A siker útján

Az életben temérdek olyan dolog van, amin érdemes elgondolkodni. Életünk útjának homokját (vagy aszfaltját) taposva érdemes megállni egy pillanatra és csupán szemlélni. A cselekvés a már megismert dolgokat veszi alapul, azokkal operál, a szemlélés viszont a létező dolgok egyre több és több oldalát tárja fel előttünk. Vegyük hát szemügyre a sikert.

Az átlag honpolgár úgy tekint a sikerre, mint egy rajta kívül létező csodaszerre, hisz sohasem vizsgálta meg okával a siker mechanizmusát. Pedig felettébb egyszerű folyamat. Mint minden folyamat a világon, ez is az akarattal kezdődik. Vegyük például az úszót, aki hosszú karcsapásokkal küzdi le a távolságot a tó egyik partjától a másikig, és sikerként könyveli el, ha eléri a túlpartot. Azt gondolnánk, hogy ebben az esetben a túlpart elérése lefedi a siker fogalmát, és csak kicsit lőnénk mellé ezzel a kijelentéssel. Ugyanis a látszólagos cél igaz, hogy a túlpart elérése volt, de mögöttes célként ott lapult az úszás, mint folyamat, az izmok megerőltetése és az úszás általi part elérése. Tehát amikor a kiindulópontot jelentő partszakaszon állt az úszó, nem egyszerűen az volt a célja, hogy elérje a túlpartot, hanem az, hogy ezt úgy tegye meg, hogy közben próbára teszi saját teljesítőképességét, és úszva teszi meg a távot (megtehette volna autóval is, megkerülve a tavat).

A siker tehát a célok elérését jelenti, ám ebben az összefüggésben a cél nem csupán az akart végcélt jelenti, hanem az egész tudatosan „akart” folyamatot, a kiindulóponttól a végéig. Ezért nem mindegy, hogy miképpen érjük el célunkat. Egy felsőoktatásbeli példával élve, az a tanuló, aki szándéka szerint tudni akarja a tananyagot, és a megszerzett tudás alapján akar sikeres vizsgát tenni, sokkal jobban örül egy tisztességesen megszerzett hármasnak (és sikerként könyveli azt el), mintha ötösre vizsgázott volna puska segítségével.

Az emberi akaratnak és szándékoknak mélységes mély bugyrai vannak, és ha feltesszük magunknak a kérdést „Voltaképpen miért is akarom én ezt?”, nem mindig tudnunk egyenes válasszal szolgálni. A siker tekintetében viszont rettentő fontos tisztában lenni szándékaink eredendő okaival (az eredendő talán kicsit erős fogalom, mégis ezt használom), mivel ahhoz, hogy sikert érjünk el, akaratunkat és szándékainkat kell a valósághoz hajlítanunk, hogy azok képességeinkhez mérten (miközben próbára teszik lényünket) a realitás talaján mozogjanak.

A siker okozta örömérzet végül is a beteljesült folyamat öröme, a teremtés, a lezárás és az új kezdet öröme. Ezek alapján fontos tisztában lennünk az okokkal (mit miért akarok?), emellett szándékainkat úgy kell kialakítanunk, hogy azok teljesíthető próbáknak vessenek alá bennünket (átlépett határok, teljesített próbák nélkül nincs siker), így az ok, az akarat, a folyamat, a cél és a sikerérzet folytonos láncot alkothat életünkben.

A fentiek alapján leszögezhető, hogy a siker tudatos(!) életünk része, és meg is nyilvánul, amint harmóniába hozzuk magunkon belül a valóságot, az elképzelést és a tettet.

loading...
Ajánló
Kommentek
  1. Én