A buddhizmus, mint a szabadulás kapuja

Mit tanít, mire ösztönöz, mit lehet elérni általa? A nyugati világban sokáig ellenszenvet kiváltó tan vajon lassan beszivárog kultúránkba, vagy még ma is csupán felszínét súrolgatjuk valódi eszmerendszerének? A Nyugat és a Kelet között húzódó szakadék valóban olyan mély és széles lenne, hogy képtelenség az áthidalására tett minden kísérlet?

A buddhizmus állítja, hogy az életben és halálban tapasztalt szenvedések oka a vágyakban és a ragaszkodásban található, és hogy a vágyak és ragaszkodás ellobbanásával az emberi szenvedések is ellobbannak.

Álljunk meg egy pillanatra, mert már az elején korrigálni kell, amit a többség félreért, ugyanis a buddhizmus nem az elmúlás tana. Nem a teljes létezés és az elmúlás tana, csupán a vágyakban, a tudatlanságban való létezés elmúlásának tana. Ez nagyon fontos különbség, mivel a nyugati ellenszenv gyökerei ide vezetnek vissza. Az Európai kultúra a létezést nem tudja (vagy nem tudta - bár személyes véleményem, hogy ma sem tudja) elképzelni vágyak - és a vágyak tárgyai - nélkül.

A tanítás szerint az érzékelt formák (és formák alatt itt ugyanúgy kell anyagi formákat, mint gondolati formákat érteni) csupán illúziók, mint ahogy maga a világ is illúzió, melyet a formák felépítenek. Az illúzióhoz való kötődést (és az illúzió nem-belátását) nevezi tudatlanságnak. E tudatlanság következménye, hogy az emberi létező a formákon keresztül kezdi érzékelni saját magát, és saját önazonosságát is a formákban kezdi kutatni. Ezáltal a kialakuló, elsorvadó majd felbomló formatengerben akar biztos pontot találni, hisz erre irányulnak késztetései, létszomja és vágyai saját tudatlansága okán. Azonban, mivel ez a formatenger, melyet világnak nevezünk öröké változik, a vágyak eredendően kudarcra vannak ítélve. Így a buddhizmus útja a tudatlanság, a vágyak, késztetések és a létszomj megszűntetésének útja.

Szót kell ejteni a buddhizmusbeli reinkarnáció tanáról, melyet kultúránk tévesen újjászületésnek nevezi, holott inkább "újra-testet öltést" jelent. Az újjászületés és az újra-testet öltés közötti különbséget megérthetjük, ha megfigyeljük a két kultúra énképét. A nyugati ember saját magát olyan létezőként fogja fel, mely elkülönül a többi létezőtől és a világtól. A testet is és a lelket is ilyen létezőnek képzeli el. Így a test halála után - gondoljuk itt nyugaton - a halhatatlan lélek fogja magát, és újjászületik egy újabb anyagi burokban. A keleti énkép egészen más (volt, vagy talán még ma is az), ugyanis saját magát nem választja élesen külön a külvilágtól. Tudja és érzékeli, miszerint testét a világ dolgai építik fel, és ugyanez az elképzelés vonatkozik az ember "lelkére" is.

A buddhizmusban nincs halhatatlan lélek-mag, mely újra és újra visszaérkezik az anyagi világba, hanem a lélek és a szellem is alávetett a formák világában uralkodó elmúlásnak. Így az újra-testet öltés inkább amolyan ok-okozati folyamatként (karmaként) fogható fel, melyben a létező jó (vagy rossz) cselekedetei jó (vagy rossz) hatásokat váltanak ki ebben a formatengerben, így következményük is hasonló lesz, tehát újra testet ölt. Hasonlatos ez a tan a fához, mely magvait szétszórva magához hasonló fákat terem, ám szó sincs arról, hogy az előbbi fa ugyanaz lenne, mint az utóbbi. Ugyanígy újra-testet ölt minden idea, melyhez az ember ragaszkodik és amelyekre vágyakozik.

A buddhizmus célkitűzése a tudatlanság és vágyak megszűntetésén keresztül a szenvedés megszűntetése. Vélekedése szerint amint az ember tudatosítja magában e formavilág múlandó voltát, azután már elhatározása révén felfogása és énképe változásokon megy keresztül. E változások legfeltűnőbb következménye, hogy énképét ezek után nem változékony formák (alakzatok) segítségével fogja meghatározni, és vágyai sem változékony (múlandó) formákba fognak kapaszkodni, így szenvedése is elmúlik.

"...- Koldusok! A teherhordót és a terhet akarom megmutatni, valamint a teher felvételét és letételét. Hall-gassátok szavam!

Mi hát a teher, ó koldusok? Ragaszkodni a lét öt halmazához - így kell erre válaszolni. S mi ez az öt? Az alakzatok halmazához való ragaszkodás, az érzetek halmazához való ragaszkodás, az ismeretek halmazához való ragaszkodás, a késztetések halmazához való ragaszkodás, a tudomások halmazához való ragaszkodás. Ezt jelenti a teher, ó koldusok.

- S ki a teherhordó, ó koldusok? Az énképzet - így kell erre válaszolni - a tiszteletreméltó ez-és-ez ebből-és-ebből a családból. Ezt jelenti a teherhordó, ó koldusok.

S mi a teher felvétele, ó koldusok? Az újraszületéshez vezető létszomj, ami élvezkedve és vágyakozva emitt és amott örömét leli. A gyönyör szomjazása, a létesülés szomjazása és az elmúlás szomjazása. Ezt jelenti a teher felvétele, ó koldusok.

S mi a teher letétele, ó koldusok? A létszomjnak a teljes vágytalansággal való kioltása, feladása, eltávolítása, távoltartása, kiküszöbölése. Ezt jelenti a teher letétele, ó koldusok."

A léthalmazok és az énképzet levetése - SZN 3. 25.

loading...
Ajánló
Kommentek
  1. Én