történések, az általa végzett cselekvések hálót képeznek térben és időben, a háló csomópontjai pedig az említett tárgyak. Ebben az összefüggésekben tehát tisztán látszik, hogy a tárgyak (legyen az anyagi, gondolati vagy érzelmi) saját valóságunkban meghatározó (csomó)pontokként működnek, melyek feladata az, hogy viszonyítani tudjunk hozzájuk. Egyszerűen azt tesszük, hogy életünk meghatározó történéseit tárgyakba sűrítjük, hogy később e tárgyakból gondolati úton kinyerhető legyen majd a teljes információtartalom. Az emberi elme dolgokat viszonyít egymáshoz, és a felállított viszonyítási rendszerben pedig elemzi magát a történést, mely ugyanakkor mindig túlmutat a történésben résztvevő tárgyak összességén.

Az előbbieket végiggondolva egy olyan rendszer (világkép) tárul a szemünk elé, mely lényegét/önmagát tekintve egységes és homogén, s melyben bármilyen öntudattal létező személy létének alapfeltétele az, hogy viszonyítási pontokat találjon a rendszerben. Ergo mi emberek a világ homogén információtengerében kijelöljük saját kis szigeteinket, melyek a már említett tárgyak, fogalmak, érzelmek, majd saját szigeteink összképét kiáltjuk ki magának a világnak.

Ismételten feltéve a kérdést, „Jelentéktelen kis tárgyaink miért jelentenek oly sokat számunkra?”, adódik a válasz: mivel fizikai tárgyaink, gondolati fogalmaink, lelki érzelmeink olyan hálót képeznek, melyek meghatározzák saját valóságunkat. És miért válunk meg e tárgyaktól olyan fogcsikorgatva? Kérdem én, ki képes örömmel saját (teljesnek vélt) világából kiszakítani akár egy kicsiny kis darabkát is? Olyan érzés ez, mintha saját, kézzel épített favárunkból tekernénk ki egyesével a csavarokat.

Természetesen van az éremnek egy másik oldala is. A tárgyakban (pontokban) való gondolkodás - gondolkodjunk csak el rajta - elaprózza az embert. Azaz a végtelen térben végtelen számú pont kijelölhető, ahogy végtelen számú pont jelölhető ki egy négyzetcentiméterben is, így a teljesség érzése sosem kerül közelebb az emberhez, a felhalmozott tudás, ismeret, vélemény, kritika, nézőpont ezzel együtt viszont csak halmozódik.

A fogalmakban/tárgyakban való gondolkodás nem az egyedüli életképes gondolkodási mechanizmus. Alternatívát jelenthet az intuíció, mely a gondolatok tárgyi képei helyett sokkal összetettebb formákkal dolgozik, melyek talán legfőbb tulajdonsága, hogy nehezebben választhatóak el egymástól. Az önmagukon túlmutató, egymásba átfolyó és állandóan lüktető formákat pedig egyfajta folyamatokként írhatjuk le, melyek az egyszerű tárgyi fogalmakhoz képest mondhatni dimenzióbeli ugrásnak tekinthetőek, ugyanis míg a fogalmak pontokként jelennek meg a térben, addig a folyamatok vonalakként, ami így vagy úgy, de fejlődésnek nevezhető.

Ugyanakkor hiba lenne akár egy percig is sejtetni, hogy nem létezik más gondolkodási mechanizmus. A gondolkodási formák tárháza végtelen, ám egymástól igen jól elhatárolt. Remélem az eddigi sorokból leszűrhető volt, hogy a gondolkodási formák határozzák meg azt, hogy a valóság mely részeit érzékeljük, és melyeket nem. A térbeli háló mennyi pontot fed le, vagy mennyit nem. A mechanizmusok között váltani sohasem egyszerű, bár néha, trauma, vagy eufória hatására szinte pillanatnyi idő alatt végbemegy. Nevezhetjük megvilágosodásnak, rezgésszám emelkedésnek vagy pálfordulásnak. A váltás lehet tudatos, lehet sorsszerű, úgy is végbemehet, szép lassan, szinte settenkedve, hogy észre sem vesszük.

Életünk tárgyait, testünket, cselekedeteinket, minden megfoghatót, és megfoghatatlan megfogalmazhatót szemügyre véve egyet nagy bizonyossággal kijelenthetünk: nem csak „ennyik” vagyunk. Életünk mindig túlmutat önmagán.

loading...

Vajon mennyi cukrot adunk a gyermekünknek, anélkül, hogy tudnánk.....

