A művészet, mint kommunikációs forma

Életképes és szükségszerű-e például a festészet? Hasznosak-e úgy általánosságban a művészetek, vagy unatkozó emberek hasraütésszerű megnyilvánulásai csupán? Egyáltalán mi az, hogy unalom, hisz az ember mindig csinál valamit, ha mást nem, létezik.

Először is tisztázzuk, hogy minden, ami a jelen valóságunkban megnyilvánul (létezik), az jelentést hordoz. A festészet és a művészetek mind-mind kommunikációs formák, és a beszédtől, vagy az írástól eltérően általában komplexebb fogalmakkal dolgoznak, a komplex fogalmak pedig már érzelmeknek tekinthetőek.

A művészetekről (mint a beszédről és az írásról) elmondható, hogy a valóságot (legyen az fizikai, szellemi vagy érzelmi) másolják, formálják és alakítják át, a valóságról közölnek információkat vagy közvetve vagy közvetlenül. Az eltérés, ami a művészetek és az általában használt kommunikáció (beszéd) között fennáll az, hogy a művészetek nyelvezetét kevesebben értik vagy beszélik.

Nagyon jó példák erre az utóbbi években az interneten elterjedt hangulatjelek. Az internet világában nem járatos idősebb korosztály (bár mára már ők is a klaviatúra felett görnyednek) nem érti a hangulatjelek lényegét, ami pedig roppant közvetlen, egyszerű, és komplexebb jelentést hordozhat magában, mint többszörösen összetett mondatok összessége. Mára hangulatjelek olyan sokrétű tárháza áll rendelkezésünkre, melyek jelentéstartalma már-már (kissé viccelődve) az egyiptomi hieroglifák jelentéstartalmával vetekszik. Ez azt mutatja, hogy jelen generációnk igenis igényli és megteremti a saját maga információs formáját (és közegét), ami egyrészt egyszerűbb (formailag), másrészt összetettebb jelentéstartalommal bír, mint az írott szó.

Az igény a beszélt és írott szavaknál komplexebb információk átadására tehát jelen van, és jelen is volt a történelem folyamán. Létjogosultsága olyan ősi, mint maga a történelem. Akár egy mai, akár egy ókori (vagy ősibb) templomot szemlélünk, alaprajzában, homlokzatképzésében, ornamentikájában információk tömkelege van „elrejtve” (a vaknak az írott szó is rejtett). És általában a különböző hordozórétegekbe foglalt információk egymás mellé rakva összecsengenek, egészet alkotnak. Tulajdonképpen minden az információkról, azok előadásáról és olvasásáról szól.

A művészetek mai formája (ugyanúgy, mint régen) információkat szándékozik közölni különböző módokon, legyenek ezek a módok akár olyan közvetlenek, mint a hangulatjelek, vagy olyan elvontak és közvetettek mint az absztrakt művészetek (kubizmus). Ennek tudatában az értetlenkedések alapja nem is a művészetek létjogosultsága, inkább a számos (nem egységes) művészeti nyelv szükségességének kérdése. Aki viszont számon kéri a művésztől saját kifejezésmódját, az kérje számon önmagán is saját megnyilvánulási formáit.

Először is lássuk meg (kritikus hozzáállás nélkül), hogy milyen temérdek művészeti kifejezésmód létezik, s hogy ezek sokszor közelebbi kapcsolatban állnak egymással, mint a különböző beszélt nyelvek, ezáltal oda-vissza könnyebben fordíthatók, megérthetők. Másodszor tegyük fel az alapvető kérdést: miért? Miért létezik ennyi információközlési mód? Nézzünk meg egy idevágó hasonlatot a jobb érthetőség kedvéért: ha egy hegytetőre víz zúdul, a lefolyó víz különböző útvonalakon halad a hegylábig. A lezúduló víz mennyiségétől függ, hogy mennyi utat jár be: ha kevés víz ömlik a hegytetőre, elegendő kevés számú vájat, amiben halad, ha sok víz, akkor sok vájat szükséges.

Az előbbi kérdésre visszatérve itt is a hegytetőhöz és a vízhez hasonló dolgot érdemes elképzelnünk. A miértre a (személyes) válasz: abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy maga a világmindenség és az élet milyen temérdek és sokszínű információt hordoz magában, ez az információ az emberi cselekvéseken, alkotó tevékenységeken, művészeteken keresztül más-más formában meg is nyilvánul, a felszínre tör.

Az igény tehát az információ mértékéből adódik, és a művészet különböző nyelvekre tagolódása - az egyének eltérő érzékelési módjából kifolyólag - természetes folyamat, létjoga pedig - akár korát, akár érdembeliségét (hasznosságát) tekintve - megkérdőjelezhetetlen.

loading...
Ajánló
Kommentek
  1. Én