A Szeretet ereje

Nézzük csak, mit is jelent szeretni valamit? A kérdést feltéve szinte azonnal adódik a válasz, hogy szeretni annyi, mint kívánni, hogy saját életünk része legyen valami, illetve ha már saját életünk része, akkor óvni és ápolni azt lehetőségeinkhez mérten. Ez a megfogalmazás megállja a helyét az anyagi, a szellemi és a lelki szinteken is, ugyanis egy érzelmi töltetben elmerülni (akár egy regény, akár egy jó zene, vagy egy tengerparti kilátás hatására) hasonlatos azzal, mint mikor felöltjük kedvenc ruhánkat.

Ha azt mondjuk, hogy a szeretet a történelem legfelemelőbb, leginspirálóbb érzése, mely korokon át az emberi csodák legfőbb kiváltó oka volt, akkor ugyanígy mondhatjuk, hogy ez az érzés okolható minden szenvedésünkért. A szeretet az, amiért élünk, lélegzünk, amiért kedvesek vagyunk, és amiért másoknak fájdalmat okozunk. Az emberiség szereti a zenét. Nézzünk fel kedvenc videómegosztó oldalunkra, majd vegyük szemügyre, mi nőtt ki ebből a szeretetből. Kísérjük figyelemmel azt is, mikor az esti szórakozás után egymásba botlik két különböző zenei stílust kedvelő társaság. A szeretet, amint azt látni lehet, magával hordozza sötét árnyékát, a gyűlöletet.

Manapság ez nagyon elfogadott dolog. A köztudatba az egyértelműség szögével van rögzítve az állítás: akármit is szeretsz, annak ellentétét gyűlölnöd kell! Amilyen egyértelműnek tűnik, olyan nevetséges meglátás. Habár mint minden állítás, legyen az a legelvontabb is, nem nélkülöz némi logikai alapot.

Tudjuk, hogy a kenyérvágó késben, a bicikliben, a repülőben, és a fél téglában mi a közös? Az, hogy ha szakszerűtlenül, hibásan használjuk őket, sérüléseket okoznak. A szeretettel is ez a helyzet. Meglátásom szerint az emberiség elfeledkezett arról, hogy a világ dolgai egy nagyon összetett, szoros, mindent átszövő hálót (anyagi, logikai, érzelmi) alkotnak, melyben egyik dolog sem ellentéte a másiknak, hanem kiegészítő eleme. A gyűlölet nem ellentéte a szeretetnek, hanem a szeretet hibás használatának hozadéka. Elég merész állítás több tekintetben is, de igyekszem kifejteni.

Fantasztikus példa erre a Bibliai Lucifer mennyekből való kilakoltatása. Lucifer kezdetben a Teremtő legcsodálatosabb teremtménye volt, ő volt a legszebb mind közül, és az Úr benne gyönyörködött (tehát az Úr szerette Lucifert, ahogy szerette többi teremtményét is, és Lucifer is szerette az Urat, és elfoglalta helyét a számára kijelölt helyen a teremtett világban, így hát szerette ő is az Úr többi teremtményét is). Ahogy teltek múltak az emberi ésszel felfoghatatlan korok, Lucifer egyre inkább kezdte önmagát jobban csodálni, mint az Urat. S amiért a Teremtő fölé helyezte magát, az Úr összes többi teremtményét is maga alá rendelte, szeretete már nem több, csupán egy dolog (önmaga) felé hajlott.

Visszavezetve az előbbi hasonlatot való világunkra: mi is saját gyarapodásunk, jólétünk miatt tevékenykedünk, és azokat a dolgokat szeretjük, amik ezt elősegítik; emellett pedig abban a hitben élünk, hogy saját gyarapodásunkat mások gyarapodása akadályozza, így igyekszünk keresztbe tenni nekik. (Lucifer semmivel sem lett volna kevésbé gyönyörű angyal, ha a mennyekben marad, és képességeit nem csak a maga, hanem mindenki hasznára kamatoztatja.)

Az előző gondolatmenetek fényében megállapítható, hogy a gyűlölet (és mindenféle rossz érzés) oka az a fajta szeretet, mely hatóköréből kirekeszt (nem vesz figyelembe) másokat. Ez a fajta szeretet pedig minőségéből kifolyólag szenvedést von maga után, mivel a létező világ egyes dolgait kívülállóként kezeli, és pusztítja. Ezzel ellentétben a „tiszta szeretet”, mely megbocsájtó, megértő és elfogadó, a lehető legnagyobb összetartó erő.

Felvetődik a kérdés, hogy az ember mit tehet a gyűlölet ellen, és hogyan segítheti elő a szeretet terjedését? És ha a tiszta szeretet tulajdonsága, hogy mindent szeret, akkor szeretni kell-e a gyűlöletet is? Először is, az ember maradandóan csak önmagát változtathatja meg, úgyhogy mindenképp érdemes itt kezdenie a munkát. Másodszor a világban el kell fogadni a rossz dolgok létezését is abból az okból kifolyólag, hogy léteznek, mivel a létezésnek minden esetben oka van, akár látható a számunkra, akár nem. Mindent lehet szeretni, ami létezik, azonban érdemes azokat előtérbe helyezni, melyek elősegítik a létező dolgok gyarapodását. Ilyen tendenciák mellett pedig a gyűlölet úgymond magától felszívódik, és helyét újfajta szeretet tölti majd ki.

Meg kell jegyeznem itt a végén még, hogy az anyagi világ eredendően részekre osztott. Ez egy alapvető, és akármikor észlelhető állítás. Fogalmakban való gondolkodási formánk is ezt tükrözi, és senkinek nem kell magyarázni, hogy egy asztal miért nem szék. Így az anyagi világ bizony az elhatárolódásról szól, ahol különböző formák léteznek egymás mellett. Ugyanakkor létezik egy összetartó erő, amit nevezzünk most szeretetnek, és ha akárki is mélyen magába néz, nem-e találja úgy, hogy tettei mozgatórugója mindig is a szeretet volt, habár minősége alkalomról-alkalomra változott? Véleményem szerint akármilyen egyértelműnek is tűnik a válasz, néha érdemes feltenni a kérdést: az asztal miért nem szék?

loading...
Ajánló
Kommentek
  1. Én