Egészséges, nem egészséges. Eheti-e a gyerek vagy sem. Nagy dilemma folyik a szülök agyában általában, amikor erről van szó. Akad olyan gabonapehely a kereskedelmi egységek polcain, aminek a negyede cukor. A cikkből kiderül, hogy mennyi édesítő található a szülők által egészségesnek vélt müzliben, joghurtban vagy éppen a túrórudiban.

Külön részleg a duci gyermekeknek a ruhabolt üzletekben? Szerintem ez nonszensz. Az elmúlt 20 évben a túlsúlyos gyermekek száma Európában 3,2%-ról 28,5%-ra nőtt a WHO felmérései szerint. Fő okok a mozgásszegény életmód és a magas kalóriaérékű ételek fogyasztása. Ennél nagyobb probléma az, hogy a gyerkőcöknél is megjelentek azok a betegségek,a melyek a túlsúlyos felnőttekre jellemzőek.

A magyar szülők négyötöde szerint nagyon fontos a gyermekek számára a rendszeres sport. A gyermekek leggyakrabban az iskolában sportolnak, majdnem minden második gyerek (45 százalék kb.) szokott emellett heti rendszerességgel sportolni.

Sajnos örök problémát okoz az, hogy mit adjunk enni a gyereknek vagy mivel vegyük rá, hogy ne egyen egészségtelen ételeket. A szülők 80 százaléka szerint fontos, hogy a gyermek változatosan és egészségesen étkezzen, ebből 50 százalék tesz azért, hogy a család ne fogyasszon magas transzzsírsav-tartalmú ételeket.

Ám sokszor az egészségesnek gondolt élelmiszerek sem olyan egészségesek, mint amilyennek tűnnek. A kakaós gabonapehelynek a negyede cukor, a többfajta színes és ezerféle ízzel rendelkező müzliszelet felér egy sima szelet csokival, ezért bölcsebb döntés inkább a natúr változatokra voksolni. Szinte minden gyermek imádja a tejszeletet, de ez sem a legjobb amit neki adhatunk. A harmada cukor, illetve a térfogatnövelő szerek mellett étkezési só, aroma, emulgeáló szer, tejpor, sűrített tej (ennek fele szintén cukor), és folytathatnám még, hogy mit tartalmaz. A csokis puding a kisgyermekes háztartás egyik alapvető terméke, de vigyázzunk vele, mert az ötöde cukor. Reggel gyorsítónak ovi előtt jó, de este vacsi után már nem ajánlott, nehogy akkor pörögjön fel a gyerek.

 

Összegezve tehát: figyeljünk oda mit adunk a gyerkőcnek, mikor eszi és mennyit fogyaszt belőle.

loading...

2014 sztárja: a gluténmentes gabona

A teff a világsztárok legújabb kedvence. Ez az Etiópiában termő gabonaféle szénhidrátban, vasban és kalciumban kiemelkedően gazdag. A gluténmentes gabonát olyan sztárok vették fel étrendjükbe, mint Gwyneth Paltrow és Victoria Beckham.

A teffet sokáig főleg takarmányozásra használták, ám mogyorós íze miatt lassacskán bekerül a konyhák polcaira is. A gluténmentes élelmiszerek piaca megugrott az elmúlt években, illetve sok kereskedő a fehér rizs illetve a kukorica alternatívák felé fordult a búza helyettesítésére. Az ügyfelek azonban inkább gluténmentes termékeket kerestek, melyek sokkal táplálóbbak.

A paleolit diéta hódítása óta egyre több helyen lehet hozzájutni a teffhez, melynek két változata a világos és sötét ismert. Ez az etiópiai gabonanövény vasban, kalciumban, aminosavakban, proteinben, B-vitaminban és rostban gazdag. Az ebből elkészített ételek remekül illenek a paleolit diétába, illetve a cukorbetegek étrendjébe.

Afrikában a tefflisztből készült kenyeret köretként fogyasztják, vagy a tortillához hasonlóan ebbe csomagolják bele az ételeket, de helyenként evőeszközt is készítenek belőle. Körteként való elkészítése roppant egyszerű: egy pohár gabonát, 2 pohár vízzel kell felforralni, majd lefedni és hagyni, hogy az összes vizet magába szívja. A teff sütéshez is kiváló.

 

 

 

loading...

8 tipp a vitaminpótláshoz

Már megkezdődött a tavasz és téli hideg után sem szabad megfeledkezni a vitaminpótlásról. Hideg időben az immunrendszerünknek még nagyobb támasz kell, mint máskor. Megfelelő táplálkozással sokat tehetünk egészségünk megőrzéséért.

