A hedonizmus és az okkult világ

Rejtélyes és örömteli. Ha a mai nap is élő hedonista filozófiából élhető, vállalható, az élet minden területére kiterjedő rendszert akarunk alkotni, le kell szállnunk az okkultizmus gyökeréig, majd vissza. A keresés az a folyamat, mely meghatározó minden ember életében, és mely nagyrészt - akár bevalljuk, akár nem - az örömökre koncentrál. Az ember életét meghatározó keresés viszont belülről indul, és belülre is érkezik meg.

Először is érdemes tisztázni, hogy mit is értek jelen cikkben okkultizmus alatt. Mint tudjuk, az okkult szó jelentése rejtett, titkos, azaz nem észlelhető. Maga az okkultista filozófia pedig nem más, mint az élet rejtelmeinek feltárása és megismerése, illetve a megismert információkkal való bánásmód.

A jelenlegi modern tudomány sem tesz mást, mint feltárja az élet rejtelmeit anyagi szinteken, és él (sokszor visszaél) velük. Az eredeti okkultizmus annyiban tért el ettől, hogy nem csupán az anyag szintjeit kutatta, hanem az emberi lélek és szellem összefüggéseit is. Ekkoriban a világ rejtett oldala nem emberi tényező volt, tehát nem olyan információkról szólt a diskurzus, melyeket okosabb, bölcsebb emberek rejtettek el mások elől. Az okkult kifejezésből nem a titkolózáson volt a hangsúly, hanem az ismeretlen feltárásán. Később persze az ezotéria saját belső köreibe zárta az összegyűjtött információk jelentős részét, és nem is engedett hozzáférést, csupán saját páholya tagjainak. Ez a felfogás - az elzárás és (vissza) élés - jelenleg is közkedvelt.

Másodszor tisztázzuk, mit értek jelen cikkben hedonizmus alatt. Az eredeti hedonista iskolák - a kezdetek kezdetén - az öröm és gyönyör keresésére tették a hangsúlyt. Pont. Hangsúlyozzuk ki a „keresés” szót, majd nézzük meg mit értenek a későbbi iskolák és korok hedonizmus alatt. A jelenlegi hedonista irányzatok jelentős része nem keresi az örömöt és a gyönyört, hanem halmozza azt.

Tételezzük fel, hogy egy 21. századi hedonista - teszem azt - a finom ételek megszállottja. Az ízeké, az állagé, az illatoké. Mihez kezd? Természetesen megszerzi, megveszi, vagy előállítja magának a finomabbnál finomabb ételeket és italokat, és talán még ilyen témájú végzettséget is szerez. Azonban figyeljük meg, hogy az ízvilág koronként, földrészeként, éghajlatonként változik, illetve a „finom” fogalma nem abszolút és eredendő, hanem kifejezetten egyéni fogalom. Figyeljük meg, hogy aki azért hajt és gürcöl, hogy a számára (saját fogalmai szerinti) örömöt jelentő dolgokat elérje, illetve megszerezze, az egyáltalán nem keres - egyszerűen csak halmoz.

A keresés egy folyamat, melyben szerepet játszik az ismert és az ismeretlen. Keresés közben elhagyjuk saját ismert partjainkat és nekivágunk az ismeretlennek. Nem azért, hogy saját földrészünk képére formáljuk azt, hanem az ismeretlen megismerésének öröme miatt.

Ebben a formában az örömök keresése olyan folyamat, melyben az aktuális hedonista nem egy konkrét örömforrásért küzd, hanem igyekszik mindenben - ami az életben szembe jön - megtalálni az örömöt. A szépet, a jót és az igazat. Ha egy olyan valamiért küzdünk, amit saját személyiségünk örömforrásként határoz meg, az nem keresés, mivel a keresés végén ott található a megtalálás, a rátalálás eufórikus pillanata, azonban ez egyszerűen nincs jelen, ha pontosan tudjuk, hogy mi van az út végén.

Mindezek mellett érdemes észben tartani, hogy az öröm viszonylagos fogalom, azaz nem abszolút és nem eredendő. Az, hogy mit élünk meg örömként, az csakis rajtunk múlik. Egy teljesen ugyanolyan szituációt sem él meg ugyanúgy két ember. Egyszerűen mások a szűrőik, amelyen keresztül a világot, és a világban jelen lévő örömöt szemlélik. Minden egyes szituáció örömforrásként szolgálhat az életben, minden pillanat, viszont ahhoz, hogy az aktuális örömre rátaláljunk - keresnünk kell.

loading...
Ajánló
Kommentek
  1. Én