 

1. Készítsünk minél több friss zöldségből készült ételt. Célravezető mindig szezonális fajtákból válogatni. Ilyen például a zeller, cékla, retek, sárgarépa, káposztafélék és a hagyma.

2. A bio csírák is nagyon egészségesek ilyenkor. Ezeket otthon tudjuk termeszteni speciális csíráztatóban. Napi pár perc ráfordítással tehetünk szert az egyik legolcsóbb és minőségileg is kiváló ételre. A csírákat belerakhatjuk szendvicsekbe, salátákba is.

3. Csipkebogyó teával növelhető a napi C-vitamin bevitel.

4.Hűvös időben rengeteg teát fogyaszt az ember. Teánkat lehetőleg ízesítsük friss citrommal és mézzel. Az ízesítőket lehetőleg akkor rakjuk bele a teába, ha már kissé kihűlt, mert így nem károsítja a vitamintartalmát.

5. Natúr olajos magvak és diófélék rendszeres fogyasztásával növelhetjük a szervezet B-és E-vitamin háztartását, továbbá értékes telítetlen zsírsavakat is bevihetünk a szervezetbe. Ezek mellé ajánlatos kellő mennyiségű folyadékot is bevinni a szervezetbe.

6. Magas rosttartalmuk, vitamin és ásványi anyag tartalmuk miatt a teljes kiőrlésű pékáruk ilyenkor jobb választásnak bizonyulnak a fehér, finomított fajtákkal szemben. Ezekhez is mindig ajánlott a kellő mennyiségű folyadék.

7. Fogyasszunk minél több natúr, cukormentes zöldség és gyümölcsleveket, turmixokat.

8. Ha nincsen sok időd és elég figyelmed a vitamindús táplálkozásra, segítsd a szervezeted étrend kiegészítőkkel, ezek közül is a természetes eredetűeket. Például lassabb felszívódású C-vitamin, multivitamin készítmények vagy béta-glükán.

 

 

loading...

Az erőszak létjoga

A legerősebb sperma győz. Legalábbis ez a legalapvetőbb érv az erőszak mellett, ami az erről szóló vitákban felbukkan, és jól szemlélteti, hogy milyen mélyen gyökerezik a közfelfogásban az erőbe, az egyéni győzni akarásba és a dobogós helyek megszerzésébe vetett hit.

A legerősebb spermáról szót ejtve, hogyhogy nem, kiderült (Drunvalo, Élet Virága című művére hivatkozva), nem az erő számít, de még csak nem is a gyorsaság vagy az, hogy egyik jobb a másiknál. Ugyanis csapatmunkáról van szó, egyetlen spermium önmagában képtelen lenne megtermékenyíteni a petesejtet, spermiumok sokaságára, a petesejtre kifejtett „nyomásukra” van szükség ahhoz, hogy a fogantatás megkezdődjön. És ha az erőszak létjogának ilyen alapvető pillére inog meg, felvetődik a kérdés, létezik e egyáltalán ez a létjog, és ha igen, milyen mértékben szabad teret engednünk neki az életben?

Talán folytassuk azzal, hogy az erőszak egy kommunikációs forma, egy nyelv. Mint minden nyelvnél a cél itt is az, hogy a nyelv eszközeivel információkat közöljünk egymás felé és folytassuk ezt addig, míg az információ megértése, befogadása meg nem történik.

Az erőszak második tartópillére, illetve indoka az, hogy a természetben is megfigyelhető, illetve hogy nem csupán az ember, hanem az összes többi életforma él vele. Ez a tartópillér kissé humorosan is megingatható. Általában felvilágosult, intellektuális emberi lényeknek tartjuk magunkat, és az állatokat, növényeket, stb. alacsonyabb létformákként kezeljük. Mégis előszeretettel élünk és példálózunk az állatvilágból vett erőszak és párharc primitív (az emberi nyelvhez és a kifejező művészetekhez képest) nyelvével. Mi ez, ha nem vicc?

A harmadik, és egyben legszívhezszólóbb pillér az önmagunk és mások védelme okán cselekedett erőszak. Itt aztán hevesen bólogathat mindenki, hiszen ki ne akarná megvédeni önmagát és szeretteit bármilyen fenyegetéstől? Azonban azért érdemes fejben tartani, hogy aki a mi gyermekünket és párunkat bántja, az úgyszintén valakinek a gyermeke, párja, stb. (ha nem szorult belénk elég arányérzékkel vegyes empátia, akkor már a megtorlás végett is észben tartandó). Akármilyen szívós is ez a pillér, vagy jó ez az indok, azért lássuk be, ha nem táplálnánk folyton-folyvást az erőszakos nézeteket, az egyén túlértékelését a csoporttal szemben, nem is lenne szükség az erőszakra, még szeretteink és önmagunk védelmében sem, hiszen nem lenne mitől megvédeni.

A fenti sorokban azért írok arányérzékről és az erőszak életben elfoglalandó helyéről, mert ami létezik, annak létjoga van, ilyen az erőszak is. Viszont! És ez igencsak hangsúlyos, nem mindegy milyen mértékben engedünk teret neki mindennapjainkban, a mindennapokon túl pedig a közgondolkodásban. A mai társadalmunk az erőszakra épül. A törtetésre, a versenyre, arra, hogy jobbak legyünk másoknál és ezt minél jobban ki is hangsúlyozzuk.

Az, hogy az ember több és jobb akar lenni, mint ami, azzal nincs semmi gond. A probléma akkor kezdődik, mikor nem önmagunk határait akarjuk túllépni, hanem másoknál akarunk jobbak lenni. Igen, ez probléma, mivel két egyén egymáshoz hasonlítása, egymáshoz mérése alapvetően hibás gondolat. Nincs két egyforma ember, nem is lesz (még az ikrek sem), mindenki teljesen más startmezőről indul, így célul tűzni ki, hogy ennél van annál az egyénnél jobbak legyünk... ebben élünk most. A bizakodóbbak erre azt mondanák, hogy ebben éltünk a kilencvenes évekig, de onnantól kezdve valami változott.

Visszatérve az erőszakra, és annak létjogaira: először is, nem, az élet nem azzal kezdődik, hogy milliónyi spermium megy ölre egymással hogy ki bújjon ágyba a petesejttel, hanem csapatmunka által hoznak létre valami önmaguknál sokkal komplexebb létformát.

Másodszor, az állatvilágban jelen lévő erőszakos megnyilvánulások, hörgések, morgások, csapkodások, harapások az állatvilág nyelvezetének részei, és mint ahogy ők is a hozzájuk mérhető nyelvezetet beszélik, beszélje az ember is a hozzá mérhetőt, ami bizony nem az erőszak. Az állatvilággal kapcsolatos még egy meglátás: ha nem csak Titánok Harcát nézünk a moziban, hanem bekapcsoljuk a NatGeo-t is néhanapján, láthatjuk, hogy a már említett számunkra erőszakosnak tűnő morgások, harapások nem arra szolgálnak, hogy kárt tegyenek a másikban, hanem kifejezetten az állati nyelv „szavai” ezek. Még az állatvilágban is sokkal hangsúlyosabb helyet kap a csapatmunka és az összetartás, mint az erőszak (arányaiban, és nem emberi mértékkel).

Harmadszor pedig igen, az önvédelem és szeretteink védelme akár társadalmilag, akár az ok-okozat összefüggéseit vizsgálva megengedett és szükségszerű, azonban tudnunk kell, hol a határ. Aktuális példával élve: minden jóravaló önvédelmi kézikönyv azzal kezdődik, hogy felállít egy sorrendet, ami a minket ért támadások alkalmával be kell tartani: 1, kerüljük el a konfliktushelyzeteket; 2, ha lehetőségünk van rá, fussunk el; 3, ha nincs lehetőségünk elfutni, okozzunk fájdalmat, ezzel rettentsük vissza a támadót; 4, ha a fájdalom nem elég, vagy nincs rá lehetőség, csonkíthatunk (törés); 5, ha a törés sem elég, vagy nincs rá lehetőség, ölhetünk. Érdekes feltenni a kérdés, hogy jó ötlet volt-e annak idején versenysportot csinálni az önvédelemből?

Az igazság az, hogy a probléma megoldása nem a fenti önvédelmi sorrenddel kezdődik és nem is azzal ér véget. E cikknek nem is áll szándékában megváltani a világot, csupán figyelemfelkeltésként szolgál arra vonatkozólag, hogy érdemes olykor felülvizsgálni a világképünket és kérdéseket feltenni. Szükséges-e? Érdemes-e? Aktuális-e? És sorolhatnánk. Ugyanakkor az is igaz, hogy néha úgy tűnik, mintha maga a Világ gyakorolna ránk nyomást és kényszerítene az erőszak, félelem és az egyet nem értés nyelvének használatára. Ezt érezve/érzékelve szemünkbe tűnhet, hogy ez egyfajta karmikus folyamat abban az összefüggésben, hogy míg mi emberek az erőszak nyelvét használjuk a világban, addig a Világ nem tehet mást, mint az általunk használt (és oly sokat átkozott) nyelven válaszol. És ez az, amit mi a mindennapi életben nyomásként, kényszerítő erőként érzékelünk.

loading...